Biznisz ide vagy oda, az oktatást meg kell oldani – gyorssegély

Itt egy egyszerű grafikon a COVID-19 megbetegedések számáról.

Tavasszal a bezárások éppen időben megfogták a járványt. Most a határokat zárta le a kormány, de biztosan nem járványügyi szempontok alapján, mert a COVID-19 már az országon belül terjed. Mi történhetne nyitott határokkal? Elvinnék a vírusainkat?

Az adatok alapján a felsőoktatás megnyitása érthetetlen, de a közoktatás sem tartható fenn sokáig. Legfeljebb a szabad ég alatt.

A COVID szkeptikusok és COVID tagadók szerint ez az egész COVID biznisz, de nem ez a gond, hanem hogy ezek a kormány adatai, vagyis a megbetegedési statisztika szerint messze rosszabb a a helyzet, mint tavasszal volt. Mégis, továbbra is engedi a kormány a rendezvényeket és mindent, ami biznisz gazdasági érdek. A közvélemény is a bezárások ellen van, mert nagy nehézségeket okoz mindenkinek.

Sokkal jobb lenne, ha nem kellene bezárni az intézményeket, de úgy fogunk járni, mint tavasszal a többi ország, hogy úgyis be kell zárni, de már elszállt járvánnyal. Így vagy úgy, az oktatási rendszernek működőképesnek kell maradnia. Ha a kormány nem dolgozott ki stratégiát, akkor nekünk kell megoldani.

Egy gyors beavatkozásra javaslat, amit már augusztus végén ki kellett volna adni:

Az óvodásoknak és alsósoknak helyet kell adni, hogy ne 30 cm-re üljenek egymástól, és egy csoportban legfeljebb 12-15-en legyenek, hogy egy gyerek ne 30-at fertőzzön meg. Az óvó- és tanítóképzőkből végzős diákokat lehet pedagógiai asszisztensként alkalmazni, hogy a pedagógushiány ne hátráltassa a biztonságosabb megosztott csoportozást. Így ezeknek a diákoknak a gyakorlata is biztosítható.

Az idősebb gyerekeket hatékony távoktatásba kell vinni. Először a középiskolásokat, és a felszabaduló osztálytermeket át kell adni az 5. és 6. osztályoknak – területileg megszervezhető. Így ha a 7. és 8. osztályok távoktatásban tanulnak, lesz elég hely az alsósoknak.

A középiskolai tanárok ebben az esetben mind távoktatnak, az általános iskolai tanárok egy része átáll távoktatásra, a másik része személyes tanítást végez, mert kétféleképpen tanítani különböző osztályokat nagyon nagy megterhelés lenne.

Az SNI és BTMN tanulók fejlesztését tovább lehet folytatni, mert egyszerre kevesen vannak együtt. Ahol megoldható, ezeknek a gyerekeknek 5-6 fős tanulócsoportokat lehet szervezni.

A hátrányos helyzetű régiókban az idősebb gyerekeknek a tanodákban lehet foglalkozásokat biztosítani, mert ezeknek a tanulóknak a távoktatás kevésbé megoldás, mint a szerencsésebb hátterű diákoknak.

A fentiek mind a járványügyi szabályok minél pontosabb betartásával oldandók meg. A gyerekek mindenképpen közel fognak kerülni egymáshoz, de a kis létszámok miatt csak kevesen kerülnek karanténba vagy betegszenek meg. Így a kettős cél elérhető, hogy a gyerekek megkapják a helyzetnek megfelelő lehető legjobb tanulási lehetőséget, ugyanakkor a szülők tehermentesebbek, mert csak a nagyobb gyerekek maradnak otthon.

Gyarmathy Éva