Egy szülői feljelentés nyomában

Egy 7. osztályos gyerek szülője kiabált minősíthetetlen hangon a kolléganőmmel. Az apa azért volt az iskolában, mert fia telefonon arról értesítette őt, hogy a kolléganőm pofon vágta, ami természetesen nem felelt meg a valóságnak. A szülő azt hajtogatta, hogy bemegy a Polgármesteri Hivatalba, ahol panaszt tesz a kolléganő ellen, az igazgatónő ellen, az iskola ellen…

Mi történt?

Az eset, melyet az alábbiakban bemutatok, abban az iskolában történt, melyben tanítok. A történésnek én nem voltam közvetlen részese, csak ügyeletes nevelőként a tanúja. Az iskola folyosóján nagy hangoskodásra lettem figyelmes, s ahogy ez lenni szokott ilyenkor, hatalmas csoportosulás is támadt. Az ügyben nem érintett összes tanulót kiküldtem az udvarra, hogy ne tátsák ott a szájukat. Egy 7. osztályos, meglehetősen problémás gyerek szülője kiabált minősíthetetlen hangon az esetben közvetlenül érintett kolléganőmmel.

A szülő azért jelent meg az iskolában, mert fia telefonon értesítette őt, hogy a kolléganőm pofon vágta, ami természetesen nem felelt meg a valóságnak. Én a kolléganőm mellett igyekeztem állást foglalni az éppen ordítozó szülővel szemben, s annak próbáltam hangot adni, hogy talán a kolléganőt is meg kellene hallgatni, a gyermekét pedig jobban megnevelni.

Közben megérkezett a tanuló osztályfőnöke is, aki szintén igyekezett lecsillapítani a szülőt. A szülő ugyanis egyre csak azt hajtogatta: ennek következménye lesz, és most bemegy a Polgármesteri Hivatalba, ahol panaszt tesz a kolléganő ellen, az igazgatónő ellen, az iskola ellen… Az igazgatónő azon a napon tanulmányúton vett részt, így sajnálatos módon nem tudott azonnal bekapcsolódni a történésekbe. Telefonon tájékoztattuk ugyan a dologról, de közben a szülő, első felindultságában, elrohant a jegyzőhöz, aki jegyzőkönyvet vett fel az általa elmondottakról. A jegyző levélben tájékoztatta az igazgatónőt, hogy a szülő bejelentést tett az iskolában történtekről, s kérte, vizsgálja ki az ügyet, és számoljon be a vizsgálat eredményéről.

Az ügy hivatalos dokumentumai

1. Részletek a jegyző által készített jegyzőkönyvből

„Idézés nélkül megjelent helyi lakos és fia, akik a következőket mondják el:

Panaszt teszek az általános iskolában tanító tanárnő ellen. A mai napon fiamat egy szóváltás következtében a tanárnő elkezdte ütögetni vállán, azután lekevert neki egy pofont. Az ütögetést és az azt követő inzultust látták a fiam osztálytársai is: […] nevezetű gyerekek. Szólni akartak az igazgatónak, de ő ezt megakadályozta, hogy ezt ők ketten megbeszélik. A fiam egyszer elindult, hogy szól az igazgatónak, de a tanárnő visszalökte az ajtóból. A fiam telefonálni próbált nekem, ami végül is sikerült, de a tanárnő ezután elvette a telefont. Az osztályfőnökkel próbáltuk megbeszélni az ügyet, de a tanárnő ekkor bejött a terembe és én kérdőre vontam, miért ütötte meg a gyereket. A tanárnő azt felelte, hogy csak »szájon legyintette a gyereket«, mire én mondtam, hogy ehhez nincs joga. Az egyik tanár is ekkor közbeszólt, hogy miért ne ütné meg a tanárnő. A tanárok ott elkezdtek kiabálni, és én visszaszóltam, hogy velem szórakozzanak, ne a gyerekkel.

