2006. február 10. péntek, 14:55
Az osztályfőnöki órák beszélgetéseihez 30.
Ki mondja meg, mit hogyan tegyünk?
A következő történetet korhatár nélkül ajánljuk feldolgozásra. A mese segítségével a gyerekek megtapasztalhatják a befolyásolhatóság veszélyeit, és érzékelhetik az önálló döntésért való felelősségvállalás fontosságát. (A történetet a feldolgozás megkönnyítése érdekében közöljük részekre bontva.)
A molnár, a fia meg a szamár
Egy apa fia meg szamara társaságában vonult Keshan poros utcáin a rekkenő déli hőségben.
1.
Az apa a szamáron ült, a fiú pedig vezette a jószágot. „Szegény gyermek! – vélekedett egy járókelő. – Rövid lábacskája alig tud lépést tartani a szamár gyors járásával. Hogyan is lehet valaki ilyen lusta, hogy tétlenül ül a szamarán, és elnézi, hogy a kisgyerek agyonhajszolja magát.” Az apa megszívlelte a bírálatot: a következő sarkon leszállt, és fiacskáját ültette fel a szamárra.
2.
De nem telt sok időbe, mikor egy újabb járókelő szólalt meg rosszallóan: „Micsoda arcátlanság! A kis csibész úgy trónol a szamáron, mint valami király, szegény öreg apja meg loholhat mellette.” Ez meg a fiút szomorította el, és kérte apját, hogy üljön fel mögé a szamárra.
3.
„Ki látott már ilyet?! – hallatta ekkor zsémbelődő hangját egy asszony a fátyla alól. – Micsoda állatkínzás! Szegény párának leszakad a háta, a két semmirekellő meg úgy terpeszkedik rajta, mintha egy dívány volna az a szerencsétlen jószág!” Apa és fia a szidalom hallatán összenéztek, és szó nélkül mindketten leszálltak a szamárról.
4.
De csak néhány lépést tettek meg a szamár mellett, egy idegen máris gúnyolódni kezdett rajtuk: „Hogy lehettek ennyire ostobák? Sétálni viszitek talán azt a szamarat? Minek tartjátok, ha nem is dolgozik, hasznot se hajt nektek, és még arra se jó, hogy vigye valamelyikőtöket?”
5.
Az apa egy marék szalmát adott a szamár szájába, másik kezét fia vállára tette, és így szólt: „Bárhogyan teszünk is, mindig akad valaki, akinek nem tetszik a dolog. Azt hiszem, legjobb lesz, ha eztán csakis a magunk feje után megyünk.”
Feldolgozási, megbeszélési szempontok
Bibliográfiai adatok: Nossrat Pesaschkian: A tudós meg a tevehajcsár. Keleti történetek nyugati lelki bajokra. Helikon Kiadó, 1991. 200. o.

Daumier, Honoré: A molnár, a fia meg a szamár (1849-1850)
A feldolgozás javasolt menete
1. változat
Alakítsunk három csoportot. Az első az apa, a második a fiú, a harmadik a külső szemlélő szempontjait képviseli. A mese részenként hangzik el, és minden esetben megfogalmazódnak a különböző szempontokat érvényesítő vélemények.
Az 5. rész elhangzása előtt kérdezzük meg a gyerekeket, hogy szerintük mit kellene tennie az apának és a fiának. A megbeszélés után olvassuk fel a történetben az apa által megfogalmazott tanulságot.
2. változat
Néhány erre vállalkozó gyerek felkészül a történet eljátszására (esetleg elbábozására). Ezután kerül sor a tanulságok megvitatására.
A molnár történetének elemzése után idézzenek fel a tanulók a saját életükből olyan eseteket, amikor hasonló helyzetbe kerültek, mint a történet szereplői. Meséljék el ezeket a társaiknak.
Az osztály közösen fogalmazza meg a tanulságokat.