Török Ildikó

Beszámoló az Emberismeret és Etika Tanárok Országos Egyesületének első országos konferenciájáról

Január 21-én a Budapesti Katolikus Egyetemi Gimnáziumban megtartották az Embertan és Etikatanárok Országos Egyesületének első konferenciáját, melyen az előadók és hozzászólók az etikatanítás gyakorlati kérdéseiről és távlati lehetőségeiről számoltak be.

Homor Tivadar elnök köszöntőjében az egyesület céljai közül kiemelte: az etikatanítás szakmai érdekképviselete mellett olyan műhelymunka megteremtésére lenne szükség, amely elősegíti az oktatáspolitikai tendenciák és a tanárképzés, tanítás kiegyensúlyozott kapcsolatát, mind elméleti, mind módszertani segítséget adva nemcsak az etikatanároknak, de a rokonterületek képviselőinek is (társadalomismeret, osztályfőnöki stb.)

Kamarás István, a Veszprémi Egyetem Antropológia és Etika Tanszékének tanára felhívta a résztvevők figyelmét, hogy az etikaoktatást hungarikumnak kell tekintenünk, hiszen egyedülálló az európai közoktatásban. Ennek ellenére a gyakorlatban nem kapta meg a jelentőségének megfelelő támogatást a jelenlegi tantervekben, hiszen gyakran csak heti fél órában találkozhatnak vele a diákok. Hiába folyik magas színvonalú tanárképzés Veszprémben, még mindig nagyon kevés a szakképzett tanár, és sajnos számos intézményben más tantárggyal együtt, integrálva tanítják (vagy nem tanítják) az emberismeretet és etikát. Egyik kitörési pont ebből a helyzetből éppen az egyesület szakmai segítségével az oktatás színvonalának emelése lehetne.

A Védegylet képviseletében jelent meg Lányi András közíró, aki az oktatáspolitikai koncepciók állandó változásának viharaiban is a tanárok személyes döntéseit hangsúlyozta. Az összefogás, a közös célok és tevékenységek, amelyek ezt az egyesületet is létrehozták, éppen az egyik legfontosabb emberi értéket erősítik: az egymás és a környezetünk iránti felelősséget.

Az Országos Közoktatási Intézet munkatársa, Jakab György az etikaérettségi és ezen belül a projektérettségi néhány aktuális elméleti és szervezési problémáját emelte ki, amelyek a gyakorlatban is jelentkeznek.

A konferencia második részében etikatanárok számoltak be az intézményükben zajló oktatásról: a nehézségekről és a sikerekről is. Egyházi és világi iskolák képviselői egyhangúlag kiemelték az etikatanítás jelentőségét, mivel a családi élet válságai miatt a gyerekek zöme erkölcsi kérdésekben nem kap útmutatást otthon, sőt ezek szóba sem kerülnek. Az egyházi iskolák képviselőipéldákon keresztül mutatták be, hogy a hittan és az etika tanítása hogyan egészíti ki és erősíti egymást. Az ócsai Bólyai János Gimnázium tanára, Kövesi Györgyi egy hosszú évek óta folyó projektről számolt be, amelynek segítségével több évfolyamon sikerült az etikát megszerettetni a tanulókkal, akik már az iskolában felelős, dönteni képes személyekké válhatnak. A tanárnő megemlítette, hogy munkáját az iskola vezetése mindvégig támogatta, amit sajnos a legtöbb etikatanár hiányol.

Az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületét én képviseltem. Rövid referátumomban az osztályfőnöki és az etikaórák erkölcsi témaköreit hasonlítottam össze, és kiemeltem a legfőbb kapcsolódási pontokat. Kitértem arra, hogy ezt az összevetést csak elméletben lehet megtenni, mivel a gyakorlatban az osztályfőnöki órák nagy része adminisztrációs és szervezési feladatokra, valamint az aktuális problémák tisztázására megy rá. Az osztályfőnöknek nem mindennap adódik lehetősége arra, hogy erkölcsi kérdésekről folytasson eszmecserét diákjaival, de mindennap kerülhet olyan helyzetbe, amelyben helyt kell állnia, állást kell foglalnia, és azonnal kiderül, hogy a vallott értékrendje szerint cselekszik-e. Ha nem is lehet az etikai ismeretek forrása, de mindenképpen eleven mintául szolgál tanítványainak. Ezért jó lenne, ha a diákok mellett az osztályfőnökök is lapozgatnák és olvasgatnák az etika tankönyveket, mert hátha kedvet kapnak egy kis önvizsgálatra, ami a tanári munkához elengedhetetlen, sőt gyakran hasznosabb, mint a szakmai továbbképzés.

Nagyon fontos az etikatanár és az osztályfőnök jó kapcsolata, hiszen ők nagyban segíthetik egymás munkáját. Együttműködésben vitathatnak meg például az osztályközösségben felmerülő erkölcsi kérdéseket, problémahelyzeteket. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a gyerekek negyedikes korukban találkoznak először az osztályfőnöki órával, és sokak számára ez jelenti az első találkozást a kötetlen, de mégsem parttalan, tehát mederben tartott beszélgetés módszerével. Ha sikerül ezeken a tematikus órákon megtanítani a kulturált véleményalkotást, illetve ezek megfogalmazását, akkor esélyünk lehet arra, hogy a felsőbb évfolyamokon sem fog a gondot okozni, ha etika-, filozófia-, netán osztályfőnöki vagy egyéb órákon beszélgetni szeretnénk diákjainkkal.

Az országos konferenciát közgyűlés és a szakmai műhely megalakulása követte.