Az utolsó rendi országgyűlés (1847/48)

Dramatizált bemutató történelemóra

Feladatok

Az osztály három csoportra bontva alkot egy-egy reformkori pártot (liberális ellenzék, centralisták, konzervatívok). A csoportok a pártjukhoz tartozó korabeli személyiségeket keresnek, valamint hozzájuk kapcsolódó forrásokat gyűjtenek.

A rendi országgyűlések menetének ismeretében a megadott témákban kifejtik az álláspontjukat a kor legjelesebb személyiségeinek nevében, és vitatkoznak.

A párthoz tartozó, de nem felszólaló személyek a saját pártjuk programját, illetve elveit tükröző plakátokat, valamint röplapokat készítenek.

A valódi vita érdekében a különböző párthoz tartozó személyek előzetesen is merjék meg a többiek álláspontját, érveit, és ennek alapján alakítsák ki a sajátjukat.

A források segítségével minden felszólaló ügyel a korabeli szóhasználatra, ugyanakkor felszólalásának mai megérthetőségére.

A foglalkozás forgatókönyve

1. Az országgyűlés megnyitása

V. Ferdinánd nyitóbeszéde

Mi, V. Ferdinánd, isten kegyelméből ausztriai császár, magyar király és más tartományok királya, hercege, grófja, ura. A mi kedvelt Magyarországunk s a hozzácsatolt részek hű karaival, rendjeivel tanácskozásra gyűltünk 1847-ik évi Szentandrás hava 7-dik napján Pozsony városába, ahová országgyűlést rendeltünk, hogy a leendő törvénycikkek megvitatásának tárgyában tanácskozzunk.

Gyűlésünk az Egyházi Főrendek Zászlósai, az Ország Nagyjai s Nemesei, úgy az egyéb rendek és a hozzácsatolt részek karaival történik. Intek mindenkit arra, hogy munkálkodása jelen országgyűlésünkön a haza javát szolgálja, s az új törvények valamennyiünk üdvére hozassanak meg, amikhez azután felséges beleegyezésünket adhatjuk. Ezennel az országgyűlést megnyitom.

József nádor ügyrendi felszólalása

Köszöntök Pozsonyban minden megjelent követet. Várom és elvárom, hogy rendjeink méltó módon szolgálják hazánk ügyeit. Tisztem jelen esetben is házszabályaink betartatása s a rend fenntartása. Intem országunk minden törvényhozási képviselőjét, hogy egymás véleményének tiszteletben tartásával szóljon hozzá a beterjesztett törvényjavaslatokhoz, s mindenki tartózkodjék a személyeskedésektől. Jó és eredményes munkát kívánok! Elsőként az ősiség eltörlésének tárgyában beterjesztett törvényjavaslathoz várom a hozzászólásokat. Minden e tárgyban megszólalni kívánót név szerint szólítok.

2. Vita az ősiség eltörlésének tárgyában

Deák Ferenc (az ellenzéki párt részéről): A megszüntetés kívánalma

Nevetséges vagy inkább szomorú dolog az, ha valaki hatalmas, jól termő birtokai mellett is koplal vagy éhen hal?

Nevetséges vagy inkább szomorú dolog az, ha az ily gazdag birtokos, ki nem adózik, s az ország szinte semmilyen terhét nem viseli, annyira eladósodik, hogy az adósságai miatt semmilye sem marad?

Hitelt nem vehet fel, a bankok már rég elpártoltak tőle az ősiség törvénye miatt. Hazánkban már régóta komoly gondot okoz, hogy e törvény nem engedi meg a földek eladását, cseréjét, zálogosítását, tehát a szabad forgalmát. Ez több mindennek gátat vet. Nemcsak a birtok polgári tulajdonná válását akadályozza meg, hanem ezzel együtt hazánk előbbre jutását is.

Kérdem én, hát nem az ország helyzetének megjavítására törekszünk? Mert ha igen, akkor azon nyomban szükség van az ősiség törvényének eltörlésére, a tulajdon szabadságának a korszellemhez igazodó megvalósítására!

Madarász László (a centralisták részéről): Egyetértésben az ellenzéki párttal

A liberális ellenzék által javasoltakkal egyetértve az ősiség eltörlését mi is alapvető fontosságúnak és sürgetőnek tartjuk. Felhívnám viszont a figyelmet arra, hogy egyetlen régi törvény eltörlése sem oldja meg önmagában problémáinkat. A polgári földtulajdon megteremtése ebben csak az első határozott lépés lehet. Szükségesnek tartom, hogy az ősiséggel együtt valamennyi régi kiváltság szűnjön meg, s valósuljon meg az egyenlőség mind jogi, mind pedig polgári tekintetben. E nélkül nemzetünk és hazánk üdve minden jóakarat ellenére sem szolgálható maradéktalanul.

Dessewffy Emil (a konzervatív párt részéről): Ne olyan hevesen

Az ellenzék javaslata az ősiség eltörlésének tárgyában a mi pártunk számára is lefogadható. Egyetértünk Széchenyi István azon elvével, miszerint a hitel hiányának fő okozója az ősiség törvénye. A birtokok fejlesztéséhez így mi is szükségesnek látjuk a szabad földforgalom megteremetését, ezért az ősiség eltörlését célzó javaslatot meg fogjuk szavazni. Nem szeretném azonban, ha az ellenzéki párt ebből azt a téves következtetést vonná le, hogy más, radikális javaslataival is egyetértünk. Sőt ellenzünk minden olyan követelést, amely, meggyőződésünk szerint, ész és megfontolás nélkül rohan előre.

József nádor:

Az ősiség törvényének eltörlése tárgyában elhangzott javaslatokat szavazásra bocsátom. Felszólítok minden követet, hogy kézfeltartással nyilvánítsa ki akaratát.

(Pártonkénti szavazás.)

Megállapítom, hogy a követek legnagyobb része egyetért az ősiség eltörlésében, melyről határozatot hozunk, s melyet alázatos feliratban szentesítés végett Uralkodónk elé terjesztünk.

3. A kötelező örökváltság tárgyában

Kossuth Lajos (az ellenzéki párt részéről): Az önkéntes örökváltság nem hozott eredményt

Azt látjuk, ha nincsen kellő akarat dolgaink következetes vitelére, akkor a várt eredmény el is marad. Ez történt a múlt országgyűlésünkön becikkelyezett önkéntes örökváltság esetében is, melynek lassúsága tehát nem bizonyult alkalmasnak a jobbágyfelszabadítás véghezvitelére.

Kötelező örökváltság kell, mert meggyőződésem, hogy ez a nemzet kihagyhatatlan alapköve, melynek hiánya ellentétet szül nemes és jobbágyai között. Szabadság? Minden napszámos erőt meríthet e gondolatból, mely átsegítheti napi nehézségein, az őt folyton fenyegető megélhetési bajokon.

Mondassék ki, hogy a nemes ne akadályozhassa meg többé jobbágyai felszabadulását! Mondassék ki, hogy ha a jobbágy nem képes magát nemesénél önerejéből megváltani, akkor az állam nyújtson neki ehhez segédkezet. Mondassék ki, hogy a földművelők végre szabadok legyenek, bírhassanak akaratukkal, és lehessen tulajdonuk! Ez volna igazi záloga nemzetünk egységének és felemelkedésének.

Pálffy Miklós: (a konzervatív párt részéről): Az ősi nemesi jogok védelmében

A magunk részéről a már korábban elfogadott örökváltsággal értünk csak egyet! Azt, hogy a jobbágyok felszabadítását kötelezővé tegyük, a leghatározottabb mértékben ellenezzük, mert ez nemesi rendünket fosztaná meg alapvető megélhetésüktől. Azt a megoldást tartanánk elfogadhatónak, hogy az önkéntes örökváltság keretei között, akár állami segítséggel, ösztönözzük a nemesség és jobbágyok közötti tisztes, mindenki érdekeit szem előtt tartó megállapodások létrejöttét.

Fáy András (a centralisták részéről): Gyorsabban és következetesebben

Egy polgáraival egyenrangúan bánó államban az egyik legfontosabb kérdés, hogy tulajdonnal rendelkezhetnek-e. Ma ez országunkban korántsem mondható el a nemzetünk legnagyobb részét kitevő jobbágyokról. Az országlakosokból akkor lehet erős és egységes nemzetet kovácsolni, ha tagjai a társadalomban jogegyenlőséget és igazságosságot látnak. Addig azonban e jogegyenlőség s igazságosság semmiképpen sem valósulhat meg, míg az embereket vagyonuk alapján törvényekkel meg rendeletekkel osztályozzuk.

Nem lehet egy rendszer igazságos, ha vagyoni befolyás alapján ítélkezünk. Mindenkinek megélhetéséhez tulajdonra van szüksége, mellyel szabad akarata szerint bírhat, s melyet törvényeinkkel a jogegyenlőség talaján teljes körűen védelemben is részesítünk.

A jobbágyok mai, elmaradott állapotukban semmiféle jogegyenlőséggel sem bírnak, nemeseik kénye-kedvének vannak kiszolgáltatva. Eme rendszer fenntartása már régtől fogva igazságtalan és tűrhetetlen. A szabad földtulajdont akadályozó ősiség torvényének eltörlése mellett ezért a lehető leggyorsabban döntenünk kell jobbágyainak teljes, maradéktalan felszabadítása, más országlakosainkkal való egyenlő elbírálása érdekében, hogy nemzetünk egységét s igazságos fejlődését a jog erejével szolgálhassuk.

József nádor:

A kötelező örökváltság tárgyában az ellenzék által benyújtott javaslatot szavazásra bocsátom. Felszólítok mindenkit a rend fenntartására és akaratának egyértelmű kinyilvánítására.

(Pártonkénti szavazás.)

Megállapítom, hogy a kötelező örökváltság bevezetésének tárgyában nem alakult ki kellő egyetértés, ezért javaslom, hogy az ellenzék dolgozza át, vagy módosítsa javaslatát. Az ügy további megvitatását a legközelebbi ülésszak tárgykörébe utalom.

4. A közteherviselés tárgyában

Csengery Antal (a centralisták részéről): Általános és arányos adózást

Magyarországnak egy népképviseleten nyugvó erős polgári államra van szüksége, mely egyenrangú polgárokból kell, hogy álljon. Ehhez a mainál természetesen jóval igazságosabb rendszer kialakítására van szükségünk. Jelen állapotunk nagy szégyene, hogy míg az országlakosaink legnagyobb részét adó jobbágyok az állandó munka mellett is csak családjuk életben tartásáért küzdenek, addig mi nemesek, kik jobbágyaink munkájából élünk kényelmesen, nem kell adót fizetnünk, pedig vagyonunkból adódóan ezt bármikor megtehetnénk. Az egyenlő és igazságos rendszer eléréséhez az egyetemleges és arányos közteherviselésre. Uraim, a nemesek is fizessenek adót!

Széchen Antal (a konzervatív párt részéről): A megszerzett jogok lábbal tiprása

Az előttem e tárgyban megszólalókkal ellentétben én a rendi társadalom védelmét rendkívül fontosnak tartom, hisz minden népnek szüksége van vezetőkre. Ezen okból országunk történelmi hagyományaira épülő nemesi kiváltságok nemesi kiváltságaink felszámolásával sem érthetek egyet, mert azzal hazánk gyökereit tépnénk ki. E körben tehát az adózással kapcsolatban is fel kell hívnom az ellenzék figyelmet arra, hogy a radikális, gyors változások káros hatást gyakorolnának társadalmunk most is jól működő rendjére. A közteherviselést én nem látom jónak, sőt annak csak káros hatásai lebegnek szemem előtt.

Kossuth Lajos (az ellenzéki párt részéről): A közteherviselés elkerülhetetlen

A konzervatív párt álláspontjával szemben kitartunk az egyetemleges és arányos közteherviselés szükségessége mellett. Meggyőződésünk ugyanis, hogy az állami bevételek folytatólagos és biztonságos megteremtése nélkül nem lesz módunk intézményeink fenntartására s gazdaságunk fejlesztésére. Ezért minden józan gondolkodású követtársamat arra bíztatok, hogy szabaduljon meg a múlt kísérteteitől, legyen az bármely irányzathoz is tartozó, s szavazza meg a közteherviselést!

József nádor:

Az elhangzott felszólalások érveit megfontolva minden követet szavazásra szólítok fel a közteherviselés tárgyában. Senki ne pártérdekei, hanem saját meggyőződése szerint szavazzon!

(Pártonkénti szavazás.)

Megállapítom, hogy e tárgyban nem sikerült még részlegesen sem kompromisszumra jutni, ezért a javaslat megfontolásra, módosításra és újratárgyalásra az alsótáblán marad.

5. A hazai gazdaság kérdéseinek tárgyában

Pulszky Ferenc (az ellenzéki párt részéről): A haladásról

Manapság az ipar eléggé fejletlen. Az országnak szüksége van e téren is reformintézkedésekre, különben nem fejlődhetünk a kor tempójában. Új gyárakat kell alapítani, melyek gépesítettek, de a már meglévőket is gépesítéssel szükséges továbbfejleszteni, hogy hazánkban egy gyors és olcsó termelési rendszer alakulhasson ki. Ennek érdekében át kellene alakítani a vámrendszert. Legyenek a magyar ipart védő vámok, melyek országunk bevételeit is növeljék, amit azután az utak állapotának javítására fordíthatnánk.

Kazinczy Gábor (a centralisták részéről): Felzárkózás Európához

A magunk részéről határozottan támogatjuk a liberális ellenzéknek azt a javaslatát, hogy az ipar és a közlekedési tárgyak fejlesztése országunk elmaradottsága miatt feltétlenül szükséges. A korábbi és igen nagyra becsült magánkezdeményezések, mint amilyenekre a kiváló Széchenyi gróf úr oly sok alkotásai példamutatóak, hoztak ugyan látványos eredményeket, de mégis azt gondolom, hogy kizárólag magánkezdeményezésektől nem várhatjuk el országunk mihamarabbi gyors fellendülését. Ezért helyeselném, a közteherviselés megvalósításával kellő mennyiségű befolyt adóval rendelkezhetnénk ahhoz, hogy állami kezdeményezéssel és irányítással a mezőgazdaság, az ipar és a közlekedési tárgyak együttes fejlesztése következetesen megvalósulhasson. Javaslom, hogy a jövendőben felállítandó felelős magyar kormány a folyóvízi és vasúti közlekedés fejlesztését kiemelt feladatának tekintse.

Esterházy Pál (a konzervatív párt részéről): A mezőgazdaság és ipar védelmében

Felszólamlásomban szeretném kiemelni, hogy bár az ellenzékkel egyetértve mi is támogatjuk a mezőgazdaság fejlesztését, mivel ebben országunk természeti adottságainál fogva nagy lehetőségekkel rendelkezik, ugyanakkor semmi olyan megoldással nem érthetünk egyet, mely az ország vezető erejét adó arisztokráciát sújtja. Csak olyan megoldásokban gondolkodhatunk, melyek valamennyi rendünk közjavát szolgálja.

Mi magunk is nagy lehetőséget látunk a közlekedés s a kereskedelem fejlesztésében, amiket azonban az osztrák örökös tartományokkal egyetértésben, megállapodásokban, az egységes birodalmi piacot védve kell eljárnunk. Mindez alapos megfontolást és sok egyeztetést kíván, nem lehet hát e tárgyakban a birodalom más tartományainak érdekeit figyelembe nem véve csak magunkban döntenünk, mert az ellenéteket szülne, s szándékainkkal ellentétes hatásokat váltana ki.

Teleki László (az ellenzéki párt részéről): Egyetértés a fontos kérdésekben

Az oly sokak által folytatólagosan emlegetett függetlenségi kérdések, a polgári átalakulás és a jobbágyság helyzetének megjavítása mellett inkább nem szabadna megfeledkeznünk a közlekedési tárgyak tudatos felfejlesztéséről. Azt gondolom, hogy a Gróf Széchenyi István által már jókorán felvetett gondolatok mindnyájunkban értő fülekre talált. Ezért mondom, hogy elkerülhetetlen a Tisza szabályozása és a Vaskapu megépítése a Dunán. Az ipari fejlődés elősegítése érdekében gőzhajók gyártásába kell kezdenünk, hogy felvehessük a versenyt a fejlett európai államokkal.

Ki szükséges építeni egy, az egész országot behálózó vasútvonalat, mely felgyorsítja, megkönnyíti a közlekedést és az áruk szállítását. A fejlődőképes ipar megteremtéséhez el kell terjesztenünk a gőzgépeket. Ha fejlődik a magyar ipar, az embereknek több munkalehetőségük lesz, és az életszínvonal is növekedni fog majd. Emiatt fontos tehát, hogy a közlekedési tárgyak fejlesztésére megfelelő hangsúlyt fektessünk.

József nádor:

Most a gazdaság fejlesztésének tárgyában elhangzott javaslatokról szavazunk. Remélem mindenkinek sikerült kialakítania saját álláspontját ebben a nagyon fontos kérdésben.

(Pártonkénti szavazás.)

A szavazás eredményeként kijelentem, hogy a követek többsége egyetért a javaslatokat. Felszólítom ezért az alsótábla jeles követeit, hogy hozzanak egy olyan határozatot, melyet megszavazásra küldhetünk a felsőtáblához.

6. A független és felelős magyar kormány tárgyában

Szemere Bertalan (az ellenzéki párt részéről): Saját ügyeink intézése

Kijelentem, népünk évszázadok óta küzd azért, hogy önálló, erős és független lehessen. Ebben nagy akadályt jelent, hogy a Habsburg-ház fennhatósága számunkra folyamatos korlátokat szab. E korlátok egyike, hogy a bécsi udvar minden eszközzel akadályozza egy független, felelős magyar kormány létrejöttét, ami által a magunk érdekei szerint igazgathatnánk országunkat. Ezért azt gondolom, s javaslom, hogy az Osztrák Birodalom érdekeit is szem előtt tartva a Habsburg-ház országai és tartományai között perszonálunió alakíttasson ki, melyet így minden nemzet saját sorsának megjobbítására fordíthat. A perszonálunió létrejöttével Magyarországot csak az uralkodónk közös személye kötné össze Ausztriával, s így végre nem Bécsben, hanem egy Pesten székelő független magyar kormány által irányíttatnánk.

Trefort Ágoston (a centralisták részéről): Nem halogatható tovább

Egyetértek az ellenzéki hozzászólóval, Szemere Bertalannal abban, hogy független s csak a parlamentnek felelős kormány állíttasson fel. Ennek a kormánynak minden erős jogosítványokat kell biztosítanunk, akár a bécsi udvarral, akár a hazai vármegyékkel szemben is, mert feladatát csak ezáltal töltheti be teljes mértékben. Nem halogatható tehát tovább, hogy saját törvényeink és kormányunk által intézzük dolgainkat. Jó gondolatnak tartom, hogy perszonálunió jöjjön lére a Birodalomban, megőrizve a Habsburg-ház iránti lojalitásunkat.

Somsich Pál (a konzervatív párt részéről): Nem helyes a birodalom egységét veszélyeztetni

A konzervatív párt egységes álláspontját képviselem, amikor kijelentem, hogy nem kívánunk perszonáluniót. Jelenleg egy gazdaságilag erős és fejlődőképes, politikailag nagy befolyással rendelkező birodalom része vagyunk, amelynek előnyei számunkra vitathatatlanok. Egyebekben pedig azt gondolom, hogy alkalmatlanok vagyunk egy önálló ország kormányzására, irányítására. Széchenyi gróf úr szavaival élve: „Magyarország önállóságra képtelen”.

Schönborn Antal (a konzervatív párt részéről): A Habsburg-ház védelmében

Egyetértve Somsich Pál uram hozzászólásával szeretném leszögezni, hogy a király közjogi helyzetén nem kívánatos változtatni, amennyiben egy erős és gazdaságilag stabil Magyarországon kívánkozunk élni. Bármilyen reformok szülessenek is, a fontosabb tárcák, miként például a külügy, hadügy, pénzügy felügyeletének továbbra is a király kezében kell maradnia, mert csak így tarthatók szem előtt a Birodalom és Magyarország elsőrendű érdekei.

Eötvös József (az ellenzéki párt részéről): A kormányzatról és a megyékről

Tudom, sokak megbotránkozását váltom ki, mikor mostan a vármegyerendszer eltörlését javaslom. Teszem ezt azért, mert a megye nem az országgyűlésnek van alárendelve, hanem ma vele szinte egyenrangú szerepet tölt be. A törvényhozás nincs befolyással a megyékre, de a megyék érvényesíthetik az akaratukat, így a törvényhozás hatásköre egyre szűkebbre van szabva. Nem az a lényeg ma, hogy miért és kik által alakult ki ez az áldatlan helyzet, hanem hogy belássuk, jelenleg nincsen se egység, se központi akarat, mert a törvények végrehajtása ötvenkét szabadon tanácskozó megyei testület jó, avagy éppen ellenkezőleg: rossz indulatától függ.

Jelen megyerendszerünk mellett törvényhozásunk is csak egyetlen osztály érdekeit képviseli, mivel a megyék törvényhozási képviselőiket erős követutasításokkal korlátozza. Ki kell mondanom: a vármegyerendszer a konzervativizmus, a tehetetlenség fő bástyája, a megújulást s haladást változatos eszközökkel akadályozó szervezet.

Ha a közigazgatásban nincsen egység, akkor nincsen rend sem, ezért a törvényhatóságok szabályalkotási cím alatt ne gyakorolhassanak törvényhozási hatalmat, mert rend, szabadság, célirányos és rendezett törvényhozás nélkül nem lehet haladni. Szükséges tehát, hogy a rendi országgyűlés helyébe egy népképviseleti elven nyugvó törvényhozás s annak felelős kormányzat lépjen.

Ha alkotmányunkat reformok által akarjuk alakítani, akkor az megfontoltan és részletesen fog megtörténni. Az átalakulás első lépéseinek megtételét semmiképpen sem bízhatjuk a megyékre. A megyék hatáskörét úgy kell megszorítani, hogy ne szerezhessenek új biztosítékot szabadságuknak.

Ahhoz, hogy a nemzet alkotmánnyal bírjon, szükség van független törvényhozásra s végrehajtói hatalomra úgy, hogy a törvényhozói hatalom szándékait semmi se hiúsíthassa meg. A haladás útja a központi hatalom erősítése, mely ugyanakkor nem más, mint a felelősség érvényesítése is.

József nádor:

Az országunk kormányzatára és berendezkedésének tárgyában elhangzott javaslatokat szavazásra bocsátom. Az e tárgyban megmutatkozó dühös szembenállás sem lehet akadálya annak, hogy ebben a hazánk üdvét előmozdító kérdésben közös álláspontot ki ne alakíthassunk.

(Pártonkénti szavazás.)

Az országgyűlési követek között nem alakult ki kellő akarat a felelős magyar kormányzat felállításának mikéntjéről, ezért a javaslat az alsótáblán marad. Ha az ellenzék ismét benyújtja, akkor újbóli megfontolás tárgyává tesszük.

7. A magyar nyelv és kultúra tárgyában

Horváth Mihály: A nemzeti kultúra és tudomány fejlesztésének érdekében

Az a nagyszabásúnak ígérkező polgárosodás, amely a leendő reformok révén hazánkban kibontakozásra vár, minden bizonnyal nem magyar ajkú országlakosaink életét is hovatovább meg fogja változtatni. Figyelmünket erre a tényezőre is fordítva, az egységes politikai nemzet megteremtésének tárgyában mielőbb komoly lépéseket szükséges tennünk. Olyan lépéseket, melyek magyar nyelvünk művelésével elősegíti nemzettudatunk erősítését, s melyhez kultúránk tudatos művelésével vezet út. Mindehhez intézmények felállítása szükségeltetik.

Már túl vagyunk a nyelvújítás nagy küzdelmein. E magyar nyelvművelés legfontosabbika, a Tudományok Akadémia mellett megszületett már drámairodalmunk és ezzel együtt Pesten a Magyar Színház. Mindez azonban még nem elegendő, további olyan intézetekre is szükségünk vagyon, hol a magyar tudományok rendszeres művelése folyhat. Ezek a polgárosodás, a nemzeti felemelkedés javát fogják szolgálni. A közterhekben való osztozkodáskor tehát nem feledkezhetünk meg ezen intézmények létrehozásáról sem.

Szalay László (a centralisták részéről): A politikai nemzet erősítése

A közoktatási reform, a népnevelés, közelebbről a népoktatás, a népiskolák fejlesztése a társadalmi haladás, a gazdasági és politikai fejlődés, az alkotmányosság és a jogegyenlőség elengedhetetlen feltétele, egyik legfontosabb tényezője.

A magyarság fennmaradása, többnyelvű országban a vezető szerep megtartása szintén feltételezi a népoktatás előmozdítását, mert az elemi iskolák hozzájárulhatnak a nemzeti egység kialakításához s megerősítéséhez is.

Az egyének boldogulása, a személyiség, az értelmi képességek kibontakoztatása szempontjából is komoly feladat hárul az oktatásra. A nevelés meghatározóan hat az érzelmek s az erkölcsök, valamint a jellem formálódásához. A nevelés a népoktatás fontosságából következik, hogy nemzeti ügyünket előmozdíthassuk. Ezen ügyünk megfelelő elrendezése pedig azon teendők első sorába kívánkozik, melyért vármegyéink, városaink, községeink és tekintetes rendjeink éremben egyaránt sokat áldozhatnak.

Mindezek alapján meg kell teremtenünk tanodáink függetlenségét, s mindenki számára lehetővé szükséges tennünk az iskolaválasztás szabadságát a vallásfelekezeti egyenlőség, s viszonosság alapján. Célszerű úgynevezett közös elemi iskolákat állítani, a vallásoktatást elkülöníteni, s a többi tanításban a vallásfelekezeti szempontokat mellőzni.

Mindazon jogok és kötelességek között, melyet a törvényhozás magas céljának elérésre gyakorol, véleményem szerint nincs egy, melynek teljesítése áldóbb s melynek elmulasztása a nemzetre nézve károsabb lehetne, mint azon jog és kötelesség, mely a törvényhozásnak a nevelés elrendezése iránt adatott.

Jósika Emánuel (a konzervatív párt részéről): Mikor és mit

A múlt országgyűlésben törvényerőre emeltük a magyar nyelv hivatalossá tételét. Teljességgel egyetértek avval, hogy e jeles törvény hivatását csak akkor töltheti be, a magyar nyelv fejlesztésének ügyét a továbbiakban is következetesen felkaroljuk.

Nem hallgathatom el azonban azt a meggyőződésemet, hogy nyelvünk és kultúránk felkarolásának pénzügyi alapjai igen gyenge alapokon állanak. Ezért míg gazdaságunk rendbetétele nem történik meg, addig nem helyes forrásoktól mentes pénzeket e tárgyban felajánlanunk, mert teljesítésének hiánya hazugságban hagyna bennünket.

Mielőbb közösen kell megtalálnunk a forrásokat ahhoz, hogy az oktatás és művészet révén a magyar a kultúrnyelvek közé emelkedjék.

Lónyay Miklós (a konzervatív párt részéről): Még egyszer a kultúránkról

Tisztelt Ház! Az a véleményem, hogy a politikai, gazdasági és kulturális reformok csak kellő alapossággal és átgondolással valósíthatók meg. Felhívom a figyelmet, hogy Szalay László uram fölszólamlásával határozottan egyet nem értve sem oktatási ügyünk, sem szellemi nevelésünk nem nélkülözheti évezredes szellemi erkölcsiségünket s ezáltal mindebben egyházaink meghatározó szerepét. Ezért a magyar egyházak ügye mindannyiunk számára alapvető fontossággal bír, így nem engedhető meg, hogy ezen kivételesen jeles egyházak a reformok révén akár tulajdonukban, akár közéleti szerepükben vagy szellemi tevékenységükben a legcsekélyebb mértékben is csorbíttassanak.

Ezek okán a leghatározottabb mértékben ellenzek minden olyan javaslatot a nemzeti ügy területén, amely jeles egyházainkra nézvést bármely módon káros lehet.

József nádor:

A magyar kultúra tárgyában előadott javaslatokat szavazás formájában megfontolásra érdemesnek tartom. Kérek minden követet, hogy szavazatával nyilvánítsa ki e tárgyban kialakított álláspontját.

(Pártonkénti szavazás.)

Az elhangzott felvetésekkel kapcsolatban a követek legnagyobb része egyetértését fejezte ki, ezért felhatalmazom az alsótáblát, hogy a javaslatokat határozati formában összegezze, s azt újbóli szavazásra mindkét háznak nyújtsa be.

8. Zárszó

József nádor az országgyűlés jelen ülésszakának munkájáról

Megállapítom, hogy a heves érzelmi megnyilvánulásoktól és hangos vitáktól sem mentes jelen gyűlésünk alapvetően mégis tárgyszerű módon végezte munkáját. Örömömre szolgál, hogy voltak olyan kérdések, melyekben sikerült egyezségre jutni, s amelyekben nem, azokban is az álláspontok közeledni látszanak egymáshoz. Köszönöm mind az alsó, mind pedig a felső táblán serény munkálkodást végző követünk hazafiúi buzgalmát, tartozzék bármely eszmei közösséghez is. Javaslom Felséges Uralkodónknak, hogy törvénykezési munkánkat a jövendő esztendőben is folytassuk.

V. Ferdinánd király végszava

Az országgyűlés 1847-dik évi ülésszakát berekesztem. A viták tudtommal még korántsem zárultak le, ezért uralkodói jogommal élve úgy rendelkezem, hogy az 1848-dik év február havának első napján jelen országgyűlés a haza üdvére folytassa munkáját.

Köszönöm.