Az igazgatóhoz azért nem mentem, mert rossz tapasztalatom van, mivel kb. két hónappal ezelőtt hasonló ügyben (egy másik tanárnő megpofozta a kisebbik gyermekemet) azt válaszolta az igazgató, hogy beszéljem meg az érintett tanárnővel ezt az ügyet, semmit sem lépett ez ügyben, nem intézkedett. Azt is kértem tőle akkor, hogy intézkedjen, hogy az iskolába nem járó, ott nem tanuló gyerekek ne terrorizálják az ott tanulókat, mire azt felelte, hogy ez ellen nem tud semmit sem tenni, mert hátul az iskola nincs bekerítve.

Kérem a tisztelt jegyző urat, hogy szíveskedjen kivizsgálni az ügyet és intézkedni.”

2. Az érintett tanárnő esetleírása

„Az adott napon helyettesíteni mentem a 7. osztályba. A folyosón több gyerek időzött még a csengőszó után. Kértem őket, menjenek az osztályukba, amit meg is tettek a szóban forgó tanuló kivételével. Újra szóltam, hogy menjen be, legyen szíves, amire a következőt szólta: »B… szájba a k… anyád!« Megkérdeztem, hogy gondolja, hogy így beszél a munkahelyén. Hogy gondolja, hogy engem sértegethet, egyáltalán, miféle beszéd ez. Válasza ez volt: »Magyar.« Kezét végig ökölbe szorítva felém tartotta.

A rágógumit folyamatosan rágta, felszólítottam, köpje ki. Erre ő kis híján szembeköpött, a rágó végül azon a padon landolt, ahol ő támaszkodott.
Ekkor én felemeltem a kezem, és feléje legyintettem. A folyosóról ezután berohant a terembe, az időközben ismét a szájába vett rágót a földre újfent kiköpte.

Felhívta telefonon apját, de a bátyja vette fel. Neki a következőt ordította: »Küldd be aput, mert egy tanár pofán b…«. A telefont átadta nekem, hogy beszéljek a testvérével. Csak annyit mondtam, ez egy munkahely, nem áll módomban munkaidőben telefonálni.

A tanuló az összes osztálytársa előtt megfenyegetett, hogy a bátyja – akinek megfelelő alvilági kapcsolatai vannak – elintéz engem. Utalást tett arra, kinyomozza a lakcímemet, telefonszámomat, hogy bosszút tudjon állni.

Az óra során kétszer próbálkozott meg azzal, hogy elhagyja a termet. Nem indokolta, hová menne. Én az ajtóban álltam, így akadályoztam meg, hogy kimenjen, hiszen felügyeletét ellátni kötelességem. A tanóra során folyamatosan beszélgetett és nevetgélt, hogy nehezebb dolgom legyen a tananyag megbeszélése során.
Óra végén kirohant.

Reflektálásom a szülő által elmondott jegyzőkönyvre:

• A gyereket nem vágtam pofon.
• Nem tanúsíthatja a testi sértést három osztálytárs, mivel ők a teremben voltak, illetve akkor a többi tizenötnek is látnia kellett volna.
• Nem löködtem, amikor ki akart menni, ezt is tanúsíthatják az osztálytársak is. A teremben végig minimum két lépés távolságot tartottam.

Dátum

Az érintett tanárnő aláírása”

3. Megjegyzések a szülő elmondása szerint készült jegyzőkönyvhöz

• „Az említett tanár a szülő által idézett mondattal ellentétben a következőt mondta:
  »Miért nem neveli meg a gyermekét?«
• A szülő az ősszel, amikor a másik tanárnővel kapcsolatos problémája volt, nem járt bent az iskolában, így az igazgató intézkedéséről semmilyen tapasztalatot nem szerezhetett.
• Amikor 2 hónappal ezelőtt a szülő megjelent az iskolában a volt tanítványok bejárkálása miatt fennálló veszéllyel kapcsolatban, az igazgató már addig is tett lépéseket azért, hogy ezek a fiatalok ne járkáljanak be az iskolaépületbe, a konkrét eset kapcsán természetesen értesítette a helyi rendőrt, aki ígéretet tett, hogy kapacitásuknak megfelelően járőrőznek majd az iskola környékén.

A szülő eléggé sajátos módon tesz eleget az igazmondás kötelezettségének, és eléggé szűk látókörűen vizsgálódik a történésekkel kapcsolatban. Ítélkezik, véleményt alkot úgy, hogy nincs tisztában a tényleges helyzettel. Csakis a gyermeke(i) által elmondottakat hajlandó meghallani és védeni Ő(ke)t olyan helyzetben is, melyben esetleg az iskolával kellene partnerséget vállalnia gyermeke(i) érdekében.

Dátum

Az érintett tanárnő és az igazgató aláírása”

4. Az osztályfőnök esetleírása

„Alulírott pedagógus volt tanítványom ügyével kapcsolatban az alábbiakat tudom elmondani.

A nevezett napon a tanuló a 2. óra után megkeresett a tanteremben, mint már annyiszor tette, ha problémája volt. Most azonban édesapja kíséretében érkezett. Az apa feldúltan kezdett el beszélni. Valójában nem tudom felidézni, hogy mit mondott, mert én azt gondoltam, hogy az előző napi konfliktus miatt jött be az iskolába. Mire felfogtam, hogy más probléma merült fel, kolléganőm már meg is jelent a tanteremben egy kolléga kíséretében. Én ekkor bemutattam a kolléganőt az apának, és kértem, hogy vele beszélje meg a gondját. A kolléganő elismételte a trágár mondatot, amit a tanuló mondott neki a szünetben. Az apa nem reagált, csak a saját sérelmével foglalkozott, és gyermekével együtt elhagyták az iskolát, mondván, feljelentést tesz az önkormányzaton, a rendőrségen és a gyermekvédelmi felelősnél.

Délelőtt 11 óra tájban tértek vissza mindketten, majd a tanuló bement órára. Az apa ekkor elmondta, hogy az önkormányzaton felvették a jegyzőkönyvet, amit a kezében tartott, de a tartalmát nem láttam. Olyasmiket mondott, hogy ő most elmegy a végsőkig. Próbáltam megnyugtatni, de nem tágított. Azt mondta, hogy az igazgatóval nem kíván beszélni, mert már egyszer volt vele ügye, amikor gyermekét az iskola területén külsős személyek megverték, és akkor sem és azóta sem tett semmit. (Természetesen ez így nem fedi teljesen a valóságot.)

Nem érti, miért vállalta fel ezt a posztot, ha nem tud megbirkózni a problémákkal. Őt is fel fogja jelenteni. Ebben a tantestületben senkivel nem tudja megbeszélni a problémáját, csak velem, mert mindenki kiabál vele. Én elmondtam neki, hogy szeptember óta gyermeke szinte hetenként az iroda előtt állt, hogy megbeszéljük vele a sorozatosan elkövetett vétségeket. Az iskola igazgatója azon volt, hogy majd szép szóval eredményt érünk el, de a tanuló sok esetben visszaélt jóindulatunkkal. Már szinte naponta problémák adódtak a tanulóval. Néhány esete: verekedés társaival, szünetben az utcai kerítés átugrása, folyosóról ablakon való kiugrás, alkohol behozatala a farsangra, tanórákról való kimászkálás, tanáraival szemben megmutatkozó agresszív, tiszteletlen magatartás… Ő ezeket tudomásul vette, és gyermekének is megmondta, hogy ezekért a dolgokért az embernek vállalni kell a felelősséget, de azt senkinek nem tűri el, hogy a gyerekét megverjék.

