2008. szeptember 10. szerda, 10:07

Cseh Györgyi

Mitől fog megváltozni a magyar iskola?

A kollégák egy része pontosan ugyanúgy tanít, ahogy tanított 20-30 évvel ezelőtt, ha akkor a pályán volt, ha meg nem, akkor más mintát ő sem látott. Sokszor elgondolkodom azon, hogy mitől fog megváltozni a magyar iskola. Kitől? Ki tehet ezért? Többek között ezt a kérdést veti fel Cseh Györgyi közoktatási szakértő továbbgondolásra, vitára érdemes írása.

A magyar oktatásügy valóban és egyértelműen nem áll a helyzet magaslatán, ez számomra sem kérdés.
De engem kicsit zavar a probléma igen erősen, szinte csak pedagógusorientált megközelítése.
Én szülő és megrendelő is vagyok, s közvetve látok néhány nemzetközi tapasztalatot is.

Halász Gábor mesélte például, hogy az angolok évek alatt át tudták állítani a rendszert a projektoktatásra, együttműködő, kooperatív embereket nevelnek, s úgy gondolják, hogy ettől – persze megfelelő időtávban – a társadalom is át fog alakulni. A norvégok is véghezvittek egy módszertani megújulást a 90-es évek közepén.

Én pedig azt látom, iskolákban járva, kollégákkal beszélgetve az intézményekben, a vezetőképzőn, a továbbképzéseken, a saját gyerekem iskoláját figyelve, hogy a kollégák egy része (le merem írni, hogy a többsége) kőkeményen ellenáll. Pontosan ugyanúgy tanít, ahogy tanított 20-30 évvel ezelőtt, ha akkor a pályán volt, ha meg nem, akkor más mintát ő sem látott. Sokszor elgondolkodom azon, hogy mitől fog megváltozni a magyar iskola. Kitől? Ki tehet ezért?

Úgy gondolom, ez nem menti föl az oktatásirányítást, a felsőoktatást (amelyik saját autonómiájába zuhanva szinte nem vesz tudomást arról, hogy mire van szüksége a pedagógusnak), az iskolafenntartót saját felelőssége alól. Nem lehet fölmenteni az EU-s pénzek fölött diszponálókat sem a felelősség alól.

A kérdés számomra az, hogy a saját helyén, a saját lehetőségei és korlátai között megtette-e mindenki azt, amit neki kell tennie. S ha innen nézzük, akkor a mulasztók listáján a pedagógus is rajta van.

Az,

aki csak frontális órákat tart,
aki nem építi be a tanulók előzetes tudását,
aki nem értékel, hanem ítéletet hirdet,
aki megalázza megjegyzéseivel a gyereket,
akit nem érdekel, hogy aznap már a negyedik dolgozatot írják a tanulók az ő óráján,
aki inkább „segít” a tanulóknak az országos kompetenciamérést megírni, nehogy rossz legyen az eredmény,
akinél minden évszámot és apró betűs nevet kell tudni, de az összefüggéseket nem látják a tanulók,
aki a tanulói portfolió alkalmazását fölösleges tehernek és pluszmunkának tartja,
akinél nem lehet érteni a tanári magyarázatot, ha egyáltalán van,
aki füzeteket írat tele, miközben a tanulóknak van könyvük stb.

Az a helyzet, hogy a kollégák jelentős része mindenért mást tesz felelőssé, hárít, s még csak végiggondolni sem hajlandó, hogy mit tett a saját helyén, a saját lehetőségei között.

A rendszer megváltoztatása a pedagóguson is múlik. Sőt, az ő aktív együttműködése nélkül ez a legjobb szándékkal sem fog menni. Sőt, amikről írok, azoknak a rendszerproblémák mellett is meg kéne már változni…

Szeretném jelezni, hogy vannak kivételek, s néha már csak ez élteti bennem a hitet. A tanév megkezdése előtt csapatépítő tréninget tartottam egy városi általános iskolában. Csodálatosak voltak. Készültek az új évre, és várták, a tanító néni már megírta a tanmenetet és tervezte, készült az órákra, s egy gyakorlat kapcsán úgy nyilatkoztak, hogy az iskola számukra nem kiemelkedően jó, de stabil megélhetést kínál. Íme egy üdítő példa!

Többnyire azonban mártírokkal találkozom, akik nehezen akarják megérteni, hogy ebben az országban az ő megközelítésükkel élve még nagyon sok mártír van…

19 üzenet

zoldbeka szerint:

2008.09.13. - 07:47

Ugyanakkora cinizmus továbbképezni a meghalásra ítélt iskolák pedagógusait, mint amekkora gazemberség volt 50 év után távolugró gödröt építtetni (szépen kibélelve szövettel, feltöltve EU-s homokkal, elugróléccel stb) nem kevés pénzért (többért, mint 2havi fizum) akkor, amikor az építtető Önk. már féléve tudta, hogy be fogja zárni az iskolát.

Válasz
Szekszárdi Juli szerint:

2008.09.13. - 12:35

Ennek a vitának van egy másik szála Gyuzsu blogjában. http://iskola.freeblog.hu/archives/2008/09/12/Modszerek_es_megujulas/#comments Ott is izgalmas kérdések vetődnek fel.

Válasz
terepmunkás szerint:

2008.10.03. - 22:43

A lenti hozzászólást Bodnár Jánostól a Köznevelés fórumán találtam.
"10 évig voltam gyakorló pedagógus, jelenleg közgazdászként dolgozom. Szerintem az egész folyamat kulcskérdése a hatékonyság. Közoktatás vezetői diplomamunkám megírásakor, összehasonlítottam a holland, a görög, a portugál és a magyar közoktatási rendszert (elsősorban finanszírozási szempontból).
Valaki kérdezte a finn példát, mitől olyan jó, (mert a PISA méréseket a finn rendszerre találták ki.) Néhány adalék a finn rendszerről, nincsenek kis iskolák, nincs szabad iskolaválasztás (kötelező a körzetes iskolába járni), a szülő osztályt és pedagógust sem választhat (hát erre bírja rá valaki a magyar szülőket). A gyerekek tanulmányi idejének felét tölti ki a kötelező tananyag, a maradék időben szabadon tervez a pedagógus, és a alternatív témákat dolgoz fel a gyerekekkel (nem is fásul bele ugyanabba a tananyagba). Viszont a kötelező rész elvégzését szigorúan ellenőrzik és büntetnek (írás, olvasás, számolás). Az a pedagógus, aki lemarad, nem tartja be az előírásokat, egy figyelmeztetés után, elbocsájtják. Sokszor nem pedagógus az iskolaigazgató. 15 éves korig mindenki ugyanazt tanulja (nem tanulnak meg a gyerekek mindent kétszer). 15 éves kor fölött, általában ugyanabban az iskolában, az alsó harmadot (33%-ot) leválasztják, akik innentől kezdve erős gyakorlati képzést kapnak és belőlük lesznek a szakmunkások. A maradék kétharmad érettségizik, egyharmadát veszik fel egyetemere, egyharmadát pedig főiskolára. A gyerekek továbbtanulási mutatóiban nem a szülők iskolai végzettsége dominál. Gyakori, hogy diplomások gyerekéből szakmunkás lesz, ez nem jelent tragédiát egy skandináv családban. A kötelező pedagógus óraszám heti 30 5 óra benti ügyelet (hát ez is elgondolkodtató). Európában (EU) csak a szlovákok keresnek kevesebbet, viszont csak a csehek dolgoznak a magyar pedagógusoknál kisebb osztálylétszámokkal. Hollandiában nem lehet 1500 fősnél kisebb iskolákat működtetni. Rendszeresen mérik az iskolákat, és közlik az első tíz, és az utolsó tíz nevét, melyeket, bizony gyorsan bezárnak, ha nincs javulás. A görög és a portugál rendszer a mienknél is rosszabbul működik, mindamellett, hogy a tanárok lényegesen jobban keresnek (rengeteg analfabéta kerül ki ebből a két rendszerből, bár ezek főleg bevándorlók gyermekei). Mexikóban és Törökországban reál értéken háromszor annyit keres egy pedagógus, viszont 30, 40 fős tömeggel dolgozik egy átlagos tanórán, egy átlagos iskolában. Hát tudom a pedagógusok a számokat nem szeretik, de a jelenlegi általános iskoláink 25%-ába kevesebb, mint 100 gyerek jár illetve 10%-ába kevesebb, mint 50. Én le merem írni, a gazdag Nyugat- és Észak-Európa miért nem engedi meg magának ezt a luxust??? Tanítottam 10 fős és 35 fős iskolai csoportokat. 20 fő alatt látványosan romlanak általában a diákcsoporton belüli oktatási és nevelési folyamatok (kisebb vagy egészségtelenebb rivalizálás a diákok között, kortárskapcsolatok kényszeres választásokon alapulnak, nem pedig valódi választáson). A valóban kiugró illetve valóban gyenge eredmények nagyon kevéssé összehasonlíthatóak. A magyar oktatási rendszer rendkívül korán szegregál, szerintem 6-10 év, ami konzerválja a magyar családok társadalmi viszonyait, viszont elzárja a felemelkedés útját a valóban szegény családokba született tehetséges gyerekek elől (ez pedig óriási áldozat szerintem). Amire Pokorni úr célzott, hogy a községi és falusi kisiskolák kb. 20-25%-kal teljesítenek rosszabbul, mint a városi és nagyvárosiak. Ennek hátterében elsősorban, szerintem is az áll, hogy ezen településekről a tehetős szülők elhordják gyermekeiket, valami miatt a közeli városi iskolákba. Így viszont a szülők maguk felgyorsítják ezen iskolák erózióját, bezárását. Kérdés miért döntenek, így. A maradékkal nyilván nehéz jó munkát végezni. A másik probléma, nincsenek szaktanárok a pici iskolákban, és ki az aki szívesen járatja a gyerekét olyan iskolába, ahol nem fizika, biológia vagy kémia szakos tanítja a gyerekét, hanem lelkes autodidakták (hát ez is bűn szerintem). Illetve mikor tanítottam (földrajz-történelem szakos vagyok) többször fordultak hozzám tanító kollégák, hogy bizonyos dolgot, hogyan lenne érdemes csinálniuk környezetismeretből, vagy mi a véleményem bizonyos történelmi kérdésekről, amik szóba kerülnek egy-egy monda vagy ünnepség kapcsán, kihez fordulnak egy kis iskolában???
Visszatérve az első gondolatomhoz, egyetértek veletek, hogy az oktatási-nevelési folyamat kulcsa a tanár. Elsősorban szakmai, és emberi rátermettsége, kommunikációs képességei és karizmája. Jelen jövedelmi viszonyok között a pedagógus utánpótlás siralmas. A pszichés terhelés illetve a jövedelmek miatt, általában a "maradékok" jelentkeznek pedagógusnak, és ezen "maradékok" java nem a pályán helyezkedik el. Ezt a kettős kontraszelekciót, nem lehet büntetlenül évtizedekig művelni a rendszerrel, ha rendezik a béreket, tíz-húsz év mire az utánpótláson ezt majd lehet, érezni. Jelenleg nem a legrátermettebbek jelentkeznek pedagógusnak, az iskolai erőszak is ennek a tünete szerintem.
A skandináv országokban 10-15 évre vezetnek be oktatási reformokat, majd jön a következő az ellenzék és kormánypárt konszenzussal hozza a döntést, mert a jövő generációival nem lehet szórakozni.
Hát a fenti számokon, és módszereken érdemes mindenkinek elgondolkodnia, mert számos tabut döntögetnek. "

Válasz
achs szerint:

2008.10.06. - 21:56

Csak egyet hadd fűzzek hozzá. Magyarul tudó holland barátom írta néhány hete:

"Nalunk is sok voltl az osszevonas – ebbol rengeteg oriasi iskolegyyutes keletkezett, pedig sok ott a kolcsonos nemismeres es nemtorodes. lassan belatjak, hogy jobbak a kicsi iskolak, ahol az igazgato(saaag) nevrol is ismeri a tanulokat."

Azaz a holland 1500 se működik, de ott esetleg belátják…

Válasz

Vélemény, hozzászólás? Kilépés a válaszból

Vissza

Sajtófigyelő

2020.12.01.
Rossz álom és józan ész – „A puszta hatalmi őrjöngésen kívül semmilyen alapja nincs a félév érvénytelenítésének”
Az egészségügyi helyzet miatt kihirdetett statárium árnyékában, sunyi módon meghozott \"lex SZFE\" pontosan illeszkedik a hatalom durva és folyamatos támadásainak sorába, 155 éves egyetem...
(Forrás: Népszava)

2020.12.01.
“Nem mondjuk ki hangosan: ég a ház!” – egy diák véleménye az oktatásról
A tanár választhat: vagy a kerettantervben foglaltakat tanítja meg, vagy az életre készít fel. Ez a választás, ahogy sok minden más kimeríti őt: amikor a fő tantárgyat tanító pedagógus...
(Forrás: Adom diákmozgalom)

2020.12.01.
Az iskolát be kell záratni, annyi fertőzött tanár volt- mutatjuk a tanárszűrés tapaszlatait
A lap megkereste a Pedagógusok Szakszervezetét (PSZ) a tesztelés kapcsán, Gosztonyi Gábor alelnök szerint vegyes a kép: sok helyen akadtak olyan tanárok, akik nem vállalták az önkéntes tesztel...
(Forrás: Hírhugó)

2020.12.01.
Hajnal Gabriella: Büszke vagyok a pedagógusaink helytállására
Az utóbbi időben számottevően javult az iskolák informatikai felszereltsége, az eszközpark több tíz milliárd forintos támogatásból bővülhetett – mondta lapunknak Hajnal Gabriella. A Klebelsberg...
(Forrás: Magyar Nemzet)

2020.12.01.
Fullajtár Andrea egy különös SZFE-s tárgyalásról: „Azóta is hányingerem van”
A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanárai szerint fenyegető trükkel érték el az új vezetők, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek velük az oktatók: azokat rendelték be elbeszélgetésre,...
(Forrás: hvg.hu)

2020.12.01.
\"Miközben ellenállunk, adjunk is valamit\" – az SZFE-sek tévéjével elviselhetőbb a bezártság
Az ellenállás és a sztrájk egyik formája lett az online nézhető Sztrájktévé, amelyen hazai filmes nagyágyúk, esztéták, újságírók szabad egyetemi előadásait nézhetjük meg. Ha már...
(Forrás: hvg.hu)

Címkék