2008. január 3. csütörtök, 15:38
A kezelés sikeres volt – és a beteg?
A média egy része szerint az iskolák élete szenzációs botrányok sorozata. Ma már nem is számít igazi szenzációnak, ha a diákok semmibe veszik egy tanár személyiségi jogait, megsértik, illetve a technika lehetőségeivel élve nyilvánosan megalázzák őt. Még mielőtt (nagyrészt joggal) elkezdenénk méltatlankodni, és tovább sorolni a hasonló eseteket, érdemes egy-egy ilyen ügy mélyére nézni. A következő történet szerzője elsősorban iskolája hírnevének védelmében kérte neve elhallgatását. A tanulság messze túlmutat egyetlen iskola problémáján.
A látványos botrányok gyakran csupán egy jéghegy csúcsai, amelyek alatt bonyolult, többnyire feltáratlan és szövevényes problémák rejlenek. Erre példa a következő eset.
Iskolánk egy tizedikes tanulója videóra vette az egyik tanórát. Az órát tartó tanárnő többszöri figyelmeztetése, tiltakozása ellenére sem volt hajlandó eltenni a kamerát. Több társa segédkezett neki abban, hogy a felvétel minél kompromittálóbb legyen. Szándékosan provokálták a tanárnőt olyan viselkedéssel, ami egyébként nem jellemző rájuk. A felvétel a tanárnő, az iskola és az osztály pontos megnevezésével felkerült az internetre.
Az eset nagyon felkavarta az iskolát. Első lépésként iskolagyűlés keretében hívtuk fel az iskola diáktársadalmának figyelmét a személyiségi jogok tiszteletének fontosságára. Az események súlyosságára való tekintettel fegyelmi bizottságot is összehívtunk a részletek tisztázása és a megfelelő büntetés kiszabása végett.
A felvételt készítő diák már majdnem a legmagasabb fegyelmi fokozatnál: az igazgatói intőnél tartott. Négy társának, akik az iskolagyűlés előtt beszámoltak a történtekről, még nem volt semmilyen büntetési fokozatuk, ők igazgatói intőt kaptak. A csoportba járó többi tanulót az osztályfőnök szóbeli megrovásban részesítette azzal az indokkal, hogy semmit nem tettek annak érdekében, hogy leállítsák ezt az előre kitervelt akciót, melyről bizonyára volt tudomásuk.
A fegyelmi tárgyaláson kiderült az is, hogy a felvételt készítő tanuló korábban az osztályfőnökétől kapott megbízást az osztály honlapjának elkészítésére. Természetesen olyan megkötéssel, hogy csak olyan anyag kerülhet az internetre, amit előzőleg az osztályfőnök jóváhagyott. A különben jó képességű tanuló járatos a weblapkészítésben, a feladatot szívesen elvállalta, és megfelelően el is végezte. Képeket is készített az osztályról, a közös programokról és az egyes tanulókról. A fegyelmi tárgyaláson elmondta, hogy az oldalt így túl unalmasnak találta, és szerette volna valami izgalmas dologgal feldobni. Mentségéül hozta fel, hogy az ominózus videofelvételt kóddal levédett oldalon helyezte el, és a kódot csak néhány barátjának hozta a tudomására. Az iskola vezetése azonban az egyik szülőtől értesült az esetről, eszerint a felvétel nyilvánosságra került, és így feltétlenül sérti az érintett tanárnő személyiségi jogait. Komoly vita bontakozott ki arról, hogy a felvétel végül is nyilvánosnak számít-e vagy sem. A tanuló édesapja gyermeke pártjára állt, aki az esettel kapcsolatban ugyan semmiféle bűntudatot nem érzett, de rábeszélésre végül hajlandó volt bocsánatot kérni a felvételen szereplő tanárnőtől.
A fegyelmi bizottság végül súlyosnak minősítette az esetet, hiszen nem egy spontán kamasz csínytevésről volt szó. Előre megtervezett forgatókönyv alapján provokáltak ki a tanárnőből olyan viselkedést, ami a lehető legrosszabb színben tünteti fel az iskolát és a pedagógust. (Tudvalévő, hogy videofelvétel nem készülhet senkiről annak beleegyezése nélkül. Tehát a személyiségi jogok megsértése abban az esetben is megtörtént, ha a felvétel nem kerül szélesen értelmezett nyilvánosságra. – A szerk.) Mindezeket figyelembe véve a fegyelmi bizottság határozata értelmében a tanulót eltanácsolták az iskolából, de a büntetést a tanév végéig felfüggesztették. A felvételeken szereplő tanárnő úgy döntött, hogy nem tesz rendőrségi feljelentést annak ellenére, hogy személyiségi jogait súlyosan megsértették.
Van azonban az esetnek egy másik vetülete, ami többi pedagógus felelősségét is felveti. Az esetet követően számos visszajelzést kaptunk tanulóktól és osztályfőnököktől, hogy a történetben szereplő tanárnő bizonyos helyzetekben meglehetősen furcsán viselkedik. Az óráit időnként megszakítva elkezd olyan témákról beszélni, amelyeknek semmi közük a tananyaghoz, de olyan is előfordult, hogy az óra közben váratlanul dalra fakadt. A diákok elmondása szerint a tanárnő ilyenkor olyan, mintha nem is tudna magáról és arról, hogy most éppen hol van.
Kollégái is tapasztaltak olyan eseteket, amikor úgy tűnt, mintha az érintett tanárnő nem értené azt, amit mondanak neki, és nem arra válaszol, amit kérdeznek tőle. Kiderült tehát, hogy a videofelvételen látható eset egy hosszú, kezeletlen problémasorozat része. Az esetet nem a tanárnőtől tudtuk meg, ő nem tartotta fontosnak, hogy erről akár az osztályfőnökkel, akár a munkaközösség-vezetővel beszéljen egészen addig, amíg a videóra vett jelenet nem került nyilvánosságra.
A kolléganővel kapcsolatos gondok, amelyek csak három hónapos próbaideje lejárta és határozatlan idejű alkalmazása után jelentkeztek, az iskola vezetőségi értekezletein már többször szóba kerültek. Az eset alapos kivizsgálása után az iskolavezetés arra a következtetésre jutott, hogy „a tanárnő és a diákok, valamint a tanárnő módszerei és az iskola szellemisége közötti feszültség” feloldhatatlan, nem kezelhető. A további konfliktusok elkerülése érdekében a legjobb megoldás az volt, hogy a tanév végén közös megegyezéssel megszűnt a munkaviszonya.
A kérdés, hogy miért kellett nyilvános botrány ahhoz, hogy ezt a nyilvánvaló problémát alaposan elemezzék és kezeljék. Ha nincs a videofelvétel, illetve ha nem kerül fel az internetre, akkor évekig nem történik semmi? És vajon a – nyilván idegrendszeri problémákkal küszködő – tanárnő nem szorult volna szakszerű (netán pszichológusi) segítségre?
A probléma a munkaviszony megszüntetésével az iskolánk számára nem létezővé vált, de szó sincs megoldásról. Az érintett tanárnő jelenleg egy jónak mondható gimnáziumban tanítja az egyik kolléganőnk fiát. Az élet ott sem konfliktusmentes…
KI
A gond az, hogy az iskolákban érvényesülő gyakorlat szerint ritkán bocsátják el /vonják felelősségre/ kezeltetik az alkalmatlan /beteg/problémákkal küszködő tanárokat. Sok alkoholista tanárom volt pl, akikről minden kollégájuk tudta, mi a helyzet. Az énektanár 800 gyerekkel gyűlöltette meg a magyar népzenét. És semmi következménye!!!