A következő alkalommal az apa reggel az iskola kapujában várt, majd az előtérben váltottunk szót. Közölte, hogy gyermekét mindenképpen elviszi az iskolából, mert az eset óta – elmondása szerint – az igazgató kiabált a gyerekkel, és a többi pedagógus is rászállt a gyerekre. (Ezek a vádak természetesen nem felelnek meg a valóságnak.) A továbbiakban még azt is mondta, hogy ő most ezt nem hagyja ennyiben. Előző este már 20 helyen járt, családoknál, hogy alátámassza, hogy ebben az iskolában a pedagógusok verekednek. (A 20 család egyike sem jelent meg az iskolában, írásba sem adta, hogy a szülő állításai mellé álljon.) Közölte, hogy mindenkit fel fog jelenteni az iskolából, akinek a neve szóba került. Addig nem nyugszik, amíg a szóban forgó tanárnőt el nem távolítják az állásából vagy legalábbis fel nem függesztik. Én sajnálatomat fejeztem ki az üggyel kapcsolatban, hogy nem tudjuk megoldani valamivel emberibb módon. Ekkor találkoztam utoljára a szülővel.

Dátum

Az osztályfőnök aláírása”

5. Az igazgató válasza a jegyzőnek

„Tárgy: Szülő
bejelentésének
vizsgálata

Tisztelt Jegyző Úr!

Megkaptam azon levelét, melyben kéri, hogy […] [lakcímű lakos] adott napon történt bejelentését vizsgáljam ki, és az általam tett intézkedésről tájékoztassam Önt.

Fent nevezett szülő panaszt tett az általam vezetett iskola egyik tanára ellen, melyről jegyzőkönyv is készült a szülő által elmondottak alapján. A jegyzőkönyvben leírtak sok esetben nem felelnek meg a valóságnak. A bejelentő és gyermeke nem a történteknek megfelelően mondták el sem a konkrét esetet, sem az egyéb, általuk megemlített ügyeket.

Az eset történtekor nem tartózkodtam az iskolában – egy másik településen vettem részt tanulmányúton a Polgármester, az Alpolgármester és a helyi oktatási-nevelési intézmények vezetőinek társaságában.

Szóban forgó kolléganőmtől telefonon értesültem arról, hogy mi is történt valójában, ill., hogy az ügy már Önnél bejelentésre került. (A kolléganő által leírtakat mellékelten csatolom.)

Másnap az iskolában meghallgattam a tanárnőt, a szülő által említett tanárt és a tanuló osztályfőnökét, valamint az ügyben érintett 7. osztályos diákot. A tanuló a Polgármesteri Hivatalban készült jegyzőkönyvben szereplő csúsztatásokkal adta elő nekem az esetet.

A délelőtt folyamán többször próbáltam telefonon kapcsolatba lépni a tanuló szüleivel, hogy Velük is beszéljek az előző napi történésekről úgy, ahogyan az ténylegesen lejátszódott.

Sikertelen telefonhívásaim után – Postakönyvvel kézbesített – levélben kértem a szülőt, hogy másnap jelenjen meg az igazgatói irodában. Még aznap bejött az édesapa, akivel közöltem, hogy gyermeke nem a történteknek megfelelően vázolta az előző napi eseményeket. Továbbá felhívtam a figyelmét, hogy fia az iskolai Házirendet rövid idő alatt többször is megszegte, az Önnél bejelentett kolléganőt emberi méltóságában sértette meg, sőt megfenyegette, ill. a szülő szó nélkül, engedély nélkül vitte el a tanításról a tanulót. Természetesen a szülő arról próbált meggyőzni, hogy gyermekét szájon vágta a kolléganő, ami a mellékeltekből kiderül, hogy nem így volt.

A tanuló sorozatos negatív cselekedeteinek következményeként ezen eset kapcsán fegyelmi eljárást kezdeményeztem, de ennek lefolytatására nem kerülhet sor, hiszen az esetet követő második napon a szülő megszüntette gyermeke tanulói jogviszonyát iskolánkban.

Az ezt követő napon a szülő újra bejött iskolánkba, és bejelentette, hogy gyermekét másik általános iskolába íratta be, és az igazgatóhelyettes jelenlétében közölte, hogy részéről az ügyet lezárta.

Mivel a gyermek már nem iskolánk tanulója, így az ügyet lezártnak tekintem.

Az eset kapcsán érintett tanárnővel megbeszéltem, hogy a jövőben bármennyire sértő, bántó viselkedésre, magatartásra kerül is sor a tanítványok részéről, tartózkodjon attól, hogy akár csak meglegyintse bármelyiküket.
Ezzel talán elkerülhetjük az ehhez hasonló bejelentéseket.

Dátum

Tisztelettel:

Igazgató aláírása”

Tanulságok és következmények

A fentiekből kiderült, hogy a gyermek saját maga számára kedvező módon mondta el a történteket. Az apa úgy kelt gyermeke védelmére, hogy maga is ferdített a történéseken, s a korábban történt eseményekre nem a valóságnak megfelelően emlékezett és hivatkozott. Olyan kinyilatkoztatásokat tett, melyek esetenként vádaskodások, rágalmazások, és melyekre semmi sem jogosította fel.

Véleményem szerint a kolléganő nem hibáztatható.

Az igazgató helyesen járt el, hogy nem indított fegyelmi tárgyalást beosztottja ellen.
Az igazgató nem szólította fel a szülőt a vele folytatott megbeszélésen arra, hogy vigye el gyermekét az iskolából, de érthető módon nem is próbálta megakadályozni, hogy ezt megtegye.

A tanulót az egyik szomszédos település iskolája befogadta, de rövid idő elteltével abban az iskolában sem úgy mentek a dolgok, ahogyan a gyermek és szülője elképzelték. Néhány héttel később találkoztam a gyermek édesanyjával, aki azt mondta, hogy nagyon megbánták a férjével, hogy gyermeküket elvitték az iskolánkból, s azt, hogy így tettek.

Nem sokkal a tanév vége előtt az édesapa – már nem ordítozó hangon, hanem nagyon alázatosan – felkereste az igazgatót, bocsánatot kért, és kifejezte óhaját, hogy az intézményvezető vegye vissza gyermekét az iskolába. Az igazgató nagyon korrekt módon, de értésére adta, hogy ez nem csupán arról szól, hogy elfelejtünk mindent, ami történt, csak mert a szülő – mivel számára most ez a kedvezőbb – úgy akarja. Néhány hónappal korábban a szülő nem volt tekintettel senkire és semmire. Arra a kolléganőre sem, akit megrágalmazott, akit a fia megfenyegetett, akivel szemben minősíthetetlenül viselkedett, s akinek akár az állásába is kerülhetett volna ez az ügy, ha az igazgató nem elég körültekintő. Most viszont elvárja, hogy az igazgató legyen tekintettel arra, hogy a fiának az új iskola sem vált be, naponta meg kell küzdeni a településről való ingázással, ami mellesleg a család nem kevés pénzébe kerül.

Az igazgató nagyon emberségesen oldotta meg ekkor az esetet. Azt mondta az édesapának, hogy ne kelljen olyan ígéretekbe bocsátkoznia, amelyek betartását nem tudja garantálni, hiszen a fia bármikor megismételheti a korábban történteket. Ezért, hogy védje a kollégáit, hogy védje az iskolája jó hírét egy esetlegesen megismétlődő, ehhez hasonló ügytől, azt javasolta a szülőnek, hogy ha szeptemberben is vissza szeretné hozni a fiát, akkor kérje a magántanulói jogviszonyt számára. Ebben az esetben vállalja, hogy visszaveszi a helyi általános iskolába. Ezzel megszünteti a szülő utaztatási költségekkel járó kiadásait, ugyanakkor elkerüli egy újabb, a korábbihoz hasonló ügy lehetőségét.

Azt gondolom, hogy ez az eset sok tanulsággal szolgál – szülőknek, tanulóknak, pedagógusoknak egyaránt, akár beosztottként, akár vezetőként végzik is mindennapi teendőiket.

Ádám László