Az osztályfőnöki órák beszélgetéseihez 36.

„Dolgozni csak pontosan, szépen…”

A költői üzenet

A vers második része évtizedekig egy rádióműsor felvezető gondolata volt; számos osztályteremben került fel a falra mint megszívlelendő, követésre érdemes gondolat. A felvezető két sorral együtt József Attila sorai meglehetősen keserű, napjainkban is időszerű üzenetet hordoznak. Mintha a költő megváltoztathatatlan tényként fogadná el a jelenséget, hogy az általunk mégoly szépen végzett munka anyagi hasznából elsősorban nem mi részesülünk. Éppen ennek ellenére állítja, hogy dolgozni csak „pontosan, szépen” érdemes. S ezt a gondolatot emeli meg, teszi univerzálissá a csillagok járását idéző hasonlat.

Miről beszélgethetünk a vers kapcsán?

(A témát 12 évesnél idősebb tanulóknak ajánljuk.)

József Attila sorai több téma indítására alkalmasak, attól függően, hogy milyen gondolatokat váltanak ki a gyerekekből. Beszélgethetünk – többek között –

• az értelmes munka által nyújtott jó, örömteli érzésről, amely abban az esetben töltheti el az embert, ha „pontosan, szépen” teszi a dolgát,
• arról, hogy lehet-e egyáltalán örömforrás a munka,
• arról, hogy vajon kinek származhat haszna az általunk végzett munkából,
• illetve, hogy milyen konkrét és nem konkrét hasznunk lehet ebből nekünk magunknak,
• arról, hogy elképzelhető-e az értelmes és tartalmas élet mindenfajta munka nélkül stb.

Mindennek során felidézhetők és elemezhetők saját élmények, tapasztalatok, eljuthatunk filozófiai problémákig (pl. az élet értelme, az ember dolga a világon, a boldogság ismérvei), felmerülhetnek társadalmi problémák (közteherviselés, igazságosság, szolidaritás, haszonelvűség stb.). A beszélgetés akkor lesz hatékony, ha a spontán felmerülő gondolatoktól sikerül eljutnunk a megélt konkrét élményekig, tapasztalatokig. A tanár ne erőltesse rá az osztályra saját elképzeléseit, engedjen szabad teret a gyerekek ötleteinek, gondolatainak, adjon lehetőséget arra, hogy minél többen megérezzék, mely pontokon van személyes közük az adott problémakörhöz.

Nem szükséges közös tanulságot megfogalmazni, nem baj, ha a világ dolgairól ki-ki eltérő módon vélekedik, fontos, hogy legyen véleménye, és dolgozzon azon, hogy az alakuló vélemény minél megalapozottabb legyen.

Egy lehetséges feldolgozási mód

Szükséges eszközök: a vers szövege poszteren vagy írásvetítő fólián, esetleg nyomtatott formában valamennyi tanulónak. Csomagolópapírok, papírcsíkok (a csoportok számának megfelelő mennyiségben), gyurmaragasztó vagy cellux és olló, vastag filctollak, tábla és kréta vagy flipchart, lufi vagy labda.

Mobil bútorzat.
Ha lehet, a gyerekek körben helyezkedjenek el.

A verset célszerű először felolvasni, majd poszteren bemutatni vagy írásvetítőn kivetíteni.

Rövid gondolkodási idő után kérdezzük meg a gyerekeket, hogy milyen gondolatok támadnak bennük a vers kapcsán.

A felmerülő ötletek kerüljenek fel a táblára vagy egy csomagolópapírra.

4-5 fős csoportok alakulnak, amelyek a táblán szereplő gondolatokból kiindulva egy–egy mondatban megfogalmazzák a költő üzenetét. A közösen megalkotott mondatot egy papírcsíkra írják olyan nagy betűkkel, hogy az majd a terem távoli pontjairól is jól olvasható legyen.

A megfogalmazott mondatokat felragasztják egy újabb csomagolópapírra.

A különböző csoportokhoz tartozó gyerekek kérdéseket tehetnek fel egymásnak a megfogalmazott véleményekkel kapcsolatban.

Újabb csoportok szerveződnek olyan módon, hogy ezekben a korábbi csoportok mindegyike legalább egy fővel képviselteti magát. A csoportok feladata, hogy összegyűjtsék, miben értenek, illetve miben nem értenek egyet a költő üzenetével. Véleményük igazolására gyűjtsenek konkrét eseteket. Minden csoportban legyen egy jegyző, aki rögzíti a beszélgetés rövid tartalmát. Erről a csoportok szóvivői az osztály egészét tájékoztatják.

Amennyiben markánsan eltérő vélemények rajzolódnak ki, ezek rövid summázatát a tanár írja fel a táblára, és a témából csoportvita induljon. Ennek lehetséges menete, hogy a gyerekek kézfeltartással jelzik: melyik véleménnyel értenek egyet. Az ilyen módon verbuválódó csoportok érveket gyűjtenek, és ezeket ütköztetik. Ha nincs ilyen vitatéma, az egyes csoportok által felvetett gondolatok köré szervezhető az osztályszintű beszélgetés.

Az órát érdemes beszélgetőkörrel zárni. A gyerekek ehhez körben ülnek, és mindenki mond egy olyan mondatot, amit a téma kapcsán különösen fontosnak tart. Lehet sorban haladni, de elképzelhető, hogy egy tárgyat (pl. labdát, lufit) dobnak egymásnak. Csak az beszélhet, akinél a tárgy van. Akinek pillanatnyilag nincs mondandója, „passzolhat” és esetleg később kerül sorra.