Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2010. október 3. vasárnap, 19:28
Címkék:

LEVÉL AZ OKTATÁSÉRT FELELŐS ÁLLAMTITKÁRNAK


OSZTÁLYFŐNÖKÖK ORSZÁGOS SZAKMAI EGYESÜLETE
e-mail: osztalyfonokok[kukac]gmail[pont]com
honlap: http://www.osztalyfonok.hu


Dr. Hoffmann Rózsa
OKTATÁSÉRT FELELŐS ÁLLAMTITKÁR
NEMZETI ERŐFORRÁS MINISZTÉRIUM

Tisztelt Államtitkár Asszony!

Egyeztető megbeszélésre történő meghívását köszönöm. Csatoltan küldöm az egyesület elnökségének javaslatait, illetve az egyesület tagjaitól érkezett kérdéseket és javaslatokat.

A találkozón részt fogok venni, s egyúttal jelzem, hogy a csatolt levelet az egyesületi honlapon közzé tesszük.

Budapest, 2010.10.04.

Üdvözlettel,

Szekszárdi Júlia
az OFOE elnöke

I. AZ OSZTÁLYFŐNÖKÖK ORSZÁGOS SZAKMAI EGYESÜLETE ELNÖKSÉGÉNEK AZ OSZTÁLYFŐNÖKI MUNKÁHOZ KAPCSOLÓDÓ JAVASLATAI

Az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete most ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Annak idején az a szakmai igény hívta életre, hogy továbbra is legyen gazdája az osztályfőnökség fogalmával jelzett szakmaiságnak. Az elmúlt 10 év alatt a problémák azonban sűrűsödtek, az iskolai neveléssel kapcsolatos gondok szaporodtak, a feltételek pedig folyamatosan rosszabbodnak.

Az osztályfőnöki tevékenységgel kapcsolatban szükségesnek tartjuk a következő lépéseket:

1. Az osztályfőnöki munka jelenlegi helyzetét feltáró országos vizsgálat
Indoklás: Az osztályfőnökség jelenlegi helyzetéről nincs pontos képünk. Országos vizsgálat e tárgykörben utoljára 1998-ban volt (ld.: http://www.ofi.hu/tudastar/pedagogusok-szakmai/igazgatok-tanarok). Azóta a helyzet alaposan megváltozott.

2. Az osztályfőnöki szerep pontos tartalmának meghatározása
Indoklás: A szerep tartalma pillanatnyilag esetleges, ellátása bizonytalan, pedig jelenleg az osztályfőnök az egyetlen nevesített felelőse a rábízott tanulócsoport nevelésének. Rendkívül nagy szükség volna az adott osztályhoz kapcsolódó tevékenységek körének – központilag keretjellegű, helyben a szükségletekhez igazítottan konkrét – meghatározására, és ezekhez megfelelő óraszámok hozzárendelésére.

3. A sikeres nevelési modellek összegyűjtése, közzététele
Indoklás: Ahol az iskolavezetés fontosnak tartja és a fenntartó lehetővé teszi, jól működő helyi rendszerek alakultak ki, melyeken belül az osztályfőnöknek megvan a helye a rendszerben. Fontos lenne a fejlesztésnél a meglévő pozitívumokból kiindulni, ezeket erősíteni.


A jelzett javaslatok megvalósításához, valamint a kapcsolódó szakmai diskurzushoz szívesen kapcsolódunk egyesületünk tagjainak szakértelmével, tapasztalataival, valamint komoly olvasottsággal bíró egyesületi honlapunkkal.

II. AZ EGYESÜLET TAGJAINAK KÉRDÉSEI, PROBLÉMÁI, JAVASLATAI

Miután az egyesület elnökeként megkaptam az államtitkár asszony meghívóját, elektronikus úton, valamint az osztalyfonok.hu honlapon kértem gondolatokat, ötleteket, javaslatokat az egyesület tagjaitól, illetve a honlap látogatóitól. Az összegyűlt válaszokat (tematikus csoportosításban, tartalmi változtatás nélkül) juttatom el Önökhöz.

Kérdések

  • Hogyan, milyen eszközökkel kívánja az oktatáspolitika az osztályfőnökök munkáját erősíteni?
  • Milyen garanciát tudnak adni, arra, hogy az egyházi fenntartású iskolák kiemelt finanszírozása mellett megmarad a világnézeti sokszínűség a közoktatásban? (Vagy ez már nem is cél?)
  • Hogy képzelik, hogy a pedagógusok (különösen a hátrányos helyzetű, sok deviánst tömörítő iskolatípusokban, körzetekben, tanintézményekben) felsőbb jogi rendelkezésekkel kikényszeríthető gyors paradigmaváltásra képesek, elfogadják-e a felgyorsítást?
  • Mi lesz az integrációval? Hova menjenek a leszakadók? Megoldódik a problémájuk, ha megbuknak? Már nem is törekszünk esélyegyenlőségre?
  • Az SNI-s és BTM-es tanulók integrációja kapcsán az intézmények számára lehet-e plusz forrás a személyi tárgyi feltételek javítására, iskolapszichológus, gyógypedagógus, ill. logopédus foglalkoztatására? Lehetséges-e az ilyen tanulókat fogadó osztályokban a maximális létszámot úgy meghatározni, hogy azt ne lehessen felfelé átlépni?
  • Az esélyegyenlőség területén, milyen konkrét lépéseket terveznek? ( Mikor értesítik az IPR-ben részt vevő intézményeket, a ma is érvényes rendelet szerint 2010 augusztusban eldöntendő pályázati támogatás eredményéről – ennek fedezete szerepel az elfogadott költségvetésben – tudom ez itt a zárójelben nem stratégiai kérdés, de azért érdekes.)
  • Milyen rendszerben, milyen szabályzókkal, s főleg milyen értékek mentén tervezik, a sokat bírált SNI integrációt visszafejleszteni? Mit kínálnak helyette?
  • Az államtitkárság akkor is hajlandó együttműködni a civil szervezetekkel, ha azok bizonyos dolgokat másképp képzelnek? Van-e szándék arra, hogy a civilek érdemben bekapcsolódjanak a döntések előkészítésébe? Ha igen, Önök milyen formában képzelik el ezt?


Szűcs Édua rajza

Problémák

Az osztályfőnökségről
Amíg az osztályfőnökség mint feladat, mint megbízás, nem kitüntetés a legjobbaknak, jelentős elismerés és megbecsülés által kísérve, hanem az iskolák döntő többségében kényszerűség, addig nem sok jót lehet várni.

Van kollégám, aki azt mondta, a bruttó hétezer forintos pótlékot inkább ő fizeti, de nem vállal osztályfőnökséget. Tapasztalataim szerint sok iskolában hasonló a mentalitás. Valljuk meg, ha visszaosztod az egyébként elvégzendő feladatokra fordított idővel, kétjegyű számot kapsz óradíjként.

Nevetségesen alacsony az osztályfőnöki pótlék. Főleg a fiatalabbak inkább néhány magánórát adnak, jobban megéri.

Az osztályfőnöki munka erősítését tartanám fontosnak. Pénzben is, lehetőségben is, fontosságban is. Az osztályfőnök kulcsszereplő lehet a „nevelés” megerősítésében.

Jó volna minden nap egy osztályfőnöki óra, hiszen a tömeges családi problémák miatt kevés gyereknek van része az ún. "egyszemélyes nyomon követésben", s kontroll, valamint érzelmi kötődés nélkül nem lehet hatékonyan gyereket nevelni. ( egyébként a középiskolás korosztály is igényelné, ha jól végeznék ezt a munkát az osztályfőnökök – természetesen megfelelő tanári motiváltság, hozzáértés, valamint anyagi elismerés hozhatná meg a kívánt eredményt).

Nem új dolgok kellenek, hanem sok közös játék, beszélgetés, élmény, s a pedagógus indirekt nevelő/fejlesztő eljárásai, ezáltal fejleszteni lehetne a szociális képességeiket, érzelmi intelligenciát, konfliktuskezelést.

Óriási szükség lenne egy felújított „családi kör” szerű tévéműsorra, mely után neves szakértők megszólalnának úgy, mint a 70-es években, hiszen a minta, modell szerep elengedhetetlen lenne.

Pedagógusok

Az idősebb kollégák nagyon sokan a kiégés határán vannak, nincs „menekülési út”; kényszerből dolgoznak a pályán, vágyakoznak a „régi, jó diákok után”, Számukra szupervíziót, mentálhigiénés tanácsadást kellene biztosítani, mert különben ők sem képesek hatékonyan ellátni a munkájukat.

A friss diplomások első tanévükben gyakorló éven lehetnének, s tapasztalt, motivált tanárkollégák mentori munkája mellett segítő osztályfőnökként, eltanulhatnának aprópénzre váltható módszertani kulturáltságot.

Az az elképzelés, miszerint egy tanárt több intézményben is foglalkoztatnak, szerintem teljesen rossz, mert aki mindenhol van, az sehol sincs. Az csak egy óraadó és nem kötődik semelyik intézményhez.

Ha minőségi oktatást akarunk, akkor azért áldozni kell. Ha nem áldozunk, akkor érjük be azzal, ami van. Nem a legtehetségesebb emberek mennek el pedagógusnak, hanem a maradék.

A mostani kormányzat állítólag elkötelezett a kisiskolák mellett. Pedig a mai tanulói és tanári óraszámok mellett bizonyos tárgyakat ott nem a legrátermettebb pedagógus oktatja.

A közismereti és szakmai tárgyaknál a szakmai felügyelet kérdése fontos lehet, de például az osztályfőnöki munkánál a szakmai szolgáltatáson lenne a hangsúly.

Pszichológus (iskolapszichológus) kellene az iskolákba és nem csak a hátrányos helyzetű gyerekek mellé. A középosztálybeli gyerekek is súlyos problémákkal küzdenek. Legyen pénze az iskoláknak problémakezelő, drogprevenciós és egyéb szolgáltatások fogadására.

Integráció-szegregáció

Fontos lenne, hogy az illetékesek a szegregáció – integráció kérdését pontosan körvonalazhatóan vázolják. Megmagyaráznák például Balog úrnak azt a kijelentését, amelyben az integráció első lépésének a cigánygyerekek szegregált egyházi iskolákban oktatását tartja.

Az elképzelésünk szerint akkor működhet sikeresen az integráció, ha a jelzett gyerekek mellett a tanórán a gyógypedagógus, vagy gyógypedagógus asszisztens is az órán van, hogy segítse a tanár és a diák munkáját.

Főleg a magatartászavaros gyerekekkel van gond. Mert, hogy joga van órára járni, meg minden. De a másik 20-25 osztálytársnak nincs joga a zavartalan tanuláshoz? Egy-egy problémás gyerek egész osztályok életét nehezíti x éven keresztül. Aki meg nincs azon az értelmi színvonalon, annak kínlódás normál képességű gyerekekkel együtt haladni. Hiába a fejlesztő és gyógypedagógusok plusz órái. Arról nem is beszélve, hogy nekik ezáltal sokkal több a heti óraszámuk, mint a társaiknak. Őnekik ez nem megterhelő, csak a normál intellektusú diákoknak?

Oktatás

Nem kellene megadni a lehetőséget a felsőben sem mindenkinek a javítóvizsgára. Vissza kellene térni a korábbi szokáshoz, miszerint három, vagy több tantárgyi bukás esetén automatikus legyen az évismétlés. Ne lehessen hat-nyolc tantárgyból pótvizsgázni!

A felsős tanulók heti óraszámát is vissza kellene emelni a korábbi mértékre. A megcsonkított (főleg természettudományos) tantárgyak oktatása ugyanis tragikomikus heti másfél órában. Pontosan ezeknél a tárgyaknál lenne szükség több tanórai gyakorlásra, demonstrációra, amik viszont most elmaradnak. A diákok többsége otthon nem tanul többet, legalább az iskolában mélyülne a tudásuk. Különben is enyhén nevetséges, hogy egy nyolcadikos diáknak esetleg napi négy órája van, de pár hónap múlva középiskolában meg 6-7. Arról nem is beszélve, hogy véleményem szerint sérül a sokat szajkózott esélyegyenlőség. Hiszen bizonyos fenntartójú iskolákban több órát tartanak, máshol meg, ha olyan szegény az önkormányzat, ragaszkodik az előírt minimális óraszámhoz, hogy ne kelljen többet fizetnie.

A diákok többsége meg úgysem siet haza és mindenféle hasznos elfoglaltság nélkül lődörög az iskola épületében. Arról nem is beszélve, hogy a manapság (vagy eddig?) favorizált oktatási módszerek – kooperatív, konstruktív, projekt – sokkal időigényesebbek, mint az ún. hagyományosak.

Szerintem az olyan modulokat, amiknek nincs konkrét továbbhaladásuk, gondolok itt a tánc és dráma, illetve a hon- és népismeret akármikre, meg kellene szüntetni, illetve tananyagát más tantárgyakba illeszteni. Az olyan tárgynál, mint a technika, pedig a gyakorlati oldalt kellene erősíteni az elmélet helyett.

Javaslatok

  • Javasoljuk a szakkönyvtámogatás visszaállítását.
  • A pedagógusoknak rendszeres időközönként legyen lehetősége (fizetett szabadsága) fél-egy év időtartamban tudományos munka, továbbképzés, tapasztalatszerzés céljából tudásukat megújítani.
  • Nyelvtanároknak a fentiekre az adott célnyelvi ország területén legyen lehetősége (pl. tanárcsere).
  • A béremelésnél is fontosabbnak érezzük a kötelező óraszám csökkentését. Az érdemi oktatási-nevelési munka megvalósíthatatlan, ez így hosszú távon csak a diákok és tanárok frusztrációjához, stressz-terhelésének növekedéséhez vezet.
  • A pedagógiai munkához a jelenleginél több asszisztencia lenne szükséges: nagyobb intézményekben munkaközösségenként legalább 1 pedagógiai asszisztens alkalmazására legyen mód. (Alternatívaként ezt a feladatot rá lehetne bízni a pedagógus-gyakornokokra is, akik ideális esetben pályakezdőként csak néhány órában taníthatnának, munkaidejük nagyobbik részében pedig segítő vagy szabadidő-szervezői feladatokat láthatnának el – és hospitáljanak!)
  • Az erkölcsi nevelés erősítésének szándéka mutatkozzon meg az Etika, ember- és társadalomismeret tárgyak óraszámának emelésében is (pl. minden évfolyamon legyen legalább heti 1 óra ötödiktől kezdve), és legyenek ötödik érettségi tárgyként választhatók. (Ezzel természetesen nem kívánjuk kisebbíteni a természettudományos tárgyak fontosságát, ugyanakkor azoknak sem biztos hogy használ a kötelező érettségi tárgyként való bevezetése.)
  • Amennyiben a közoktatás a tanulók 19-20 éves koráig kitolódik, a törvény biztosítson több eszközt e korosztály nevelésére, a kiskorú és nagykorú tanulók kezelése közti különbségek eltörlésére.
  • Szükséges az érettségi adminisztrációjának ésszerűsítése: a jelenlegi rendszer túlbonyolított és papírpazarló.

19 üzenet

  1. szumurri szerint:

    Dehogynem, itt lenne az ideje. Ha visszanézed a hozzászólásokat (október 5.), pontosan innen indult az egész – ti. hogy a levélben szakmai szempontból irracionális vágyálmok keveredtek nagyon is valós problémákkal.
    Egy szakmai szervezetnek először is ki kell alakítania a saját "diagnózisát" az oktatás állapotáról. Ehhez nagyon jól használható a "Zöld könyv" és az OECD statisztikái. Amikor ez elkészült, akkor egyeztetni kell a (mindenkori) oktatásirányítással, hogy ezzel (ti. a diagnózissal) kapcsolatban milyen állásponton van. A "terápiára" vonatkozóan ugyanis csak az után lehet javaslatokat tenni, miután tisztázódott, hogy mi a "beteg" baja.

  2. Juli szerint:

    Kedves Szumurri! Egyetértek, de az osztályfőnöki egyesület önmagában ehhez kevés. Mi szívesen kidolgozzuk azt a részét egy ilyen javaslatnak, ami a mi kompetenciánkba tartozik, de egy némi eredménnyel is járó fellépéshez szövetségesek kellenek, na és persze teljes nyilvánosság. Meg az, hogy a "szakma", ha még egyáltalán létezik, hajlandó legyen az egységes fellépésre.

  3. Csavarhúzós szerint:

    >Az erkölcsi nevelés erősítésének szándéka mutatkozzon meg az Etika, ember- és társadalomismeret tárgyak óraszámának emelésében is (pl. minden évfolyamon legyen legalább heti 1 óra ötödiktől kezdve), és legyenek ötödik érettségi tárgyként választhatók.

    -A magam részéről biztos vagyok abban, hogy az "erkölcsi nevelés" nem tanítható tantárgyként. A diák nem azért erkölcstelen adott esetben, mert nem tudja hogy mit cselekszik.
    Sztálin is egyházi iskolába, majd szemináriumba járt, valószínűleg jelesre érettségizett volna etikából…

    Az írás többi javaslatával mind egyetértek.

  4. Zsuzsi szerint:

    Sajnos, lemaradtam a vitáról, ezért nem kívánom felülbírálni a leírt javaslatokat, bár, mivel más szemszögből is látom a dolgokat, talán érdemben is hozzá tudtam volna szólni. Mentségemre szolgáljon, hogy egy másik fórumon hasonló tervezetet állítottunk össze és küldtünk tovább. Néhány gondolatot azonban leírnék:
    1. Csatlakozom az előttem szólóhoz. Kiegészíteném annyival, hogy egy project keretében végzett "szociális kompetenciák fejlesztése" c. egység ugyanolyan hatástalan, mint az etika tantárgy. Vannak ugyanis képességek, amiket nem lehet direkt módon fejleszteni…
    2. Sajnos, osztályfőnök abból lesz, aki elvállalja, akár önszántából, akár kényszerből. Ez viszont nem jelent feltétlenül alkalmasságot is… És ha mindenkinek megemelnék a pótlékát, attól az alkalmatlan még nem lenne jobb…
    3. Ma már a csapból is az esélyegyenlőség folyik. Biztosítani, megteremteni… Megteremtjük. Biztosítjuk. A mi iskolánk legalábbis igen. De akkor mi van, ha a gyerek és a szülő köszöni szépen, de nem kér belőle?!

Hozzászólás a(z) szumurri bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2020.08.08.
Egész karokat szervezhetnek ki a szegedi egyetemből
2020. július 1-ével hat magyarországi egyetemet adott át az állam egy szándékosan erre a célra létrehozott vagyonkezelő alapnak. A Miskolci Egyetem, a Moholy-Nagy László Művészeti Egyetem...
(Forrás: szegeder)
--
2020.08.08.
Kréta és gumibot – Stefanik Krisztina pszichológus: Gyermeki agresszióra agresszióval felelni erkölcsi csőd
Gyülekeznek a frissen kiképzett iskolaőrök. Szeptembertől – ha lesz tanévkezdés – több száz iskolában, tanintézetben gumibottal, spray-vel felszerelt „rendügyi szakemberek” vigyáznak...
(Forrás: 168 óra)
--
2020.08.08.
Száz izgalmas magyar pedagógiai programot gyűjtöttek össze, hogy ne kelljen keresgélned
Második éve gyűjti az Edisonplatform azokat a Magyarországon elérhető innovatív pedagógiai programokat, amelyek elsősorban az általános iskolás korú gyerekeket és szüleiket célozzák meg...
(Forrás: Qubit)
--
2020.08.08.
Sikeres a tíz napja elindított játékos ismeretterjesztő program
Július 28-án indult útjára a #maradjitthon kampányhoz csatlakozva a Vakációzzunk a múzeumokkal! virtuális múzeumpedagógiai mozgalom, mely hazánk négy legnagyobb tavát mutatja be főként...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2020.08.08.
Óriási nyereményakciót hirdet pedagógusoknak az Emmi: akár elismerő oklevelet is nyerhetnek
A minisztérium pályázatot hirdetett „EMMI tanmenet pályázat 2020” címmel, amire várják a „legeredetibb, a tanulók fejlődését szolgáló” és a központi tartalomszabályozókkal ö...
(Forrás: hvg.hu)
--
2020.08.08.
Megint új diákhitelt vezetnek be Magyarországon
A felnőttképzés és a szakképzés megújításának újabb lépéseként a Kormány a két évtizedes múltra visszatekintő, nemzetközi szinten is elismert magyar diákhitelezés kibővítésér...
(Forrás: hvg.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus óraterv ünnep