A 21. század a tudatlanság orgiája. Legyinthetünk erre addig, amíg vicces emberek a csillagászat tanításaival fordulnak szembe, de amikor a vírustagadás és a maszk-szkepticizmus hullahegyeket produkál, már lefagy a szánkról a mosoly. De nincs mit csodálkozni ezen sem, hiszen már jó ideje látjuk, hogy kerülnek hatalomra futóbolondok a választópolgárok akaratából szerte a demokratikus világban (amelyhez tíz éve még hazánkat is hozzászámoltam volna), és hogyan számolják fel napról napra a demokratikus politikai kultúrát.
Szerintem van a problémára elvi megoldás, nevezetesen a közoktatás forradalmi átalakítása, ami tehát nem egy mellékes szakpolitikai kérdés, hanem egy a jelen problémáira komolyan reflektáló politikai stratégia központi eleme. És most jön az egóm. Úgy gondolom, hogy Műveltség és demokrácia c. kötetemben ennek a pedagógiai forradalomnak az elméleti körvonalait fogalmaztam meg, és aztán a rövid összefoglalások kedvelői számára megírtam a vázlatos rezümét is (Tézisek a műveltségről ). Hogy ezek az írások valójában egy politikai mozgalom elméleteként íródtak meg, azt tudomásom szerint eddig csak az erdélyi Mentés másként csoport fiatal tagjai vették észre. Nem csodálkozom, hiszen ez a mozgalom egyelőre nem létezik.
