VÁLTOZÁST AZ OKTATÁSBAN! – MAGYARÁZAT A 9 PONTHOZ

Az oktatási változásokért küzdő pedagógusok, szülők és diákok civil és érdekvédelmi szervezetei, szerveződései október 23-án 9 pontos közös követeléslistával álltak elő, amelyben összefoglalták a jelen és a közelmúlt oktatást érintő követeléseit. A Civil Közoktatási Platform oldalán megjelent cikkben szeretnénk világossá tenni, mi indokolja ezeket az elvárásokat, és mit is értsünk a szikáran megfogalmazott követeléseken. (Az alábbi anyagot a a CKP munkacsoportja állította össze)

Követeléseink az oktatás egészére vonatkoznak – az óvodától és az általános iskolától a gimnáziumon és a szakképzésen át az egyetemig.

A magasabb bért, a terheléscsökkentést, a szakmai szabadságot nemcsak a tanároknak követeljük, hanem minden pedagógusnak – tanárnak, tanítónak, szakképzésben oktatónak, óvodapedagógusnak, kollégiumi nevelőnek, gyógypedagógusnak. A pedagógusok mellett fontosak számunkra a nem pedagógusként alkalmazott oktatási dolgozók – a pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztensek, iskolatitkárok, könyvtárosok, dajkák, rendszergazdák, a technikai személyzet.

Amikor az oktatási intézmények helyzetét kifogásoljuk, az iskolák mellett nem feledkezhetünk meg az óvodákról és a különféle, az oktatáshoz, neveléshez szükséges intézményekről – kollégiumokról, szakszolgálatokról, gyógypedagógiai központokról, tanműhelyekről stb. – sem.

Külön hangsúlyozzuk, hogy követeléseink a szakképzésre is értendők. A szakképzés szerves része a közoktatásnak, hiszen a tanulók kétharmada tankötelezettségét a szakképzésben teljesíti. Ezen az sem változtat, hogy a jelenlegi szabályozás leválasztotta szakképzést a közoktatásról. 

1. Érdemi és nyilvános párbeszédet az oktatás megújításáról! Hiteles tájékoztatást a kormány és a közmédia részéről!

Probléma: A jelenlegi oktatási kormányzat sem országos, sem tankerületi szinten nem tekinti partnernek az érintett diákokat, oktatási dolgozókat, szülőket, fenntartókat, szakmai és szakszervezeteket, a társadalmat.  Ez a működési mód jellemző iskolaszinten is. Nem tájékoztatnak és nem kérdeznek, csak utasítanak, az érdekegyeztetési fórumokat megszüntették vagy kiüresítették. Pedig a vélemények érdemi figyelembe vétele alapvető egy demokráciában. A beleszólás lehetősége feltétele a közös ügy érzésének, a célok elérésének.

Az oktatás problémáit, és a tiltakozásokat is elrejtik, tagadják a kormányzati kontroll alatt álló médiában.

Amit várunk:

Nem formális párbeszédet kérünk, hanem valódi beleszólást, egyeztetést az oktatás résztvevőivel! Semmit rólunk nélkülünk!

• Induljanak el az érdemi sztrájktárgyalások a kormányzat és a szakszervezetek között!
• A törvényi kötelezettségnek és az Európai Uniónak tett ígéreteknek megfelelően újra kerüljön minden jogszabálytervezet társadalmi vitára!
• Kapjanak újra érdemi jogosultságokat az óvodák, iskolák iskolaszékei, diák- és szülői szervezetei és a tantestület (például az igazgatóválasztás során)!
• Működtessenek demokratikus és átlátható érdekegyeztető fórumokat!
• A valóságnak megfelelően tájékoztassanak az eseményekről, a követelésekről, a helyzetről!
• Nyílvános vitaműsorokat a közmédiában szakmai, pedagógus, diák, szülői és civil szervezetek, független szakértők bevonásával!

2. Szüntessék meg a pedagógusok lejáratását, az oktatási szereplők megfélemlítését! A kirúgott vagy leváltott tanárokat azonnal helyezzék vissza! Megbecsülést a pedagógusoknak!

Probléma: A kormányzati kommunikáció lejáratja a pedagógusokat, tovább rontva a pedagóguspálya vonzerejét. Emellett a pályán lévők mindennapi munkája is nehezebb egy félretájékoztatott, ellenséges közegben. A problémák tagadása, a tiltakozásokat szervezők, résztvevők lejáratása nem hozza el a minőségi oktatást. Ha a gyerekek, az oktatásban dolgozók nem merik elmondani tapasztalataikat, véleményüket, akkor nem látható a probléma, így nincs esély a megoldásra.

Amit várunk: 

Megbecsülést a pedagógusoknak!

• A polgári engedetlenség miatt kirúgott vagy leváltott tanárokat azonnal helyezzék vissza!
• Ne korlátozzák nyíltan vagy fenyegetésekkel az oktatási intézmények a diákok és a tanárok szólásszabadságát!
• A kormányzati szereplők ne járassák le a pedagógusokat! A tiltakozásokat ne minősítsék politikai akciónak!

3. Érdekérvényesítő sztrájkjogot a pedagógusoknak!

Probléma: A sztrájk a munkavállalói követelések elérésének nemzetközileg elfogadott eszköze. Akkor hatásos, ha jól látható és érezhető nehézségeket okoz a munkáltatónak. Ezzel kényszeríti ki a sztrájktárgyalásokat, az érdemi változást.

A közszférában dolgozók esetén nem megengedett a teljes munkabeszüntetés. A sztrájk alatt is biztosítandó elégséges szolgáltatás általában a munkáltató és a munkavállalók tárgyalásának tárgya. A tavaszi tanársztrájk után azonban a kormányzat a köznevelési intézményekre vonatkozóan rendeletben, majd törvényben írta elő a minimálisan kötelező szolgáltatásokat. Ezek olyan feltételek, amelyeket sokszor még a normál oktatás során sem tudnak az intézmények teljesíteni: nem lehet összevonni osztályokat, csoportokat, az órák többségét meg kell tartani stb.

Amit várunk: 

• Követeljük az oktatásban dolgozók valódi sztrájkjogának visszaállítását!
• Induljanak el az érdemi tárgyalások a sztrájkkövetelésekről a kormányzat és a szakszervezetek között!

4. Felelős, hozzáértő oktatásirányítást! Önálló oktatási minisztériumot!

Probléma: Az oktatásnak 10 éve nincs önálló minisztériuma, csúcsminisztériumokban bújtatták el az oktatásirányítási feladatokat. Folyamatos a területek szétszabdalása is: az általános képzés, a szakképzés, a felsőoktatás, a felnőttoktatás már más-más minisztérium alá tartozik. Hiányzik a közös koncepció, nehézkes az együttműködés, az eltérő szabályok még ellentéteket is szülnek a területek között. Az oktatás állami feladat, mégis nagy arányban kiszervezik a közoktatás esetében az egyházaknak, a felsőoktatásban alapítványoknak.

A hozzáértő döntéshez hiányoznak a kutatások, megszüntették az oktatáskutató intézetet, a kormányzat nem használja az oktatáskutatók szaktudását. A döntések kiszámíthatatlanok, nem átláthatók és oly mértékben központosítottak, hogy már nem is miniszteri rendeletekkel, hanem körlevélben érkező utasításokkal terjednek.

Amit várunk: 

• Megfelelő súlyt az oktatásnak a kormányzatban!
• Felelős, hozzáértő, párbeszédre hajlandó vezetést!
• Egységes, minden szakaszra és oktatási területre kiterjedő oktatáspolitikát!
• Hosszú távú, kormányokon átívelő, konszenzuson alapuló oktatási koncepciót!
• Kutatásalapú, szakértőkre támaszkodó döntéshozatalt!
• Kevesebb centralizációt! Ne utasításokkal, hanem a kereteket megadó jogszabályokkal irányítsák az intézmények munkáját!
• Minőségi pedagógusképzést!

5. Kisebb terhelést a diákoknak és a pedagógusoknak!

Probléma: Túlterhelten senki nem tud teljes körű, minőségi munkát végezni. 

A diákok végletekig túlterheltek. A részletesen előíró tanterv miatt a tananyag egyre nő, emiatt magas a tanulók óraszáma. De még ez sem elegendő a követelmények teljesítéséhez, így a felnőttek munkaidejéhez közelítő  (pl. gimnáziumban heti 34) óraszám mellett otthon is kell tanulni, házi feladatot készíteni. A tananyag elavult, nem lehet igazodni a tanulók érdeklődéséhez, lehetőségeihez, igényeihez, ezért a tanulás nem élmény, hanem teher. A tanítás annyira nem hatékony, hogy az érdeklődő, a jobb iskolába, felsőoktatásba bejutni akaró gyerekeknek különórákra kell járniuk.

A pedagógusok átlagosan heti 50 óra felett dolgoznak. A kötelezően tartandó tanórák száma korábban 18 is volt, most 22, de inkább 26 óra. Ezen felül van az órákra való felkészülés, a dolgozatok értékelése, az iskolai adminisztráció, a szülőkkel és tanulókkal való kapcsolattartás, a megbeszélések, az önképzés, az egyéni fejlesztés, az iskolai programok, az osztálykirándulás. Mindehhez hozzáadódik a tanárhiány miatti nagyon magas kötelező helyettesítés.

Amit várunk: 

• Alacsonyabb óraszámot a diákoknak, a pedagógusoknak, a segítő munkatársaknak!
• Kisebb létszámú óvodai, iskolai csoportokat, osztályokat!
• Segítő szakembereket a pedagógusok és a tanulók mellé, hogy ne mindent a pedagógusnak kelljen csinálnia, a gyerek pedig kapjon segítséget! Legyen kellő számú adminisztrátor, pedagógiai asszisztens, fejlesztő pedagógus, iskolapszichológus, iskolai könyvtáros, gyógytornász, rendszergazda, digitális asszisztens, szabadidő-szervező – és akire  még szükség van.)
• Kevesebb lexikális ismeretet, inkább elérendő és reálisan elérhető célokat a tantervekbe!
• Kevesebb előírást, lehetőséget a tanulókat és a pedagógusokat motiváló, így kevésbé fárasztó oktatásra! 

6. Esélyteremtő, minőségi oktatást és nevelést mindenkinek – az óvodától az egyetemig!

Probléma: Egyre nő az oktatásban az egyenlőtlenség, egyre kevesebb alapvetően járó szolgáltatást kapnak a gyermekek, a diákok.

A PISA-mérések tanúsága szerint Magyarországon kirívóan  függenek a tanulmányi eredmények  a családi háttértől, és itt a legnagyobb a különbség az iskolák között a tanulók társadalmi helyzete szerint. A oktatás nemhogy nem segít a társadalmi hátrányok leküzdésében, hanem tovább mélyíti azokat.

Nagyon nagy nehézséggel küzdenek a sajátos nevelésű gyermekek és szüleik, illetve a beilleszkedési, tanulási zavarral küzdők, akik még a jogszabályban előírt szolgáltatásokat sem kapják meg. Nagyon kevés a szakember, gyógypedagógus, pszichológus, pedagógiai asszisztens, fejlesztő, mind az iskolákban, mind a szakszolgálatoknál, illetve a gyógypedagógiai intézményekben.

Amit várunk:

• A jogszabályban járó szolgáltatások biztosítását!

• Szakképzett pedagógusokat az óvodában, iskolában tartózkodás teljes idejére!
• Segítő szakembereket a pedagógusok és a gyerekek mellé, hogy a gyerekek hozzáértő, egyénre szabott támogatást kapjanak! (Pl.: pedagógiai asszisztens, fejlesztő pedagógus, iskolapszichológus, iskolai könyvtáros, gyógytornász.)
• Ne a szülő tájékozottságán múljon, hogy az  iskolaéretlen gyermekek maradhatnak-e az óvodában!

• Átlátható, átjárható, széles körben hozzáférhető, zsákutcamentes iskolarendszert az óvodától a felnőttképzésig minden gyermek és fiatal számára!

• Hozzáférést minden településen az állami/világnézetileg semleges oktatáshoz!

7. Versenyképes és értékálló bérezést az oktatásban dolgozóknak!

Probléma: Az oktatásban dolgozók bére még hazai viszonylatban sem arányos a munkájuk értékével és szükségességével, így tömegesen hagyják el a pályát. Pedig az oktatásba fektetett összeg megtérül(ne) – ezt Magyarországgal ellentétben sok országban tudják. Az alacsony bér már önmagában is elriasztja a fiatalokat a pedagóguspályától, és sok elhivatott szakembert is a pálya elhagyására kényszerít. Az oktatásból 16 ezer pedagógus  –  a pedagógusok 10 %-a – és rengeteg egyéb szakember hiányzik és a hiány egyre nő. Hamarosan már nemcsak a minőségi oktatás, hanem a szülők számára elengedhetetlen gyermekfelügyelet sem lesz biztosítható.

A kezdő pedagógus alapbére a garantált bérminimum, ami jelenleg bruttó 260 ezer Ft – ennél kevesebb bért senki nem kaphat, aki szakmunkásvizsgával vagy érettségivel rendelkezik. Ehhez járul 52 ezer Ft ágazati pótlék.  Ez nem elegendő a megélhetéshez. A pedagógusok átlagbére a diplomás átlagbér 60%-a – ez a fejlett világban a legrosszabb arány. A 2013-ban adott és azóta is sokat hangoztatott béremelést 2015-ben gyakorlatilag elvették azzal, hogy az ígéret ellenére a bér nem emelkedett automatikusan a minimálbér emelkedésével, vagyis a bértábla 2014 óta nem változott! A nem pedagógus dolgozók (pl.: pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztens, rendszergazda, iskolatitkár, könyvtáros, dajka) pedig más közalkalmazottakhoz – pl. a szociális dolgozókhoz – hasonlóan a garantált bérminimumot, vagyis 260 ezer Ft-ot kapnak nyugdíjazásukig, akár egyetemi diplomával is.

A szakszervezetek számítása szerint az első évben kb. 350 milliárd Ft-ból megoldható lenne a béremelés – amely összegnek legalább a negyede visszajut adók és járulékok formájában az államhoz. Összehasonlításképp: a Vodafone megvásárlása 780 milliárd Ft-ba került!

Amit várunk:

• Azonnali béremelést a szakszervezeti követelések szerint!
• Értékálló bérezési rendszert! 

8. Minőségi, 21. századi környezetet a tanuláshoz és a tanításhoz, neveléshez!

Probléma:

Az állam nem biztosítja minden gyereknek az egészséges, biztonságos körülményeket és a modern pedagógiai módszerekhez szükséges épületeket, berendezéseket. Az épületek sok helyen omladoznak, nem biztonságosak. A berendezés unalmas, börtönhöz hasonlatos. A szülők festik az épületet, varrják a függönyt és veszik a digitális eszközöket, WC-papírt. Hiába szeretne a tanár a tanulók együttműködésére, önálló tevékenységére alapozva foglalkozni a diákokkal, ha a tantermek, az informatikai háttér, a rendelkezésre álló eszközök nem teszik ezt lehetővé.

A pedagógushiány miatt sok helyen a tantárgyhoz nem értő tanárok vagy pedagógushallgatók tartják az órákat – vagy tanítás helyett csak vigyáznak a gyerekekre. Az óvodákban már hivatalosan is megengedett, hogy délután ne legyen szakképzett óvodapedagógus a csoportokkal. Az egyéb dolgozóhiány miatt a működtetés is gond. Például nincs aki karbantartsa az épületet, a technikát, beállítsa az informatikai eszközöket, kinyissa a könyvtárat, nincs aki takarítson.

Amit várunk:

• Karbantartott és felszerelt épületeket, biztonságos körülményeket fenntartótól függetlenül!
• Rugalmas és változatos tanulási, nevelési tereket!
• Modern oktatást módszereiben és technikában egyaránt!
• Szakképzett pedagógusokat az óvodában, iskolában tartózkodás teljes idejére!
• Megfelelő létszámú segítő és technikai dolgozót!
• Modern taneszközöket, informatikai szolgáltatásokat, a tankönyvek mellé iskolai könyvtári választékot, digitális előfizetéseket!

9. Szakmai szabadságot és támogatást az oktatásban! Korszerű nemzeti alaptantervet! Szabad tankönyvválasztást!

Probléma: A közoktatásban az iskolák önállósága teljesen megszűnt, mind gazdasági, mind munkáltatói, mind szakmai szempontból. A központból irányított tankerületek döntenek minden egyes számláról, teendőről. Megszűnt a tankönyvválaszték. Általában két államilag előállított, így tankönyvi engedélyeztetési folyamaton át nem esett tankönyvből lehet választani, amelyekben megjelennek a kormánypropaganda elemei is.

A Nemzeti Alaptanterv és a kötelező kerettantervek teljes mértékben megkötik a tanárok kezét. Olyan mennyiségű tananyagot, tudást írnak elő nagyon nagy részletességgel, ami lehetetlenné teszi a helyi sajátosságokhoz, a tanulói igényekhez, a tanulók személyiségéhez, a tanár erősségeihez, a szülői igényekhez való alkalmazkodást. Ez teljes mértékben szembe megy a mai nemzetközi tendenciákkal.

Az egyre több pedagógusi feladattal párhuzamosan építették le a pedagógusok iskolán belüli és iskolán kívüli támogatási rendszerét. Egyre kevesebb a segítő szakember. Megszűntek a megyei pedagógiai intézetek, nincs minden megyében minden területnek szaktanácsadója, szakemberhiánnyal küzdenek a szakszolgálatok, leépültek az iskolán kívüli munkaközösségek, a szakmai civil szervezetek nem kapnak támogatást, szerepet.

Amit várunk:

• Több bizalmat, jogosultságot az intézményvezetőknek!
• A tankerületi és intézményi vezetők kinevezési rendjének demokratikusabbá tételét!
• Önálló intézményi költségvetést!
• Szakmai szabadságot a pedagógusoknak, az intézményeknek!
• Adják vissza az óvodapedagógusok szerepét az iskolaérettségi eljárásban! 
• Kevésbé korlátozó, csak a szükséges kereteket előíró Nemzeti alaptantervet!
• Gondolkodásra, önállóságra, tanulásra képessé tevő, választható tanterveket és módszertani lehetőségeket! 
• Formális, számonkérő minősítési rendszer helyett segítő szakmai támogatást, segédanyagokat, informatikai lehetőségeket!
• Korszerű, az igényekhez igazodó továbbképzési rendszert, szakmai fejlődési lehetőséget!
• Lehetőséget a pedagógusoknak az egyéni igények figyelembevételére, egyéni tanulási utakat!

Emlékezetőül íme a 9 pontos követeléslista: