Rémán Izabella: Álomból valóság. Egy örökbefogadás igaz története – Könyvajánló

„Azt kívántam írás közben – vallja a szerző – hogy bárkihez jut is el, azt olvashassa ki belőle, ami neki szól. Remélem, mindenki megtalálja benne…”

Én elolvastam, és megtaláltam benne a nekem személyesen is szóló üzenetet. Azt, hogy egy nő számára az anyaság érzése alapvető szükséglet. Akár szül, akár örökbe fogad, át kell élnie a zsigeri  összetartozás élményét. A kölcsönösség, az egymásra csodálkozás varázsát. Azt a csodát, amit egy kisgyerek napról napra történő változása, váratlan meglepetésekkel teli fejlődése jelent.

A szerző elmeséli, hogy miként vált az évekkel korábbi álma valósággá, hogyan támadt  benne a vágy, hogy egyedülálló nőként gyereket fogadjon örökbe, és miként sikerült ezt megvalósítania. Az olvasó tanúja lehet a procedúra során átélt viharos  érzelmeknek: a reményteli várakozás és a felelősségvállalástól való félelem váltakozásának. De eljön a pillanat, amikor eltűnnek a szürke tények, elsüllyed a kiábrándító, személytelen, az emberi sorsokat gépiesen kezelő valóság, semmivé válnak a kétségek és megszületik valami különlegesen szép. Amikor az először látott kicsi lány ráérez az őt örökbe fogadni készülő nő legbensőbb érzéseire, és ösztönösen kiválasztja őt:

„Belépünk az ajtón, a kislány a nevelőmama ölébe rohan, alig láthatóra zsugorodik. De a szeme csillog, amikor a tekintetünk találkozik. Mennyire pici, milyen gyönyörű – ezek az első gondolataim. Hat felnőtt és egy gyermek egy szobában, és minden figyelem a 2,5 évesre irányul. Hogyan lehet ezt mosolyogva elviselni? Lassan oldódik, engedi magát bevonni gyámja mesterkélt játékaiba. Én szótlan és tétlen maradok, csak nézem. Csodálom. Gyönyörű és bölcs. Mintha értené, mekkora tétje van ennek a találkozásnak. Próbálják felém irányítani a figyelmét, de minél inkább próbálják, annál jobban ellenáll. Érzem, nincs teendőm, nem tudok részt venni ebben a játszmában. Várom, hogy „megérkezzen” az én terembe.

Éppen a babakonyhában kotyvaszt. A gyámja azt kérdezi:

– Mit főzöl?

– Kávét – válaszolja huncut mosollyal.

– Kinek főzöd a kávét?

Eddig nekem háttal tüsténkedik. Hirtelen megfordul, a szemembe néz, és azt válaszolja:

– Anyának! – és egy hirtelen mozdulattal átnyújtja a babacsészét.

A szobában megáll a levegő. Néhány pillanatra egy különös áram szalad körbe, amelyben Anna, a nevelőmama és én kapcsolódunk. A többiek kívülállók. Ebben a pillanatban eldőlt a sorsunk. A nevelőmama, aki eddig kerülte a tekintetemet, mélyen a szemembe néz. Mosolyog.”

Az örökbefogadás megtörténik, és az álom a valóságban folytatódik…

„Két évvel ezelőtt ezen az éjszakán álmomban megláttam őt. Öt hónapja itthon.
Hónapok óta készültünk erre a napra: megnézni a csillagokat és hallgatni a békákat a Velencei-tónál.

Aztán így sikerült: felhők, síri csendben lapító békák és a takarónkat is berepítette a szél a stégről a vízbe. De az egyetlen arra úszó ironmanszerű embör visszahozta nekünk  Sokan kértétek, hogy meséljem el a történetünket. Megírtam teljes valójában.”

Rémán Izabella könyve megvásárolható a Lelkesedés könyvek online boltjában.

Kapcsolódó link:

Figyelmetekbe ajánljuk a Lelkesedés könyvek online boltját