Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2009. május 6. szerda, 7:21
Címkék:

Egy szülői feljelentés nyomában

Ádám László


1961-ben születtem a Jászságban. 1985-ben tanári diplomát szereztem földrajz és testnevelés
szakon. 2000-ben elvégeztem a történelem szakot. 1985 óta dolgozom általános iskolában és óraadóként középiskolában is. A tanítás mellett edzősködöm, 6 és 11 éves kor közötti gyermekeknek labdarúgásban. Több civil szervezetnek vagyok aktív tagja, 2002-től pedig az önkormányzati munkába kapcsolódtam be választott képviselőként. Így azt mondhatom, ismerője vagyok a közoktatás rendszerének, hiszen foglalkozom gyerekekkel óvodáskortól az érettségiig, illetve az oktatás-nevelés mellett a fenntartói gondokat is látom. Az itt közölt eset nagyon jellemző napjainkra, amikor egy-egy szülő az általa rosszul értelmezett jogai ismeretében következmények nélkül vádolhat meg pedagógust, iskolát, sőt egész települést is.

Egy 7. osztályos gyerek szülője kiabált minősíthetetlen hangon a kolléganőmmel. Az apa azért volt az iskolában, mert fia telefonon arról értesítette őt, hogy a kolléganőm pofon vágta, ami természetesen nem felelt meg a valóságnak. A szülő azt hajtogatta, hogy bemegy a Polgármesteri Hivatalba, ahol panaszt tesz a kolléganő ellen, az igazgatónő ellen, az iskola ellen…

Mi történt?

Az eset, melyet az alábbiakban bemutatok, abban az iskolában történt, melyben tanítok. A történésnek én nem voltam közvetlen részese, csak ügyeletes nevelőként a tanúja. Az iskola folyosóján nagy hangoskodásra lettem figyelmes, s ahogy ez lenni szokott ilyenkor, hatalmas csoportosulás is támadt. Az ügyben nem érintett összes tanulót kiküldtem az udvarra, hogy ne tátsák ott a szájukat. Egy 7. osztályos, meglehetősen problémás gyerek szülője kiabált minősíthetetlen hangon az esetben közvetlenül érintett kolléganőmmel.

A szülő azért jelent meg az iskolában, mert fia telefonon értesítette őt, hogy a kolléganőm pofon vágta, ami természetesen nem felelt meg a valóságnak. Én a kolléganőm mellett igyekeztem állást foglalni az éppen ordítozó szülővel szemben, s annak próbáltam hangot adni, hogy talán a kolléganőt is meg kellene hallgatni, a gyermekét pedig jobban megnevelni.

Közben megérkezett a tanuló osztályfőnöke is, aki szintén igyekezett lecsillapítani a szülőt. A szülő ugyanis egyre csak azt hajtogatta: ennek következménye lesz, és most bemegy a Polgármesteri Hivatalba, ahol panaszt tesz a kolléganő ellen, az igazgatónő ellen, az iskola ellen… Az igazgatónő azon a napon tanulmányúton vett részt, így sajnálatos módon nem tudott azonnal bekapcsolódni a történésekbe. Telefonon tájékoztattuk ugyan a dologról, de közben a szülő, első felindultságában, elrohant a jegyzőhöz, aki jegyzőkönyvet vett fel az általa elmondottakról. A jegyző levélben tájékoztatta az igazgatónőt, hogy a szülő bejelentést tett az iskolában történtekről, s kérte, vizsgálja ki az ügyet, és számoljon be a vizsgálat eredményéről.

Az ügy hivatalos dokumentumai

1. Részletek a jegyző által készített jegyzőkönyvből

„Idézés nélkül megjelent helyi lakos és fia, akik a következőket mondják el:

Panaszt teszek az általános iskolában tanító tanárnő ellen. A mai napon fiamat egy szóváltás következtében a tanárnő elkezdte ütögetni vállán, azután lekevert neki egy pofont. Az ütögetést és az azt követő inzultust látták a fiam osztálytársai is: […] nevezetű gyerekek. Szólni akartak az igazgatónak, de ő ezt megakadályozta, hogy ezt ők ketten megbeszélik. A fiam egyszer elindult, hogy szól az igazgatónak, de a tanárnő visszalökte az ajtóból. A fiam telefonálni próbált nekem, ami végül is sikerült, de a tanárnő ezután elvette a telefont. Az osztályfőnökkel próbáltuk megbeszélni az ügyet, de a tanárnő ekkor bejött a terembe és én kérdőre vontam, miért ütötte meg a gyereket. A tanárnő azt felelte, hogy csak »szájon legyintette a gyereket«, mire én mondtam, hogy ehhez nincs joga. Az egyik tanár is ekkor közbeszólt, hogy miért ne ütné meg a tanárnő. A tanárok ott elkezdtek kiabálni, és én visszaszóltam, hogy velem szórakozzanak, ne a gyerekkel.

Az igazgatóhoz azért nem mentem, mert rossz tapasztalatom van, mivel kb. két hónappal ezelőtt hasonló ügyben (egy másik tanárnő megpofozta a kisebbik gyermekemet) azt válaszolta az igazgató, hogy beszéljem meg az érintett tanárnővel ezt az ügyet, semmit sem lépett ez ügyben, nem intézkedett. Azt is kértem tőle akkor, hogy intézkedjen, hogy az iskolába nem járó, ott nem tanuló gyerekek ne terrorizálják az ott tanulókat, mire azt felelte, hogy ez ellen nem tud semmit sem tenni, mert hátul az iskola nincs bekerítve.

Kérem a tisztelt jegyző urat, hogy szíveskedjen kivizsgálni az ügyet és intézkedni.”

2. Az érintett tanárnő esetleírása

„Az adott napon helyettesíteni mentem a 7. osztályba. A folyosón több gyerek időzött még a csengőszó után. Kértem őket, menjenek az osztályukba, amit meg is tettek a szóban forgó tanuló kivételével. Újra szóltam, hogy menjen be, legyen szíves, amire a következőt szólta: »B… szájba a k… anyád!« Megkérdeztem, hogy gondolja, hogy így beszél a munkahelyén. Hogy gondolja, hogy engem sértegethet, egyáltalán, miféle beszéd ez. Válasza ez volt: »Magyar.« Kezét végig ökölbe szorítva felém tartotta.

A rágógumit folyamatosan rágta, felszólítottam, köpje ki. Erre ő kis híján szembeköpött, a rágó végül azon a padon landolt, ahol ő támaszkodott.
Ekkor én felemeltem a kezem, és feléje legyintettem. A folyosóról ezután berohant a terembe, az időközben ismét a szájába vett rágót a földre újfent kiköpte.

Felhívta telefonon apját, de a bátyja vette fel. Neki a következőt ordította: »Küldd be aput, mert egy tanár pofán b…«. A telefont átadta nekem, hogy beszéljek a testvérével. Csak annyit mondtam, ez egy munkahely, nem áll módomban munkaidőben telefonálni.

A tanuló az összes osztálytársa előtt megfenyegetett, hogy a bátyja – akinek megfelelő alvilági kapcsolatai vannak – elintéz engem. Utalást tett arra, kinyomozza a lakcímemet, telefonszámomat, hogy bosszút tudjon állni.

Az óra során kétszer próbálkozott meg azzal, hogy elhagyja a termet. Nem indokolta, hová menne. Én az ajtóban álltam, így akadályoztam meg, hogy kimenjen, hiszen felügyeletét ellátni kötelességem. A tanóra során folyamatosan beszélgetett és nevetgélt, hogy nehezebb dolgom legyen a tananyag megbeszélése során.
Óra végén kirohant.

Reflektálásom a szülő által elmondott jegyzőkönyvre:

  • A gyereket nem vágtam pofon.
  • Nem tanúsíthatja a testi sértést három osztálytárs, mivel ők a teremben voltak, illetve akkor a többi tizenötnek is látnia kellett volna.
  • Nem löködtem, amikor ki akart menni, ezt is tanúsíthatják az osztálytársak is. A teremben végig minimum két lépés távolságot tartottam.

Dátum

Az érintett tanárnő aláírása”

3. Megjegyzések a szülő elmondása szerint készült jegyzőkönyvhöz

  • „Az említett tanár a szülő által idézett mondattal ellentétben a következőt mondta:
    »Miért nem neveli meg a gyermekét?«
  • A szülő az ősszel, amikor a másik tanárnővel kapcsolatos problémája volt, nem járt bent az iskolában, így az igazgató intézkedéséről semmilyen tapasztalatot nem szerezhetett.
  • Amikor 2 hónappal ezelőtt a szülő megjelent az iskolában a volt tanítványok bejárkálása miatt fennálló veszéllyel kapcsolatban, az igazgató már addig is tett lépéseket azért, hogy ezek a fiatalok ne járkáljanak be az iskolaépületbe, a konkrét eset kapcsán természetesen értesítette a helyi rendőrt, aki ígéretet tett, hogy kapacitásuknak megfelelően járőrőznek majd az iskola környékén.

A szülő eléggé sajátos módon tesz eleget az igazmondás kötelezettségének, és eléggé szűk látókörűen vizsgálódik a történésekkel kapcsolatban. Ítélkezik, véleményt alkot úgy, hogy nincs tisztában a tényleges helyzettel. Csakis a gyermeke(i) által elmondottakat hajlandó meghallani és védeni Ő(ke)t olyan helyzetben is, melyben esetleg az iskolával kellene partnerséget vállalnia gyermeke(i) érdekében.

Dátum

Az érintett tanárnő és az igazgató aláírása”

4. Az osztályfőnök esetleírása

„Alulírott pedagógus volt tanítványom ügyével kapcsolatban az alábbiakat tudom elmondani.

A nevezett napon a tanuló a 2. óra után megkeresett a tanteremben, mint már annyiszor tette, ha problémája volt. Most azonban édesapja kíséretében érkezett. Az apa feldúltan kezdett el beszélni. Valójában nem tudom felidézni, hogy mit mondott, mert én azt gondoltam, hogy az előző napi konfliktus miatt jött be az iskolába. Mire felfogtam, hogy más probléma merült fel, kolléganőm már meg is jelent a tanteremben egy kolléga kíséretében. Én ekkor bemutattam a kolléganőt az apának, és kértem, hogy vele beszélje meg a gondját. A kolléganő elismételte a trágár mondatot, amit a tanuló mondott neki a szünetben. Az apa nem reagált, csak a saját sérelmével foglalkozott, és gyermekével együtt elhagyták az iskolát, mondván, feljelentést tesz az önkormányzaton, a rendőrségen és a gyermekvédelmi felelősnél.

Délelőtt 11 óra tájban tértek vissza mindketten, majd a tanuló bement órára. Az apa ekkor elmondta, hogy az önkormányzaton felvették a jegyzőkönyvet, amit a kezében tartott, de a tartalmát nem láttam. Olyasmiket mondott, hogy ő most elmegy a végsőkig. Próbáltam megnyugtatni, de nem tágított. Azt mondta, hogy az igazgatóval nem kíván beszélni, mert már egyszer volt vele ügye, amikor gyermekét az iskola területén külsős személyek megverték, és akkor sem és azóta sem tett semmit. (Természetesen ez így nem fedi teljesen a valóságot.)

Nem érti, miért vállalta fel ezt a posztot, ha nem tud megbirkózni a problémákkal. Őt is fel fogja jelenteni. Ebben a tantestületben senkivel nem tudja megbeszélni a problémáját, csak velem, mert mindenki kiabál vele. Én elmondtam neki, hogy szeptember óta gyermeke szinte hetenként az iroda előtt állt, hogy megbeszéljük vele a sorozatosan elkövetett vétségeket. Az iskola igazgatója azon volt, hogy majd szép szóval eredményt érünk el, de a tanuló sok esetben visszaélt jóindulatunkkal. Már szinte naponta problémák adódtak a tanulóval. Néhány esete: verekedés társaival, szünetben az utcai kerítés átugrása, folyosóról ablakon való kiugrás, alkohol behozatala a farsangra, tanórákról való kimászkálás, tanáraival szemben megmutatkozó agresszív, tiszteletlen magatartás… Ő ezeket tudomásul vette, és gyermekének is megmondta, hogy ezekért a dolgokért az embernek vállalni kell a felelősséget, de azt senkinek nem tűri el, hogy a gyerekét megverjék.

A következő alkalommal az apa reggel az iskola kapujában várt, majd az előtérben váltottunk szót. Közölte, hogy gyermekét mindenképpen elviszi az iskolából, mert az eset óta – elmondása szerint – az igazgató kiabált a gyerekkel, és a többi pedagógus is rászállt a gyerekre. (Ezek a vádak természetesen nem felelnek meg a valóságnak.) A továbbiakban még azt is mondta, hogy ő most ezt nem hagyja ennyiben. Előző este már 20 helyen járt, családoknál, hogy alátámassza, hogy ebben az iskolában a pedagógusok verekednek. (A 20 család egyike sem jelent meg az iskolában, írásba sem adta, hogy a szülő állításai mellé álljon.) Közölte, hogy mindenkit fel fog jelenteni az iskolából, akinek a neve szóba került. Addig nem nyugszik, amíg a szóban forgó tanárnőt el nem távolítják az állásából vagy legalábbis fel nem függesztik. Én sajnálatomat fejeztem ki az üggyel kapcsolatban, hogy nem tudjuk megoldani valamivel emberibb módon. Ekkor találkoztam utoljára a szülővel.

Dátum

Az osztályfőnök aláírása”

5. Az igazgató válasza a jegyzőnek

„Tárgy: Szülő
bejelentésének
vizsgálata

Tisztelt Jegyző Úr!

Megkaptam azon levelét, melyben kéri, hogy […] [lakcímű lakos] adott napon történt bejelentését vizsgáljam ki, és az általam tett intézkedésről tájékoztassam Önt.

Fent nevezett szülő panaszt tett az általam vezetett iskola egyik tanára ellen, melyről jegyzőkönyv is készült a szülő által elmondottak alapján. A jegyzőkönyvben leírtak sok esetben nem felelnek meg a valóságnak. A bejelentő és gyermeke nem a történteknek megfelelően mondták el sem a konkrét esetet, sem az egyéb, általuk megemlített ügyeket.

Az eset történtekor nem tartózkodtam az iskolában – egy másik településen vettem részt tanulmányúton a Polgármester, az Alpolgármester és a helyi oktatási-nevelési intézmények vezetőinek társaságában.

Szóban forgó kolléganőmtől telefonon értesültem arról, hogy mi is történt valójában, ill., hogy az ügy már Önnél bejelentésre került. (A kolléganő által leírtakat mellékelten csatolom.)

Másnap az iskolában meghallgattam a tanárnőt, a szülő által említett tanárt és a tanuló osztályfőnökét, valamint az ügyben érintett 7. osztályos diákot. A tanuló a Polgármesteri Hivatalban készült jegyzőkönyvben szereplő csúsztatásokkal adta elő nekem az esetet.

A délelőtt folyamán többször próbáltam telefonon kapcsolatba lépni a tanuló szüleivel, hogy Velük is beszéljek az előző napi történésekről úgy, ahogyan az ténylegesen lejátszódott.

Sikertelen telefonhívásaim után – Postakönyvvel kézbesített – levélben kértem a szülőt, hogy másnap jelenjen meg az igazgatói irodában. Még aznap bejött az édesapa, akivel közöltem, hogy gyermeke nem a történteknek megfelelően vázolta az előző napi eseményeket. Továbbá felhívtam a figyelmét, hogy fia az iskolai Házirendet rövid idő alatt többször is megszegte, az Önnél bejelentett kolléganőt emberi méltóságában sértette meg, sőt megfenyegette, ill. a szülő szó nélkül, engedély nélkül vitte el a tanításról a tanulót. Természetesen a szülő arról próbált meggyőzni, hogy gyermekét szájon vágta a kolléganő, ami a mellékeltekből kiderül, hogy nem így volt.

A tanuló sorozatos negatív cselekedeteinek következményeként ezen eset kapcsán fegyelmi eljárást kezdeményeztem, de ennek lefolytatására nem kerülhet sor, hiszen az esetet követő második napon a szülő megszüntette gyermeke tanulói jogviszonyát iskolánkban.

Az ezt követő napon a szülő újra bejött iskolánkba, és bejelentette, hogy gyermekét másik általános iskolába íratta be, és az igazgatóhelyettes jelenlétében közölte, hogy részéről az ügyet lezárta.

Mivel a gyermek már nem iskolánk tanulója, így az ügyet lezártnak tekintem.

Az eset kapcsán érintett tanárnővel megbeszéltem, hogy a jövőben bármennyire sértő, bántó viselkedésre, magatartásra kerül is sor a tanítványok részéről, tartózkodjon attól, hogy akár csak meglegyintse bármelyiküket.
Ezzel talán elkerülhetjük az ehhez hasonló bejelentéseket.

Dátum

Tisztelettel:

Igazgató aláírása”

Tanulságok és következmények

A fentiekből kiderült, hogy a gyermek saját maga számára kedvező módon mondta el a történteket. Az apa úgy kelt gyermeke védelmére, hogy maga is ferdített a történéseken, s a korábban történt eseményekre nem a valóságnak megfelelően emlékezett és hivatkozott. Olyan kinyilatkoztatásokat tett, melyek esetenként vádaskodások, rágalmazások, és melyekre semmi sem jogosította fel.

Véleményem szerint a kolléganő nem hibáztatható.

Az igazgató helyesen járt el, hogy nem indított fegyelmi tárgyalást beosztottja ellen.
Az igazgató nem szólította fel a szülőt a vele folytatott megbeszélésen arra, hogy vigye el gyermekét az iskolából, de érthető módon nem is próbálta megakadályozni, hogy ezt megtegye.

A tanulót az egyik szomszédos település iskolája befogadta, de rövid idő elteltével abban az iskolában sem úgy mentek a dolgok, ahogyan a gyermek és szülője elképzelték. Néhány héttel később találkoztam a gyermek édesanyjával, aki azt mondta, hogy nagyon megbánták a férjével, hogy gyermeküket elvitték az iskolánkból, s azt, hogy így tettek.

Nem sokkal a tanév vége előtt az édesapa – már nem ordítozó hangon, hanem nagyon alázatosan – felkereste az igazgatót, bocsánatot kért, és kifejezte óhaját, hogy az intézményvezető vegye vissza gyermekét az iskolába. Az igazgató nagyon korrekt módon, de értésére adta, hogy ez nem csupán arról szól, hogy elfelejtünk mindent, ami történt, csak mert a szülő – mivel számára most ez a kedvezőbb – úgy akarja. Néhány hónappal korábban a szülő nem volt tekintettel senkire és semmire. Arra a kolléganőre sem, akit megrágalmazott, akit a fia megfenyegetett, akivel szemben minősíthetetlenül viselkedett, s akinek akár az állásába is kerülhetett volna ez az ügy, ha az igazgató nem elég körültekintő. Most viszont elvárja, hogy az igazgató legyen tekintettel arra, hogy a fiának az új iskola sem vált be, naponta meg kell küzdeni a településről való ingázással, ami mellesleg a család nem kevés pénzébe kerül.

Az igazgató nagyon emberségesen oldotta meg ekkor az esetet. Azt mondta az édesapának, hogy ne kelljen olyan ígéretekbe bocsátkoznia, amelyek betartását nem tudja garantálni, hiszen a fia bármikor megismételheti a korábban történteket. Ezért, hogy védje a kollégáit, hogy védje az iskolája jó hírét egy esetlegesen megismétlődő, ehhez hasonló ügytől, azt javasolta a szülőnek, hogy ha szeptemberben is vissza szeretné hozni a fiát, akkor kérje a magántanulói jogviszonyt számára. Ebben az esetben vállalja, hogy visszaveszi a helyi általános iskolába. Ezzel megszünteti a szülő utaztatási költségekkel járó kiadásait, ugyanakkor elkerüli egy újabb, a korábbihoz hasonló ügy lehetőségét.

Azt gondolom, hogy ez az eset sok tanulsággal szolgál – szülőknek, tanulóknak, pedagógusoknak egyaránt, akár beosztottként, akár vezetőként végzik is mindennapi teendőiket.

Ádám László

39 üzenet

  1. Juli szerint:

    Köszönöm az információt. Félő, hogy az ott dolgozó pedagógusoknak nincs túl sok érdekérvényesítő erejük, a szülőknek pedig (lévén igen hátrányos helyzetű társadalmi rétegekről szó) náluk is kevesebb. A fenntartónak meg mintha nem lenne érdeke a vizsgálat. Vagy csak az eszközei hiányoznak hozzá? Nagyon elkeserítők ezek a történetek, és már ott tartunk, hogy meg sem lepődünk rajtuk.

  2. terepmunkás szerint:

    ÉS – Agora ma. A múlt héten megjelent Tódor János riport az Amaro Drom számára készült – s azt átírva jelent meg, Szügyi Jerne felhatalmazása nélkül….

  3. Juli szerint:

    Na, most már világos, hogy miért nem szerepelt az írás az És online változatában. Felháborító az újságíró gátlástalansága! Van az ottaniaknak (ideértve az érintett pszichológust is) elég bajuk médiaszenzáció nélkül is!

  4. Gajdos Judit szerint:

    Kedves Juli!
    Igazad van: megérdemelte volna az oldalatok tőlem a kiemelést – sokat tesztek az iskolai konfliktuskezelés elősegítése érdekében! A rovat is, a fórum témák is nagyon fontos gyakorlatokat mutatnak fel a tapasztalatcsere lehetőségével.
    Abban is egyetértünk, hogy az esetmegbeszélés, mint módszer nagyon fontos eszköze lehetne a pedagógiának. Ezért támogatom a gondolatodat, hogy az oldalhoz csatlakozhatna egy élő műhely!
    Nem hallgathatom el azonban, hogy ma már kevésnek látom a különböző helyeken – képzésekhez kapcsolódva, pedagógiai intézetekben, egy-egy nevelési tanácsadó körzetében vagy magán szervezésben, esetleg egy internetes oldalhoz kapcsolódó műhelyben – megtalálható esetmegbeszélő csoportokat. Ma már, ha az iskolákban, óvodákban nem állnak egymással rendszeresen és érdemben szóba az ott együtt dolgozók, az naponta súlyosbítja a gyermekintézmények elégtelenségét.
    Természetesen jó, ha a tantestületek tagjai közül az érdeklődők megismerkednek ezzel a módszerrel, ők lehetnek azok, akik jó tapasztalataik okán elvihetik ezt az iskoláikba, óvodáikba. Ezekben a képzés-önképzés jellegű formációkban én már és újra a Bálint-csoport esetmegbeszélő módszerét látnám hasznosnak, a pedagógus önismereti munkát elmélyítő eszközként.
    Munkahelyem környékén az ősszel kezdődő tanévben egy vállalkozó óvodával közös munkát határoztunk el, ahol egy tanéven át közös teameket tervezünk – esetmegbeszéléssel – az óvoda és a nevelési tanácsadó munkatársainak részvételével. Azt várjuk, hogy egy év alatt kialakul egy önállóan folytatható gyakorlat az óvodában, ami jobban igazodik a gyerekek szükségleteihez, az óvoda feladatellátásához, szorosabb együttműködés révén több teret nyújt az óvodai dolgozók egyéni ambícióinak és tehetségének és mely az óvodában gyakorlattá teszi a rendszeres esetmegbeszélést.
    Szóval, a rendőrök előtt még van mit megpróbálnunk… szerintem is.

  5. Juli szerint:

    Kedves Judit!
    Valamennyiünk nevében köszönöm a dicsérő szavakat.
    Teljesen egyetértek azzal, amit a pedagógusok közötti (sajnálatosan hiányzó) együttműködésről és az önismeret fejlesztésének fontosságáról írsz.
    Nagyon érdekel (gondolom nem csak engem), hogy miként működik az induló műhelyetek. Nincs kedved írni majd róla? A honlapunk őszre megújul, és feltétlenül helyet szeretnénk adni a hasonló kezdeményezéseknek. Hátha létre tudjuk hozni azt a bizonyos virtuális szakmai műhelyt is!

  6. Kádár Judit szerint:

    Kedves Terepmunkás! Igazad van: a hangfelvételek készítése és továbbadása – az érdekeltek tudta, beleegyezése nélkül – büntetőjogilag, etikailag, pszichológus etikailag és szakmailag nagyon-nagyon aggályos. Sőt illetlen.

    Igen. És?

    A gyerekbántalmazás nem az?
    Tétlenül nézni a napi rendszerességű gyerekbántalmazást nem az?
    Ezen belül vajon tettnek számít-e, ha a pszichológus készít egy feljegyzést és eljuttatja a gyermekvédelemnek, a rendőrségnek, az ombudsmannak, a jegyzőnek, az atyaúristennek? Ki állna a szava mellé? Legfeljebb néhány szülő, de ők nincsenek ott – miről tanúskodnának?

    Tudod, mit mond Babits: "Vétkesek közt cinkos, aki néma". És igen, néha meg kell cselekedni normális körülmények között helytelen, elítélendő dolgokat is. Néha csalni kell, törvényt szegni, néha üvölteni kell, néha fel kell rúgni írott és íratlan szabályokat.

  7. terepmunkás szerint:

    Nem szabad némának mararadni. Jerne nem is volt az. A történetet követve – miután úgy érezte, hogy minden járható utat megróbált – választotta, amit választott.(Lásd még tv 2 riport.) Nos én azt gondolom rosszul. A legtöbbször a problémákat azok és ott tudják orvosolni, ahol az keletkezik. Ki állna a szava mellé…az aki, vele-velünk együtt azt gondolja a gyerekbántalmazás bűn. És a tett, éppen az, amit felsoroltál. Ha eredménytelen, tenni újra meg újra. De tévút törvényt, normát sérteni egy jobb jó érdekében….veszélyes víz. A hitelesség ebben a történetben nagyon-nagyon fontos. A hangfelvételek készítése ezt ássa alá.

  8. lerich ágota szerint:

    én is ijen cipoben járok a 14 éves fiamal a pedegogosok anyira kikésziteték a fiamat hogy szihologos hoz járünk eleinte nem akartam hini a fiamnak de be bizonyitita egy hag felvétélel od terültek ki az igaságok a tanár ugy kiabal a fiamal hogy fogyatékos igyis meg buktatlak ha tanülsz hanem szántékal a kifiam egy hiperaktiv ez által viszelkedés zavara van meg figyelem szarja van épen ma voltunk a szakértö elott köszölték velem hogy a gyermeknek joban oda kelfigyelni a tanárnak meg felmenteték nyevtanbol meg matek orám hazmálhat számologépet mert az ikotesztjén jo tértel csak aszt nem dotum hol lehet panszt teni az iskola elen

  9. OFOE szerint:

    Kedves Ágota! Ha ez valóban így van, akkor először az osztályfőnökkel kellene tisztázni a dolgot, és ha ez nem működik, akkor az igazgatóval. Ha a gyerek pszichológus szakemberhez is jár, vele is érdemes beszélni. Ha pontosan tisztázta a helyzetet, és megoldhatatlannak találja, akkor az oktatási jogok biztosához lehet fordulni, aki kivizsgálja az ügyet. Ezen a linken tájékozódhat a panasztétel módjáról: http://www.oktbiztos.hu/hogyan/

Hozzászólás a(z) OFOE bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.10.25.
Milyen hatásai lehetnek a digitális és a normál oktatás váltakozásának? – az iskolapszichológus válaszol
Szerencsére vannak általános irányelvek, amelyek a változó körülményektől kevésbé függenek. Minden korosztálynak nagy az igénye a rendszerre, így a rendszer (órarend, világos követelm...
(Forrás: eduline)
--
2020.10.22.
Egyre nagyobb teret hódít a szórakoztatva tanítás az oktatásban
A digitális generációk tanulási stratégiái és ezzel párhuzamosan az eredményes oktatásuk új módszereket és a hagyományostól eltérő eszközöket igényel. Kutatási eredmények már felt...
(Forrás: magyar nemzet)
--
2020.10.22.
Iskolaőrök bevetésen: általános iskolai verekedésbe kellett beavatkozni
A polgári általános iskolában 2020. október 21-én 12 óra körül arra lett figyelmes az iskolaőr, hogy két fiatal fiú összeverekedett az épület aulájában. Azonnal odasietett hozzájuk,...
(Forrás: police.hu)
--
2020.10.22.
Ezek a legjobb egyházi iskolák: itt a 2021-es rangsor
Az egyházi gimnáziumok rangsorát az idén is a budapesti Deák Téri Evangélikus Gimnázium vezeti, a második helyet pedig az előző évhez hasonlóan szintén a budapesti Piarista Gimnázium foglalja...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.10.19.
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium előtt tüntetnek az SZFE hallgatói
Azért az ITM előtt tüntetnek, mert szerintük a kormánynak kellene feloldania az új kuratóriummal kialakult patthelyzetet, hiszen 2022. január 1-ig még a minisztériumnál vannak az alapítói...
(Forrás: 444.hu)
--
2020.10.19.
Olaszországban kötelezővé tennék a genderideológia oktatását
Olaszországban büntetnék azokat a szülőket, akik nem engednék el gyermekeiket az iskolákban tartott gender-programokra. Egy új törvényjavaslat értelmében még az is bűncselekmény lehet,...
(Forrás: Magyar Nemzet)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep