Pedagógus filmklub – Papírhold

Nincsenek régi filmek,

csak olyanok,amiket már láttál,

 és olyanok, amiket még nem.” 

(Peter Bogdanovich)

A Budapesti Klasszikus Film Maraton – NFI keretében szeptember 16-án 16.00 órás kezdettel Peter Bogdanovich Papírhold  című filmjét vetítjük a Francia Intézetben. A vetítés az OFOE és a KLASSZ Program közös pedagógus filmklubjának első eseménye. A filmklub az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete és az NFI – Filmarchívum között két éven át tartó szoros együttműködés és tanári segédanyagok fejlesztése után indul most el, és októbertől rendszeres vetítésekkel folytatódik majd a Filmarchívumban.

A filmhez kapcsolódó beszélgetés moderátora Szél Dávid pszichológus az népszerű Apapara blog szerzője.

Jegyár: 500 Ft; online jegyvásárlás: itt. 

A film 1973-ban készült, és hatalmas bevételi és kritikai sikert aratott.  A forgatókönyvet Alvin Sargent írta, Joe David Brown 1971-ben kiadott Addie Pray című regénye alapján. A főbb szerepekben Ryan O’Neal és lánya, Tatum O’Neal látható. Tatum tízévesen elnyerte a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat, mellyel a díj történetének legfiatalabb győztese lett.

„Ez volna az a film, amelyért az akkor – nem a forgatáskor, hanem a díjátadón – még csak 10 éves Tatum O’Neal Oscar-díjat nyert, az addigi legfiatalabb díjazottként. Ő a cigiző vagány kislány, akinek két választása van, az árvaház vagy a szélhámos szakma, és mivel az utóbbihoz vele született tehetsége van, nem is kell sokat gondolkodnia a dolgon. Már csak azért sem, mert balesetben elhunyt édesanyja temetése után feltűnik a kisvárosban Moses Pray, az utazó bibliaárus, aki azt ígéri a gyászoló szomszédoknak, hogy elviszi a kis Addie-t idős nagynénjéhez, aki majd gondoskodik róla.

A helybeliek abszolút megbíznak Mosesben, hiszen nemcsak, hogy Bibliákat árusít, hanem teljesen ártatlan és rendes embernek tűnik – sőt, arra gyanakodnak, hogy ő a kislány igazi apja. Csakhogy a férfi dörzsölt szélhámos, és az ártatlan tekintető kislány remek „munkaeszköz” számára ahhoz, hogy mások bizalmába férkőzzön.” (Vízer Balázs: Apa és lánya a két simlis,)

Hogyan jellemezhetnénk Peter Bogdanovich bájos remekművének főhősét? Pitiáner kis gazember? Igen. Szélhámos? Igen. Immorális szívtipró? Igen. Mégis szeretetre méltó.. És ez nem csak annak köszönhető, hogy az a Ryan O’Neal alakítja, akit a Love Story tett híressé. Tündéri duója saját lányával, Tatummal, aki az árván maradt Addie-t játssza, a filmtörténet egyik legkedvesebb csibész párosa. Mert igazából minden csínytevésük – hogy eladják a szeszcsempésznek a saját piáját, hogy Bibliákat sóznak rá az özvegyekre –, inkább csak csibészség, mint szélhámosság. Kovács László fekete-fehér képei nemcsak kettőjüket, hanem a húszas évek mélyszegénységét is megmutatják. Azt, hogy mi várna az árva kislányra az őt az élet szenvedélyes szeretetére is megtanító férfi nélkül.

„Minden jelenetének megvan a sajátos varázsa és üzenete, az 1930-as évek Amerikája, mindez fekete-fehérben. A szegénység, elhagyatottság végig érzõdik benne, mégis az egyik legszórakoztatóbb filmek egyike. Moses Pray, a Biblia díszkönyvek árusa, feltûnésével kezdetét veszi egy simlis házaló és a szüleit elvesztõ kislány mulatságos története. Mert az élet nem más mint tragikomikus helyzetek sokasága. Peter Bogdanovich filmje hiteles, megrázó és szemet gyönyörködtetõen mulatságos. Minden karakter különleges, a színészi teljesítményeknek köszönhetõen.
Tatum O’Neal Addie szerepében nyilván önmagát nyújtja, egy magára hagyott, ügyeskedõ vadóc, aki még iskolába sem járt rendszeresen. ”

„Hú, ha ilyeneket merne gyártani ma is Hollywood…
Pedig a szokatlan, deviáns karaktereket leszámítva egy teljesen mainstream film, erõs színészi jelenléttel, átélhetõ érzelmekkel, könnyen követhetõ történettel. Olyan, mintha Jarmusch hõsei költöznének egy szentimentális Kevin Costner vagy Clint Eastwood gardírozta filmbe.
És ennél nagyrészt csak formabontóbb mûvek születtek a 60s/70s évek fordulóján HW-ban…” (Részletek nézői véleményekből, port.hu)

Az apaság témájával foglalkozó Szél Dávid pszichológus felkérését erősen inspirálta, hogy a film egy apa és kiskamasz lánya közötti kapcsolatról szól, és az ő munkásságának központjában éppen az apaság problematikája áll.

A közelmúltban bemutatott nagysikerű magyar film, a Külön falka témája rengeteg hasonlóságot mutat Bogdanovich alkotásával. Persze más a korszak, más a kontextus, és szinte biztos, hogy a rendező Kis Hajnit nem  közvetlenül a Papírhold ihlette. Állításom igazolására nézzétek meg a Külön falka előzetesét: