Időről időre felmerül – a nyilvánosságban és a tantestületekben – a gyermeki, de méginkább a diákjogok törvényi megjelenítésének túlzó volta. Minden tanárnak, az osztályfőnököknek pedig különösen látnia kell, hogy ez nincs így. Egyrészt ezek a jogok, jogszabályi rendelkezések (a kötelességekkel természetesen összhangban) nem tesznek többet, mint értelmezik, leírják az emberi és állampolgári jogokat ebben a sajátos életkori szakaszban, illetve tükrözik a kulturált világban kialakult és nemzetközi egyezményekben megerősített elvárásokat az állammal, iskolával, pedagógusokkal „szemben”. Másrészt megfigyelhető, hogy a jog minden olyan területen, ahol valamilyen szempontból nem egyenrangú felek viszonyát írja le, nagyobb terjedelemben részletezi a „gyengébb pozícióban” lévők jogait, mint a másik félét. A harmadik szempont pedig az, hogy egy jogaiban tisztelt diák felnőve biztosan toleránsabb, jogkövetőbb polgárrá válik, mint egy kiszolgáltatott, sérelmeket szenvedett kamasz.
Mindemellett a jogszabályok igen részletesen foglalkoznak a diákok kötelességeivel is, amelyről az alábbiakban szintén itt olvashatnak.
