Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2008. november 26. szerda, 8:24
Címkék:

Tündérek

Török Ildikó

Lassan harminc éve szereztem az első és két éve az utolsó (remélem!) diplomámat. Csupa humán tantárgyat tanítok egy művészeti tagozatos általános iskolában, egy lakótelepi „végvárban”, Rákoskeresztúron. Humanista vagyok, de a kutyákat sem bántom.
Pályám elején magyar-történelem szakosként annyi mindent „tudtam”, hogy a gyerekek szinte fuldokoltak a magas tudományok tengerében, amelybe beledobtam őket. Aztán lassan megtanultam, hogy a kevesebb több, hogy a tantárgyakat ne állítsam magam és a gyerekek közé, mert ettől nem kerülünk közelebb egymáshoz.
Ma is mindennap tanulok diákjaimtól valamit. Róluk, a világról, magamról.

A tündérek tizenegy évesek, és nemrég kaptam őket Szilvi nénitől, aki alsóban tanította őket. Meg persze a szülőktől. Néha elcsodálkozom, hogy a mai világban találkozhatom velük.

Nem kell megijedni, az én tündéreim is otthon felejtik a felszerelést, nincs házi feladatuk, előfordult már verekedés, ruhaszaggatás, kiabálás és minden olyan dolog, ami egy ötödikes osztály életében megjelenhet. De: minden kellemetlenséget vagy rosszaságot elhomályosít, hogy – bár az igazi szárnyuk hiányzik – teljesen tündérekké válnak olykor.

Erdei iskola a Börzsönyben. Sétálunk az erdőben, fantasztikus színek és illatok, az én pesti tündérkéim csodálkozva bóklásznak mellettem. Beszélgetünk, hirtelen mindegyik gyerek megdermed, mivel a földről egy somot kapok fel, és örömmel meg is eszem. Aztán felfedezem a bokrot, és a régi kirándulásokra emlékezve, nekilátok csemegézni. A gyerekek előbb csak néznek, aztán elkezdik ők is szedni és kóstolgatni a somot, sőt már elismerő hümmögések is érkeznek. Ez tényleg finom! A bokron nincs már egy szem sem, ezért lehajolunk, és az avar között keresgéljük a bogyókat. Mint a vadmalacok. Ezen jót nevetünk.

Olyan őszinte hittel fogadják minden szavam, mozdulatom, hogy egészen elképedek: nagyon régen nem találkoztam ehhez hasonló teljes bizalommal. Továbbsétálva egy galagonyabokrot támadok meg, rég nem ízlelt ízeket érzek, teljesen átszellemülten eszem a terméseket, amikor megpillantom tündérkéimet, akik kötelességtudóan, de savanyú arccal kóstolgatják a galagonya piros bogyóit. Ildi néni, szerinted ez finom? – kérdi Heni gyanakodva. (Még nem érthetik, hogy a galagonya íze számomra a gyerekkor íze.) Én próbálom meggyőzni őket, hogy csodás és imádom, és mindennap megennék belőle bármennyit. No, ezt bizonyíthatom is, mivel az erdei iskola következő négy napján kilószámra hozzák nekem a galagonyát, és türelmesen végignézik, ahogy elrágicsálom a bogyókat, amelyekben háromszor akkora a mag, mint az ehető rész.

Reggelente körbevesznek, mesélnek, kérdeznek: beszélgetünk. Mindennap elcsodálkozom, milyen kedvesek, jó szándékúak. Ha valakinek segítség kell, legalább öten ugranak, a kellemetlen feladatokat is elvállalják, és nem kérdik állandóan: „Mit kapok érte?”.
Megpróbáltam megtanítani nekik a konfliktusok megoldásához az „én-üzenet”-ek küldését a vádaskodás és címkézés helyett. Gyakoroltuk is, a lányok már egészen jól alkalmazzák, de a fiúknál még előfordul, hogy válaszképpen egy jól irányzott balegyenes érkezik.

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy gyanúsan idilli a kép, amit a tündérekről festettem, elmondom, hogy sok olyan gonddal találkozom (családi, anyagi, tanulási stb.), amelyekkel én sem tudok mit kezdeni. Viszont azért nagyon sokat tudok tenni, és más osztályfőnök is, hogy az együtt töltött idő jó hangulatban teljen. Ha mosolyogva lépek közéjük, ők visszamosolyognak. Ha bízom bennük, akkor ők is bizalommal fordulnak felém. Évek óta a jó kapcsolat fokmérője számomra az, ha egy csoporttal vagy osztállyal együtt tudunk nevetni, ha lehetek előttük ügyetlen vagy szórakozott. Az én ötödikeseim szinte a kezdetektől elfogadnak, és nagyon igénylik az én elfogadásomat is. Igaz, szerencsém van, mert heti hat órában találkozunk, és sok iskolán kívüli programunk is volt már.

Természetesen nem minden osztállyal ilyen felhőtlen a kapcsolatom, de tündéreket még a lila hajú, láncos, bakancsos nyolcadikosok között is találok. Ha keresek.

7 üzenet

  1. kati tanító néni szerint:

    az utolsó mondat a legfontosabb. keresünk-e? akarunk-e találni?
    rajtunk múlik.

  2. zöldbéka szerint:

    És van-e képeségünk meglátni a "tündéreket" a gyerekek között? Túlzások nélkül, de csupa-csupa tündérke kerül be az iskolákba, szinte keresni sem kell őket: de tudunk-e bánni velük? Hagyják-e, hogy felfedeztessük őket maguknak? Vannak-e olyanok az iskolákban a körülmények, hogy meg tudjanak maradni, sőt csiszolódva azzá érjenek? Van-e még energia és hit keresni őket, foglalkozni velük, szeretni őket? Ez a MI felelősségünk, ez rajtunk múlik!
    Ha olyanok foglalkoznak velük, mint Török Ildikó, akkor nyugodtak lehetünk, mert ekkora szeretettel csak az írhat róluk, aki így is éli mindennapjait! Köszönöm! Köszönöm, hogy megmutattad a MI felelősségünket! Érdemes rajta mindenkinek elgondokodni!

  3. Kádár Judit szerint:

    Igen, ez a "van-e rá szemünk?" nagy kérdés. Sokszor előbb vesszük észre a rosszat, a problémát, a gyengeséget, pedig a legnehezebb gyerek is temérdek fogódzóz nyújt, amiben megkapaszkodva közelebb kerülhetünk hozzá. És persze, még a lila hajú kamaszlányok is.

    Az nagyon jó, hogy egy erdei séta ilyen fontossá válhat a gyerekeknek, a tanárnak – és még a bogyóknak is!

  4. Peer Kriszti szerint:

    Fontos kimondani és ünnepelni azt, ha valamit jól csináltunk, ha valamiben jók vagyunk! Ezt sokszor elhallgatnánk…az írásod azt jelenti nekem, hogy merjünk büszkék lenni.

  5. Törökildi szerint:

    Köszönöm, hogy megerősítettetek abban: észre kell vennünk, és valóban ki kell mondanunk, ha jó történik velünk. Tudjunk örülni, akár ilyen kis dolgoknak is, és ezt a képességet próbáljuk meg átadni a ránk bízott gyerekeknek. Régebben nem mertem ilyen kis történeteket leírni, mert a hasonlók túl idillinek, esetleg negédesnek tűntek a számomra, de ma már elég idős vagyok, hogy a sok problémáról, kudarcról szóló írásom után ezt is vállaljam.

  6. Domokos Zsuzsa szerint:

    Nagyon jó volt olvasni a rákoskereszttúri "tündérekről"! A 11 évesek a legcsodálatosabb élményekkel képesek magajándékozni a tanáraikat. Azt hiszem, ez az utolsó év, amikor még a József Attila-i értelemben "őszinte ember"-kék. Köszönöm, hogy kolléganőm megerősítettél hitemben: érdemes sokat eltűrni az iskolában, hogy ilyen lélekemelő élmény részesei lehessünk!

  7. Ildikó szerint:

    Köszönöm, nekem is 11 éves tündérkéim vannak… kérdeznék: mi az én-üzenet? hogyan működik?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2022.01.19.
73 ezer diákot várnak a szombati felvételire, sok középiskola szigorú Covid-szabályokkal készül
„Aki teheti, tartsa otthon a gyerekét a felvételit megelőző napokban, ezzel is csökkentve a fertőzésveszélyt” – ezt a tanácsot adta a középiskolai felvételire készülő diákok szü...
(Forrás: Eduline)
--
2022.01.18.
Ki fogja tanítani a gyerekeinket?
Két év alatt harmadára csökkent a kezdő pedagógusok száma. Szél Bernadett független országgyűlési képviselő adatigénylésére válaszolva, az Emmi nem könnyen árulta el a megdöbbentő...
(Forrás: hírklikk)
--
2022.01.18.
Százak mentek vissza Romániába, ezrek maradtak
Évről évre egyre több diák lépi át a határt Románia magyarlakta településein, hogy Magyarországon folytassa a középiskolát. Az agyelszívás nehezen érinti a partiumi magyar gimnáziumokat...
(Forrás: telex)
--
2022.01.18.
Meg kell teremteni a feltételeket a tudományra éhes diákoknak
Mindent megtett a Magyar Innovációs Szövetség, hogy az idén több diák jelentkezzen a tudományos tehetségkutató versenyre, ám valószínűleg a feltételek hiányossága miatt ezt nem sikerü...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2022.01.18.
„A Klebelsberg Központot és a tankerületi rendszert meg kell szüntetni”
Új Nemzeti alaptanterv és közoktatási törvény, a tankerületi rendszer felszámolása és a pedagógusbérek rendezése – többek között ezeket ígéri az egységes ellenzék oktatáspolitikai...
(Forrás: Népszava)
--
2022.01.18.
Szövegértés-szövegalkotás fejlesztése animációkkal
Egyre inkább szükségszerűvé válik a szóbeli kifejezőkészség formálása, mivel egyre nehezebben szólalunk meg, nehezebben fejezzük ki magunkat nagyobb közönség előtt. KÜLÖNÖSEN FONTOS...
(Forrás: Moderm Iskola)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció internet irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep