Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2010. február 1. hétfő, 11:39
Címkék:

Szárny és teher

Ajánlás az oktatás és nevelés megújítására és a korrupció visszaszorítására

„Az országban a holnapi oktatás és oktatásirányítás érdeklődés hiányában elmarad.” Így szólt a mottója annak az írásnak, amely honlapunkon a Zöld Könyv szakmai vitáját, az ahhoz kapcsolódó műhelymunkát hiányolta (Hanczár Gergely: A Zöldkönyv rejtély). S vele együtt kérdeztük, hogy vajon létezik-e ma Magyarországon olyan pedagógus szakmai műhely, ahol a nagy oktatáspolitikai döntések megalapozást nyernek, és nem csupán az elmélkedés szintjén. És most itt van a Szárny és teher című tanulmánykötet, amely újabb esélyt adhat a szakma feléledésére. Reméljük, ezúttal megtörténik ez. Nagyon nagy szükség lenne rá, hiszen a sebességváltó – Csapó Benő találó metaforáját idézve – még mindig üresben van.

„Széles támogatottságot élvező, szakszerű oktatási programra és a korrupció elleni valós küzdelemre van szükség Magyarországon” – hangsúlyozta a köztársasági elnök január 29-én a Sándor-palotában, ahol bemutatták a másfél éves munkával elkészült Szárny és teher című tanulmányt.

Részlet Sólyom Lászlónak a bemutatón elhangzott beszédéből

„Bő egy évvel ezelőtt, 2008. november 25-én ugyanitt, a Sándor-palota tükörtermében mutatkozott be a sajtónak a Bölcsek Tanácsa, és ismertette célkitűzését: szakmailag megalapozott ajánlást kidolgozni a nevelés és oktatás újjáépítésére, illetve a korrupció megfékezésére. A Bölcseket 2008 tavaszán kértem fel, a tényleges munka 2008 szeptemberében kezdődött el. Tavaly év végére elkészült a két ajánlás, amelyeket ma, egy-egy magyar és angol nyelvű könyv formájában útjára bocsátunk.”

A kötet szövege magyar és angol nyelven is letölthető, és nyomtatott formában is megrendelhető.

A Bölcsek Tanácsának tagjai Csermely Péter orvosprofesszor, Fodor István villamosmérnök, Eva Joly jogász és Lámfalussy Sándor közgazdász.

A kötet címének értelmezése

„Minden társadalomra, közösségre igaz, hogy jövője elsősorban az oktatási rendszerétől függ. Egy széles támogatottságot élvező, szakszerű és attraktív oktatási program a jövőbe vetett reményeknek Magyarországon is SZÁRNYakat adhat. Hazánkban a korrupció mértéke sem a társadalom, sem pedig a minket körülvevő nemzetközi közösség által nem tolerálható mértéket ért el. A korrupció ezernyi formája az ország működésére és fejlődési lehetőségeire súlyos TEHERként nehezedik. Ajánlásaink a jelenlegi helyzet elemzése alapján, a múlhatatlanul szükséges változások érdekében e két témában fogalmaznak meg átfogó koncepciót.”

A pedagógusok helyzetét és a nevelés kérdéskörét érintő néhány részlet

Magyarországon az elmúlt évtizedekben szolidáris és közösségi alapállás helyett a rövid távú, egyéni érdekeket előtérbe helyező magatartás vált dominánssá. A kibeszéletlen frusztrációk, a negatív ön- és világkép, a társadalmi bizalom alacsony szintje széles körű társadalmi széteséshez, a törvénysértő és a normaszegő magatartásformák ugrásszerű terjedéséhez vezetett el. Az iskolai közösségteremtő alkalmak sok helyütt megszűntek. (11. o.)
A magyar oktatási rendszer az elmúlt harminc évben olyan gyors változássorozaton ment keresztül, amelynek igényei és elképzelései az oktatási rendszert kiérleletlenül, összecsiszolatlanul, sok esetben egymásnak részben ellentmondó hullámokban érték el. A változások elvárt üteme a legtöbb esetben illuzórikusan gyors volt. Az oktatás finanszírozásának jelenlegi rendszere hibás, mivel a fejkvóta egyenlősítésével felülírja a minőségigényű, komplex értékelést. A fejlesztésekben túlzottan elterjedtek a pályázatos formák, amelyek a legjobbaknak további lehetőségeket adnak, de nem teszik lehetővé a pályázatírásra képtelen, legrosszabb helyzetben lévő intézmények fejlődését. (12. o.)

A fogyasztási javak minden korábbinál bőségesebb elérhetősége egy sajátos fogyasztói attitűd kialakulásához vezetett el. A fogyasztói beállítódás e formája az önértékelés korábbi, stabil pontjait és forrásait (családi múlt, életút, személyes kapcsolatok, történetek) a fogyasztási javak fokozott megszerzésével igyekszik pótolni. A tipikus fogyasztó a javakat minél kisebb erőfeszítéssel kívánja elérni, és a folyamatokat nem alakítja, hanem nézőként szemléli, elszenvedi. Az ilyen attitűd következtében a tanulók az oktatást sokszor a szórakoztatóipar részeként vagy az időt a szórakozástól elrabló, ósdi intézményként képzelik el. A fogyasztói attitűd jellemzője a jogok és kötelességek rendszerének olyan megbomlása, ahol az egyéni jogok és lehetőségek túlzott hangsúlyozása mellett a közösségért érzett felelősség és a kötelességek teljesítése háttérbe szorul. (24. o.)

A gyermekkorban megtanulható viselkedési minták és szerepek szerkezete megbicsaklott : az elérhető minták száma nagyságrendekkel megnőtt , ugyanakkor a pozitív minták aránya lényegesen csökkent. Az igazodási pontok hiánya széles körű jövőképvesztéshez vagy éppen ellenkezőleg, a szélsőségesen merev értékrendek kritikátlan elfogadásához vezetett. (29. o.)

Az ellenhatásokban gazdag, a forrásokban viszont szegény, a gyermeklétszámban és ebből következően a normatív támogatásában leépülő, ugyanakkor a pedagógiai technikáiban, szabályozottságában és finanszírozási módozataiban bonyolódó iskolai környezetben a pedagógusok munkaidejük jelentős részét egyre inkább nem a hivatásuknak megfelelő tevékenységgel töltik el. (Csak néhány ezek közül: a bonyolult jogi változások követése, adminisztráció, pályázatmenedzselés, a környezet káros hatásait kompenzáló és elkerülő túlélési technikák kifejlesztése stb.) Ezzel párhuzamosan az oktatás egészében 10%-kal, a középiskolában (1998 óta) 20%-kal nőtt a tanári kötelező óraszám. (32. o.)

A személyes erőforrások szűkössége miatt a gyakori változások a pedagógustársadalom jelentős részének tűrőképességét, érzelmi és szellemi tartalékait mára felőrölték. A pedagógustársadalom túlnyomó többsége – még a korábban újító szándékkal bíró része is – e szándékait mára elveszített e, és változáskerülővé, állandóságra kiéhezetté vált. (33. o.)

A magyar oktatási rendszer az elmúlt harminc évben olyan gyors változássorozaton ment keresztül, amelynek igényei és elképzelései az oktatási rendszert kiérleletlenül, összecsiszolatlanul, sok esetben egymásnak részben ellentmondó hullámokban érték el. A változtatásnak többnyire nem volt világos, hosszú távú célrendszere, illetve ez a célrendszer még messze a hosszú táv lejárta előtt alapvetően módosult vagy megváltozott . A változások elvárt üteme a legtöbb esetben illuzórikusan gyors volt, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a segítő eszközrendszer a legtöbb esetben átgondolatlannak és elégtelennek bizonyult. Különösen fájó volt a kapkodás olyan esetekben, amelyekben a túl gyors megvalósítás erőltetése valamilyen másutt bevált vagy közösen elfogadott minta (például a felsőoktatás bolognai jellegű átalakítása) kellően alapos és sikeres adaptációját hiúsították meg. (33. o.)

Az iskolai jogok és kötelességek egyensúlya megbomlott, a tanulói kötelességek háttérbe szorultak a jogok hangsúlyozása mellett. Ebben szerepet játszottak mind a kellő arányokat eltévesztő jogalkotás, mind pedig a hiányos értéktisztázó folyamatok. Az iskolák nagy részében nem elég hangsúlyos a nevelés, ami a kimenetében jobban mérhető oktatási elemek túlzott hangsúlyozására, a képviselendő értékekben való elbizonytalanodásra és a pedagógusi közösségek megbomlására vezethető vissza. Hiányoznak a tanulókat és a tantestületeket valóságos közösséggé szervező alkalmak és tevékenységek, ami ellehetetleníti a közös érték- és normaképzést. A tanulók jelentős része vagy magára hagyatva sodródik, vagy egy csoporthoz csapódva, az ottani normák kiszolgáltatottja lesz. A pedagógusok jó irányba mutató törekvései gyakran elvéreznek a tanulók, a szülők hangadói és a más értékrendű pedagóguskollégák ellentétes hatásain. Az átgondolatlan intézmény-összevonások is szétzilálják az iskolákban hosszú idő alatt kialakított normarendszert. Ez a zavaros helyzet fellazítja a jellemformálást, az erkölcsi nevelést. Elnézővé válik a normasértések, a csalások megítélése. Nő az iskolai erőszak, melyet a konfliktusmegoldás más módjait nem ismerő lelki sivárság tovább fokoz. Sok esetben a normasértés lesz a csoportok közös értéke. Az iskola így nem tud az értékeket megőrző, szeretetteljes, a pozitív énképet gazdagító példává válni egy értékválsággal küzdő társadalom közepén. (35-36. o.)

Az iskola értékképző közössége akkor töltheti be szerepét, ha abban a pedagógus mintaadó, kulturálisan domináns szereppel és magánéletében boldog, munkájában örömét lelő, stabil személyiséggel rendelkezik. Ezzel szemben ma a pedagógusok jelentős része magánéleti és egzisztenciális problémákkal küzd, műveltségének gyarapítása, személyiségének rekreációja helyett kereset kiegészítő tevékenységeket folytat (részvétel az árnyékoktatásban, de akár takarítói, biztonsági őri, ügynöki stb. munkakörökben is). Mindezt tetézi, hogy az iskolai környezet forrásszegénysége és túlszabályozottsága a pedagógusokat olyan normasértésekre kényszeríti, amelyek aláássák a hitelességüket. Nincs olyan közösen elfogadott pedagógiai etikai kódex sem, amely zsinórmérték lehetne, noha az iskolák közös értékeinek és normáinak rendszerbe foglalására égető szükség van. (36-37. o.)

A pedagógusok társadalmi megbecsülésének és tekintélyének helyreállítása nélkül az iskolai értékrend számottevő javulása nem várható. Az integráns pedagógus személyiség kialakulásához az alapképzésben sokkal erőteljesebb és célzottabb szelekció (ehhez a pálya vonzerejének növelése), a képzésben és a továbbképzésben pedig a speciális segítő tartalmak megerősítése szükséges. Ezeken túl rendkívül fontos a már pályán lévők kellő regenerálódásának, mentálhigiénés gondozásának, lelki segítségadásának (szupervízió, mentorálás) és a feltöltődés lehetőségeinek megszervezése és folyamatos fenntartása is. (37. o.)

A pedagógust az oktatás irányítása és a fenntartó sokszor az iskola leltári tárgyának, az oktatási irányvonalat meg nem értő, sőt elszabotáló eszköznek kezeli, és nem alkotó személyiségnek. A pedagógusok megbecsülésének kérdése a legtöbbször a fizetésük differenciálatlan avagy igen felületesen differenciált emelésének latolgatásában ölt testet „mit bír ki a költségvetés” alapon. Ezt általában a társadalmi megbecsülés óhajtásának homályos igénye egészíti ki. A pedagógusok munkájának minőségalapú értékelése sok esetben formális. Sem pozitív, sem negatív irányban nem történik a pedagógusi munka minőség szerinti kellő differenciálása (az utóbbit a közalkalmazotti státus is nagymértékben nehezíti). Hiányoznak a pedagógusi létforma differenciált, társadalmi megbecsülést is adó elismerési formái. (38. o.)

A pedagógus-továbbképzések rendszere a kezdeti piacosodás minden hibájával terhes; egészségtelenül keverednek benne a kötelező felhasználás és a piaci kínálat elemei. A képzések változatossága rendkívül megnőtt , ugyanakkor minőségbiztosításuk és ellenőrzésük megoldatlan. Sok pedagógiai intézet megszűnt, a megmaradók működésük sok elemében piaci jellegű, szolgáltatói funkciókat vettek fel. Rendszerszinten felszámolódott a szaktanácsadói szolgálat. A szakértői listákra való felkerülés, a megfelelő szintű felkészültség és a szakértői munkavégzés minősége nem ellenőrzött. Nincsenek pedagógusi együttműködési hálózatok, hiányzik a mentorrendszer. A pedagógiai innovációk, a jó példák nem vagy csak igen korlátozottan terjednek el. (40. o.)
A mai oktatás a legtöbb esetben egységesít: az alulteljesítőket megbélyegzi, a túlteljesítőket pedig visszafogja. Ráadásul az értékelés gyakran egydimenziós: a teljesítést és a teljesítményt csak egyetlen, nagyon szűken értelmezett mércén, az ismeretanyag megtanulásának mennyiségével méri. A helyes pedagógiai gyakorlat az alulteljesítőket külön eszközökkel támogatja, és mind a sikert, mind pedig az alulteljesítést többféle dimenzió szerint értelmezi. E szerint a mai magyar iskolában típusosan sztárként kezelt, versenygyőztes éltanuló ugyanúgy alulteljesítő mondjuk a párkapcsolatok terén, aki emiatt ugyanúgy külön segítséget kap, mint ahogyan a szaktárgyakban bukdácsoló társa. Ráadásul a bukdácsoló kiemelt dicséretben részesül azért, mert segíteni tudott például valamelyik osztálytársának egy komoly magánéleti krízis közös feloldásában, amely kiemelkedő szociális és kommunikációs készségekre utal. Ebben a sokdimenziós képességtérben válik a hátránykompenzáció a tehetséggondozás részévé. A tehetség gondozására, a gazdagításra épülő nevelési program akkor hatékony, ha kezdetben mindenkinek abból ad többet, ami neki sikerélményt ad, örömöt okoz, és az énkép megerősödése után folytatja a hátrányos elemek leküzdését. (42. o.)

20 üzenet

  1. terepmunkás szerint:

    Csermely interjúból nekem a teknősbéka jelkép maradt meg – tehát csak türelem, odaérünk, ahova kell..egyszer. De a mai hírtermés, Sió szakértő mond, szóvivő azonnal cáfol, mosdat, maszatol már eljuttatott a hátradőlni és csak röhögni fulladásig állapotba. Tök mindegy, hogy eljut a tanulmány vagy sem – egyébként évekkel ezelőtt az ÉS-ben Polónyiék főszereplésével több kategóriával színvonalasabb eszmecsere zajlott – hasonló irányjelölésekkel – akik most az okm-ben ülnek elsétálnak a tavaszon, s helyettük jön majd – egy ugyanolyan minőségű gárda, hiszen a szóvivők színes hazájában élünk.

  2. Juli szerint:

    Szóval gondoljátok, hogy itt már egy tyúklépésnyi lehetőség nincs, minden el van veszve? Gergő, igenis történni fog valami megint a kormányváltással, hiszen minden új kormányzat a rombolással indít (és a fürdővízzel együtt meg az esetleg életképes gyerekeket is eltűntetik). Nekem tetszett ebben az új tanulmányban az a szándék, hogy az egész rendszert kellene fokozatosan (teknősbéka ütemben? talán nem ennyire lassan, de azért óvatosan) átalakítani. Közben megőrizni a meglévő értékeket, nem a kudarcokra, hanem az eredményekre összpontosítani.
    Erre mi történik, a politikusok kampányolási céllal kiemelik a látványos elemeket, amelyek egy másik rendszerbe helyezve egészen ijesztő szint kapnak. Igaz, hogy részben a kontraszelekció következtében szép számmal vannak alkalmatlan pedagógusok a a pályán, akik a többiek hitelét is rontják. No de egy ilyen szalagcím, ami a Sió László nyilatkozatához kapcsolódott azért riasztó, nem véletlen a visszavonás. Persze azért a levegőben ott marad a megalapozott rémület: vajon ki veszíti el az állását?. Milyen ismérvek alapján fogják megállapítani, hogy ki az alkalmatlan? Az eddigi tapasztalatok alapján nem feltétlenül azok, akik valóban nem valók a pályára. Veszélyes "maszatolásnak" érzem az ilyen nyilatkozatokat, sajnos már röhögni sem tudok rajta, teljesen cserben hagyott a humorérzékem. Ha lenne, aki megírja, legfeljebb egy maró szatírát érdemelne a jelenség.
    S hogy számomra mi fontos üzenete a tanulmánynak? Hogy a pedagógusok nélkül ez a dolog nem megy. És ha nem sikerül az ő belső biztonságérzetüket megerősíteni, bizalmukat felkelteni, együttműködésre késztetni őket, a helyzet tovább romlik majd. A béka fenekénél is van lejjebb…

  3. Sulifon szerint:

    Hónapok óta nem tudok megszólalni oktatás ügyben. Miért? Mert pontosan azt érzem, amit az előttem szólók mindannyian. Változás itt csak akkor lesz, amikor ez a massza amit magyar oktatásügynek nevezünk magától megerjed annyira, hogy telefröcsköli az országot. Pillanatnyilag erjedünk még egy darabig. A szakmai elit erőtlen, vetít, előrevetít, a magamfajta hinni kezd benne, de megfelelő hatalmi támogatás híjján mind csak gyertyaláng. Túl sok gyertyalángot látunk kialudni. Legközelebb nagy tűz kell ahhoz, hogy újra higgyek.

  4. meseszép szerint:

    kicsit csapongva, kicsit elkalandozva..
    hallgattam Csermely úrral a beszélgetést
    http://www.mr1-kossuth.hu/mrplayer.php?archive=695&autoplay=1
    és örült a lelkem: igen, okosan, okosakat mond! végre!
    aztán szóba került a korrupció. kiderült, fűre parkolni korrupció, mert kikerüljük a tisztességes fizetést. ő soha. ám ha az orvoskolléga soron kívül beszólítja a rendelőbe, – restelkedve,de- bemegy az ott sort ülő kisnyugdíjasok előtt. az megbocsátható korrupció.
    itt a bajok gyökere. amit én nem követek el, az a korrupció. amiben én is vétkes vagyok néha, az bocsánatos bűn.
    kettős erkölcs, külön értékrend. szükség szerint, ki-ki szolgálja ki magát. a mi kutyánk kölyke, és társai.
    ennyit a fennkölt szövegekről, széplelkekről.
    én meg belepusztulok a tehetlenségembe.

  5. Juli szerint:

    Hát igen, Meseszép, a lebénulás, a tehetetlenség, a szabályok erodálódása. Korrupció mindenütt: ha "nekik" lehet nagyban, akkor nekem miért ne lehetne kicsiben?

    Bliccelni a BKV-n például szinte természetes, mert ahogyan egy ifjú barátnőm mondta: a fővárosi közlekedés ára már átlépte azt a bizonyos lélektani határt, ami még elviselhető. És mivel a BKV vezetői amúgy is mindent ellopnak, miért kellene a napi gondokkal küszködő polgároknak költeni erre a rossz hírű cégre?

    És akkor – kérdem én – mit látnak a gyerekeink? Hogy mindent szabad, és ők is gátlás nélkül fütyülhetnek a szabályokra, amelyeknek az áthágása általános napi gyakorlat (természetesen nem csak a BKV esetében).

    Igen, nehéz ebben az ingoványban fogódzókat találni. Valóban jobban kellene ügyelni arra, hogy mi hangzik el hitelesnek tűnő emberek szájából a médiában. De ki vigyázzon, hogyan, és hol is vannak azok a hiteles és ráadásul stabil értékrenddel bíró emberek? Akik ráadásul a rivaldán is átjönnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.09.27.
Rétvári Bence a magyar oktatáspolitikáról dicsekedett, csak pár dolgot elfelejtett megemlíteni
Rétvári egy fontos dolgot elmulasztott megemlíteni: Magyarországon még így is igen keveset költ az állam az oktatásra. Ugyanebből az anyagból kiderül például, hogy az egy tanuló teljes (á...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.09.26.
MIT TEHETSZ, HA A MUNKAHELYED NEM BIZTONSÁGOS?
Sajnos a kormány és a felelős minisztérium magukra hagyta a munkavállalóit. Csak abban bízhatunk, hogy a nagy focimeccs végeztével talán hajlandóak lesznek szembe nézni a valósággal, és...
(Forrás: Ne dolgozz ingyen!)
--
2020.09.26.
Vajda Zsuzsanna: Az erő kultusza: gumibotos rendfenntartók az iskolában
Más országokban, ahol alacsonyabb a büntethetőségi korhatár (például Svájcban vagy Hollandiában) megfelelő infrastruktúra, a gyerekek és fiatalok korrekciós nevelését szolgáló intézetek...
(Forrás: mérce)
--
2020.09.26.
Ami az iskolákban történik, sokkal inkább emberkísérlet, mint a szuperkupadöntő
Mivel nem jelent meg egységes, minden iskolára kötelező előírás, zavaros helyzet alakult ki az oktatási intézményekben. Mindezt Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke egy...
(Forrás: 24.hu)
--
2020.09.26.
Fellépnek a homoszexuális Hamupipőke ellen
Petíciót kezdeményezett a CitizenGO érdekvédelmi szervezet a Meseország mindenkié címmel a Labrisz Leszbikus Egyesület kiadásában megjelent mesekönyv terjesztése ellen. Alig két nap alatt...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.09.26.
Meggyógyultak, mégsem engedik vissza őket az iskolába
Miközben a kormány, az operatív törzs, illetve a népegészségügyi központ is többször hivatkozott arra, hogy a járvány kezelésénél a WHO protokoll szerint járnak el, a lapunk által megismert...
(Forrás: Népszava)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep