Nagy Henrietta

Holtomiglan? – A családon belüli erőszak

(Homonnai és Társa Kiadó, 2005)

„Budapesten dolgoztam évekig rendőrként – írja a szerző –, ahol nap mint nap szembesültem a családon belüli erőszak problémájával, és azzal a ténnyel, hogy a törvényi korlátok miatt hathatósan nem lehet ellene tenni semmit. Miután leszereltem a rendőrségtől, felkerestem a bántalmazott családokat, nőket, lányokat, akik elmesélték a könyvem számára életük kálváriáját, tragédiáját. Felkerestem a lakóhelyemen (Nyíregyházán) működő családok átmeneti otthonait, írtam a működésükről, és hogy milyen segítséget tudnak nyújtani az ilyen helyzetben lévők számára.”

A könyv tizenegy igaz történetet tartalmaz a családon belüli erőszakról. Asszonyok, lányok vallanak életükről, tragédiáikról. A kötet végén találhatunk olyan információkat is, melyek gyakorlati segítséget nyújtanak a hasonló helyzetbe jutott embereknek.

Egy jellegzetes részlet a kötetből:

„Ittasan hazajött a férjem, és rugdosta a szobaajtónkat. Magunkra zárkóztunk a kisebbik lányommal. A nagyobbik lány éppen fürdött. A kicsi kiugrott az ablakon, de én nem mentem, mert nem akartam hagyni a nagyobbikat. Beengedtem a férjem, hogy a másik lányom addig a főbejáraton menekülni tudjon. Amikor berontott, elkezdett ütni, fojtogatni, rugdosni, és kiabálta, hogy most megöl. Egy óvatlan pillanatban megmenekültem, és én is a lányok után szaladtam. Az utca végén volt egy telefonfülke, onnan hívtuk ki a rendőrséget. Kijöttek, és visszamentünk a házunkhoz. Addigra a lakás üres lett. A férjem elment otthonról, nem tudom hová, de csak másnap délután jött haza. A feljelentést megettem. Néhány nap múlva idézést kaptam. Ott elmondta egy magasabb beosztású rendőr, hogy vonjam vissza a feljelentést, mert jobban járok. Hatott rám, és hittem neki. Visszavontam.”