Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2021. február 28. vasárnap, 12:11

„Miért üvöltesz?”

Részletek Péntek Orsolya írásából[i]

Olvasónapló

Péntek Orsolya


A Tóth Krisztina körül kirobbant méltatlan gyűlölethullám (ami, csupán egy apró eleme a virtuális térben általános agresszív őrjöngésnek), ihlette meg korunk egyik legizgalmasabb írónőjét, Péntek Orsolyát, aki a Drót oldalán megjelent írásában néhány új gondolattal gazdagította az irodalomtanítással és a kötelező olvasmányokkal foglalkozó diskurzust. Ebből emelünk ki néhány részletet abban a reményben, hogy látogatóink kedvet kapnak az egész elolvasására.

Az első – virtuális – pofon azért csattant el, mert Tóth Krisztina be akarja tiltatni Jókait és ki akarja vetetni a kötelező olvasmányok közül. És/vagy mert olyasmit kér számon egy 19. századi írón visszamenőlegesen, amit nem lehet rajta számonkérni, ti a „genderideológiát”, a „feminista olvasatot” és a „modern nőképet”. És/vagy nem szereti eléggé a hazáját/a magyar irodalmat/a magyar gyerekeket. Nem ért hozzá, „buta”, „nő” etc. Holott…

(…)

Van egy általános probléma, amely abban áll, hogy az ún. kötelező olvasmányok listája részben elavultnak tűnik. Nem irodalmi szempontból (ez hülyeség), hanem olvashatósági szempontból.  Egyszerűen azért, mert egy mai 12-18 éves nem száz évvel ezelőtt született, hanem 12-18 évvel ezelőtt, és akármilyen előkészítő kurzus után sem olvasható számára segítség nélkül az a prózanyelv, amivel a nagymamája még megbirkózott. (Átlagos gyerekről beszélek, nem hiperedukált családban felnövőről.)

(,,,)

Elvileg benne van a tantervben a modern szerzők taníthatósága, csak épp annyi kötelező és felesleges kör is van benne, hogy a legtöbb tanár a „modern dolgokat” letudja azzal, hogy a Harry Potter szorgalmi feladatként elolvasható. Marad viszont kötelezőként a közel százéves lista, amit, ha kibír a diák, akire közben ráöntik az elképesztően rossz történelemkönyv és a minősíthetetlen irodalomkönyv tartalmát is, valószínűleg ellenállással díjaz, nem azért, mert gonosz vagy hülye vagy hazaáruló, hanem azért, mert még akkor is csak nagyon nehezen tud vele mit kezdeni, ha sorról sorra segítik az értő olvasásban. 

(…)

Sietnék hozzátenni, hogy Jókai Mórt az egyik legjelentősebb magyar írónak tartom. Azonban sem az irodalmi ízlést, sem a preferenciákat, sem a műveltséget, sőt még az úgynevezett nemzeti minimumot sem helyes összekeverni a taníthatósággal/olvashatósággal, mert ha megtesszük, megint nem arról fog szólni a vita, amiről látszólag szól.

(…)

Itt azonban van még egy csavar: akármilyen könyveket választ ki a lista alkotója, tudomásul kell venni, hogy a 20. század előtti magyar irodalomban Szendrey Júlián kívül még akkor sem talál női szerzőt, sem a női szempontot/létélményt felmutató szerzőt, sem nőtörténetet, ha megfeszül. De azt is tudomásul kell vennie, hogy a diákok ötven százaléka lány.

Mit kezdjünk ezzel a nőtelen magyar irodalommal, és ehhez képest a lány tanulókkal?

(,,,)

Az úgynevezett kötelező olvasmányokban, amelyek, írjuk le még egyszer, a nemzeti irodalmi minimum részei, egyszerűen vagy nincsenek női hősök, vagy csak olyan hősök vannak, mint a Tóth Krisztina által említettek, akik egy 19. századi nőtípust képviselnek és egy olyan társadalomfelfogást, amelyben a nő legfőbb erénye az önfeladás.

(…)

Volna (pedig) nők által írt, príma, első osztályú magyar irodalom, amelynek nem az alternatív olvasmányok közt, hanem az ocsmány szóval kötelezők, kevésbé ronda szóval az elvárhatók közt kellene szerepelnie

(…)

… ha holnap egy férfi író azt nyilatkozná, hogy vegyék ki a kötelezők közül a Für Elise-t (benne sincs) vagy az Abigélt, mert káros a fiúk diákokra nézvést, hogy efféle női nyavalygást kell olvasniuk, nemhogy egy ország nem hörögne, de le se szarná senki.

És itt vissza is jutottunk az elejére: egy olyan konszenzusban élünk, ami nem valós konszenzus. Sem társadalmi, sem irodalmi értelemben: a magyar társadalom férfiközpontú társadalom, a magyar kultúra anakronisztikus módon szintén férfiközpontú, annak ellenére, hogy legalábbis az elmúlt 100 évben meghatározó női életművek születtek. De ezek sem a kánonban, sem a közbeszédben nincsenek jelen a súlyuknak megfelelően, épp ezért az oktatásban sem képesek artikulálódni.

(…)

Márpedig, ha tetszik, ha nem, a tanulók fele: lány. Ezek a lányok felnőve eljuthatnak oda, hogy átlátják a magyar irodalom egészét, élvezettel olvassák Jókait, akár Az arany embert, vagy Madách remekművét, lehet stabil irodalmi értékrendjük – de ez utólag nem hozza majd helyre azt a hibát, hogy 10 és 18 éves koruk közt kizárólag olyan irodalmat olvastattak velük kötelező jelleggel, amelyben nincsenek női hősök. Női hősök nélkül pedig sem felnőtt, felelős állampolgárok (nők), sem olvasók nem lesznek belőlük. Vagy legalábbis nagyon nehezen, legfeljebb az iskolán kívüli – hivatalos, elfogadott – játéktéren kívüli szocializáció által

xxx

A szerző fel is sorol nagyszerű magyar és nem magyar női szerzőket, akik fájdalmasan hiányoznak a közbeszédből, a kánonból és persze a tananyagból is. Említi Szabó Magdát, (aki egyedüli nőként azért jelen van), Nemes Nagy Ágnest, Lesznai Annát, sőt még Kosáryné Réz Lolát és Rudnóy Terézt is méltatlanul elfeledett életművükkel, (nem említi viszont Kaffka Margitot, aki pedig az egyik legjelentősebb prózaírónk, valószínűleg azért, mert ő sajnálatos módon folyton kimarad a kánonból.)

Sorolhatnám szinte vég nélkül a fantasztikus magyar és nem magyar kortárs írónőket, akiket lehetne akár tanítani is. Itt most csupán egyetlenegyet említek, magát a cikk szerzőjét: Péntek Orsolyát, aki a közelmúltban csodálatos regénytrilógiát alkotott 20. századi női sorsokról. (Az andalúz lányai, Dorka Könyve, Hóesés Rómában). Kihagyhatatlan olvasmányok!

 

.

 

Kapcsolódó link:

Szegény Tímea, szegény Noémi!

[i] Miért üvöltesz? – Drót (drot.eu)

2 üzenet

  1. Lázár Péter szerint:

    Ez egy korunk „hőse” igazi kékharisnya eszmefuttatás, a női eszmény és hősiesség szándékos félremagyarázása. Abban az értelemben, ahogy a hősöket értjük, az egész európai irodalomban alig vannak. Az angol irodalom irónői és regényeik hősnői a korabeli angol társadalom, a nőt csak árunak és házassági szerződés révén a társadalmi rang és pénzszerzés eszközének tekintő gyakorlata ellen való lázadás. A francia irodalom iró és hősnői viszont már a mai, teljesen elfajult, nekivadult, mindenben az egyenlőséget kereső feminizmus előképi.
    Ez szándékosan félremagyarázott, a nőiségnek és női méltóságnak teljesen torz tükörképe.
    A magyar irodalomban a nők legkevésbé sem áruba bocsátható „eszközként” jelennek meg, hanem a maguk helyén helytálló, teljesen szuverén személyiségekként. Éppen Jókai, a Kőszivü ember fiai c. regényében. Köll annál magasztosabb hősszerep, mint a fiaiért és a Hazájáért kiálló, a társadalmi kirekesztést fölvállaló Nő-Anya tragikus szerepe?!
    A magyar történelem sok Nagyasszonnyal dicsekedhet. Talán el kéne olvasni Takáts Sándor; Magyar Nagyasszonyok c. könyvét! Áldottabb korban a a nők igenis megtalálták a maguk helyét, ahol keményen helytálltak. A nyugat-európai festészetben vajon hol jeleni meg a nő, mint a hősiesség valósága és nem csupán allegória?! Mint az Egri nők c. festményen.
    A mai, a valóságtól elrugaszkodott, agyon reklámozott, „valósitsd meg magad” női „eszmény” a nő társadalom döntő többségének zsákutcát kinál. Ki kérdezte meg őket, hogy akarnak-e ennek a hamis eszménynek megfelelni, vagy egyszerűen nők, anyák szeretnének lenni. Mert erre a választásra nincs lehetőségük és végül két szék között a pad alá esnek és lesz belőlük pasivadász és plazacica.
    Ha a Hölgy szerint ez hiányzik a magyar irodalomból, akkor teremtse meg!
    Egy kérdés a végén. A fölsorolásból miért hiányzik Bethlen Kata, Ignácz Rózsa, Torma Zsófia a világ első régésznője és Tormay Cécile? Hogy már a nem túl széles horizonton kivül esnek? Pedig ők valódi példaképek.
    (a hosszú i nem működik a billentyűzeten)

  2. Szekszárdi Júlia szerint:

    Kedves Lázár Péter! Miért üvöltesz? Így hangzik a poszt címe arra az örjöngésre utalva, amely a Facebookon terjedt el Tóth Krisztina véleményével kapcsolatban. Jó lenne, ha nem ez az üvöltés folytatódna a kommentekben, hanem érvekkel alátámasztott diskurzus indulna a témáról. Péntek Orsolya írása (amiből a honlapunkon csak részleteket közlünk) két gondolatot vet fel: a kötelező olvasmányok olvashatóságát és taníthatóságát, illetve a női történetek hiányát az ajánlott irodalomból.
    A nőiséget, a női méltóságot senki sem kérdőjelezi meg, sőt Jókai jelentőségét sem vonja kétségbe senki, csupán arról esik szó (mint már annyiszor), hogy a mai fiatalok nehezen birkóznak meg a múlt századi irodalommal.
    A női szerepek közül kiragadni a hősies helytállást, a nagyasszonyok példáját, az anyaságot egyoldalú megközelítés, egy nő élete ennél sokkal többről szól. Mindenkinek joga van eldönteni, hogy Bethlen Katát, Torma Zsófiát vagy Cecey Évát, esetleg Baradlaynét tekinti-e példaképnek, esetleg valaki mást keres. S egyáltalán szükségük van-e példaképekre a fiataloknak? Ez is sokat vitatott kérdés, de rájuk erőszakolni semmiképpen sem lehet egyetlen ideált sem.
    A valósítsd meg magad eszményén mára azért túl vagyunk, most leginkább a világért való tenniakarás lelkesíti az arra hajlamos fiatalokat. (Például a klímavédelem vagy a szabadság, az autonómia kérdése elég sok fiatalt képes mozgósítani.) Nem igaz az sem, hogy azok a nők, akik nem a jelenlegi kormányzat által meghirdetett női princípiumot követik, pasivadászok és plázacicák leennének, ez azért erős leegyszerűsítése a helyzetnek, a valóságnak.
    A HÖLGY, azaz a szerző (Péntek Orsolya) igenis tett bizonyos irodalmi hiányok pótlásáért. Például csodálatos és sikeres regénytrilógiát alkotott az utóbbi évtizedekben élő nőkről.
    Kedves Lázár Péter! Lekékharisnyázni valakit azért, mert nő létére kifejti a gondolatait fontos kérdésekről, az emberi (női) méltóságot erősen sértő tett. Sajnos az Ön soraiból süt a nők iránti megvetés, és ez nagyon nagy baj. A külföldi (angol és francia) irodalom női alakjairól sem elfogadható a sommás és igen felületes vélemény.
    Mielőtt lesújtó kritikát gyakorol bárkiről és bármiről, szíveskedjen alaposan tájékozódni, mert ez így elég hiteltelen. Mintha csupán egy felülről elvárt, feltétel nélkül elfogadott ideológia harsogása lenne. Erre pedig a világon semmi szükség!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.11.21.
A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21.
Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg...
(Forrás: Eduline)
--
2023.11.21.
Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok?
Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó...
(Forrás: Eduline)
--
2023.07.17.
Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni
ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes...
(Forrás: szabadeuropa.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep