2006. április 21. péntek, 14:35
Szavakkal is lehet súlyos sebeket ejteni
A kicsúfolt Gábor („Röfi”) története (Röfi Budapesten) felvet egy, a súlyához képest ritkán emlegetett témát: a verbális agresszió (a szóbeli bántalmazás) kérdéskörét. A bántalmazás Sallai Éva kategorizálása alapján lehet verbális, fizikai és érzelmi.
A bántalmazás formái
Verbális bántalmazásról akkor beszélünk, ha valakit hosszabb ideig csúfolnak, viccnek álcázva leszólnak, elveszik az önbizalmát, mert nem ismerik el a teljesítményét, sértő neveken szólítanak, megalázó helyzetekbe hoznak. A verbális erőszak a másik természetét, képességeit támadja. Lehet nyílt és rejtett. A bántalmazó tudatában van annak, hogy rossz érzéseket okoz a másiknak.
Fizikai bántalmazásról akkor van szó, amikor valakit fájdalommal járó testi sérelem ér, megütik, megrúgják, tépik a haját, vagy megitatnak vele több liter vizet, csikket nyomnak el a tenyerében, nem adnak neki enni, szexuálisan bántalmazzák.
Az érzelmi bántalmazás természetesen a fizikai és a szóbeli bántalmazást is magában foglalja, de a személyiséget leginkább károsító formája a személyességet teljesen megvonó magatartás (kirekesztés), a teljes közöny a másik felé, akin keresztülnéznek, akinek a „létére” nem reagálnak, akihez nem szólnak, és egyáltalán nem vonják be a hétköznapi társas helyzetekbe, vagy olyan dolgokra kényszerítik, amelyek megalázóak, rossz érzésekkel járnak.
Röfi honlapunkon elbeszélt budapesti története bizonyítja, hogy még a pedagógusok sincsenek mindig tisztában azzal, hogy milyen mély sebeket lehet ejteni pusztán szavakkal. A gyerekek egymással szemben szóban is megnyilvánuló kegyetlensége pedig csak akkor enyhíthető, illetve szorítható vissza, ha a pedagógus tudatában van annak, hogy milyen hatása lehet a szóbeli bántalmazásnak. A szóbeli bántalmazás (ismét Sallai Éva kategóriáit és értelmezését felhasználva) a következő formákban nyilvánulhat meg:
A szóbeli bántalmazás formái
A kirekesztés, amely a kapcsolat jellegének megfelelő intimitás hiányával jár. Elmarad az érintett bevonása a közös tevékenységbe, és nincs reagálás az ő megnyilvánulásaira, tetteire. A kommunikáció csak a legszükségesebbekre korlátozódik. Távolságtartás, hűvös közöny, lenéző arcjáték kíséri.
Sértő néven való megszólítás, csúfolódás. A sértő becenevek és gúnynevek legtöbbször valamilyen testi jellemzőre, negatív tulajdonságra vagy hiányosságra utalnak. Olykor a viccesnek talált becenevek is sérthetik a másik méltóságát.
Leszólás, amikor leértékelik a másik érzéseit, élményeit, teljesítményét. Mivel ez a visszajelzés tagadja az érintett valóságról és önmagáról szerzett tapasztalatát, az ő énképének, önbecsülésének alakulására nézve rendkívül romboló hatású.
Viccnek álcázott bántalmazás, amikor valaki durván, esetleg szellemesen, de mindig lekicsinylő megjegyzést tesz a másikra, s ezzel elbizonytalanítja, megalázza őt.
A fenyegetés a félelem gerjesztésével manipulál. Olyan történéssel riogat, amely a másiknak lelki vagy testi fájdalmat, veszteséget, rossz érzést okoz.
Az állandó kritizálás, szidalmazás a szóbeli bántalmazás nyílt formája. Minden helyzetben hibáztatja valamiért a másikat. Bármit is tesz a célszemély, csak negatív minősítést kaphat. Gyakran a bűnbakképzés kísérőjelensége.
Mindenkinek vannak olyan élményei, amelyek alátámasztják, hogy milyen rossz érzéseket hív elő néhány sértő szándékkal (esetenként csak indulatból odavetett) szó. Ha sikerül a bennünket ért hasonló sérelmeket és az ez által kiváltott érzéseinket felidéznünk, talán hitelesebben és hatékonyabban tudjuk majd a gyerekek között előforduló verbális bántalmazásokat is észlelni, ezekre megfelelően reflektálni, illetve ezeket enyhíteni. Akkor képessé válhatunk arra is, hogy tanítványainkkal megéreztessük, megértessük: milyen sokat árthatnak ilyen módon társaiknak, és ha ez a fajta magatartás elfogadottá válik, ők maguk is bármelyik pillanatban ki vannak téve hasonló sérelmeknek, bántásoknak, megaláztatásoknak.
OFOE
