Hiány és pazarlás az iskola világában

Új kutatás a magyarországi pedagógushiányról, a pedagógusbérekről, a pedagógus szakmáról

A T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete kezdeményezésére 2021-ben végzett kutatást. Az elsődleges cél a magyarországi pedagógusellátottság témájának körbejárása volt. 1500 pedagógus és 180 vezető vagy vezetőhelyettes, valamint 600 pedagógushallgató válaszolt az online kérdőívekre és mintegy 30 interjú készült intézményvezetők, pedagógusok és egyéb oktatási szakértők körében. Az intézményvezetői és pedagógusi online felvétel iskolatípusra és régióra reprezentatív volt. 

Január 20-án a kutatás vezetői online sajtótájékoztatót tartottak, az alábbiakban ennek anyagából emelünk ki néhány gondolatot. Bővebb tájékoztató a kutatásról a T-tudok honlapjáról tölthető le. 

A kutatás során nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarországon a pedagógus-ellátottságra, illetve az esetleges tanárhiány mértékére nehéz konkrét választ adni, mert az elérhető adatok ellentmondásosak, a területen egyszerre van jelen hiány és pazarlás.

(…)

A pedagógusi munkaterhelésnek nagyon nagy arányát adja a tanórai tanítás. Amennyiben összeadjuk a heti tanóraszámot, az önként vállalt és a munkáltató által kirótt többletórákat és az eseti helyettesítéseket, akkor átlagosan 27 óra tanórai tanítás adódik!

(…)

Az egyes területeken megjelenő pedagógushiány „kezelésére” széles eszköztárat alakítottak ki az iskolák, de ezek többsége rontja a szolgáltatás minőségét. Ide tartozik, hogy sok esetben a gyakornokot, pályakezdőt is bevetik a mély vízbe, a pedagógiai asszisztens tanít, csúcsra járatják a helyettesítést.

(…)

Azt, hogy mennyi pedagógusra van szükség egy oktatási rendszerben, egyaránt meghatározza a gyermekek létszáma, az iskolahálózat struktúrája, a tananyag mennyisége és jellege, valamint a tanulásszervezés módja, a foglalkozás rendje (pl. van-e délutáni szakkör, egész napos oktatás). A pedagógusterhelést pedig nagyban befolyásolja a tanulócsoportokban lévő tanulók száma mellett a tanulók összetétele.

(…)

Hosszabb távon drámai pedagógushiányt jósol az a tény, hogy kevés fiatalt vonz a pedagóguspálya. Az elöregedés nem pusztán a jövőbeli pedagógushiány miatt jelent gondot.

A pedagógusképzésben végzettek valamivel több, mint harmada (37%-a) helyezkedett el a végzés után a szakmában. Ez az évi 1600 fő nem fogja kellőképpen ellentételezni a nyugdíjba vonulók nagy számát. Az interjúk és online adatok azt mutatják, hogy két fő oka van annak, hogy a pályakezdők lemorzsolódnak a pályáról. Az egyik az alacsony kezdőfizetés, a másik pedig az iskolai gyakorlat negatív tapasztalatai. A hétköznapokban megvalósuló pedagógusi munka nélkülözi azt, amitől vonzó lehetne: a kreatív értelmiségi létet.

(…)

A magyar pedagógus bére a többszöri emelések után is jóval alatta marad a diplomások bérének (66 százaléka, míg az OECD-átlag 90%)

(…)

Habár a pedagógus-életpályamodell 2014-es bevezetése átmenetileg emelkedést hozott, az elmúlt négy évben az oktatásban kisebb mértékben nőttek a bruttó keresetek, mint a nemzetgazdaságban, így a nemzetgazdasági átlagkeresettől 2020-ban már több mint 10%-kal elmaradtak a pedagógus keresetek.

(…)

A pedagógus-életpályamodell gyengeségét mutatja, hogy a minőségi pedagógusi tevékenységeket, a korszerű, innovatív vagy a pedagógusközösség számára fontos tevékenységeket nem díjazza, és a valós munkaterhelést sem ellentételezi.

(…)

A magyar rendszer tehát pazarló, mivel az olcsó és sok munkaerő opcióját választja a kevesebb, de drágább és így potenciálisan minőségibb munkaerő opciója helyett.

(…)

A hatékony és eredményes oktatási rendszer kialakításához három területen kell egyaránt előre lépni:

1. Biztosítani kell a megfelelő színvonalon és mennyiségben a pedagógusokat, amihez drasztikusan meg kell emelni a béreket, elsősorban a kezdőszakaszra koncentrálva.
2. Ahhoz, hogy ez a béremelés fenntartható legyen, meg kell szüntetni a pazarló struktúrát, hatékonyabb iskolahálózati ellátottságra és a komplex rendszert menedzselni tudó kompetenciák fejlesztésére is szükség van.
3. A pedagógusszakma presztízsének emeléséhez minőségi pedagógusképzés és a szakmai autonómia is elengedhetetlen. Fontos kiemelni, hogy ezek az elemek fogaskerekekként kapaszkodnak egymásba, csak egy terület vagy néhány elem kiemelésével nem oldjuk meg a problémákat.