Díjnyertes novellák 3.

6 üzenet

1. Juli szerint:

   2010.12.10. 05:43

   Nem kétséges, hogy a két novella jó színvonalú, méltán lett díjazott. Óhatatlanul felvetődik azonban a kérdés: a fiatal szerzők valóban ennyire kilátástalannak és sivárnak látják a náluk lényegesen idősebb emberek életét? A Pezsgő című novella főszereplőjéből csak úgy süt a reménytelenség és a szeretetlenség. A középiskolás (!) Helyes Dani novellájának a hangulata alkoholgőzösen áporodott.

   Válasz
2. zöldbéka szerint:

   2010.12.12. 12:24

   Minap a (szokásos) beszélgetést folytattam le az osztályomban: ki hogyan képzeli életét, jövőjét, ki mit vár tőle. (Még mindig) Megdöbbentő volt hallgatni, hogy a mai generációk teljesen kilátástalannak látják jövőjüket, de ennek ítélik meg szüleik múltját is. Beszélgettünk erről ép intellektusú gyerekekkel, fiatalokkal is és a kép hasonló volt. A novellákban is ezeket az életérzéseket olvastam – kivetítve a főszereplőkre.
   Nem tudom, hogy mit kellene tennünk ahhoz, hogy legyen ezeknek a gyerekeknek jövőképük. Talán ha sokszor és sok helyről hallanák, hogy az életük értelme és szépsége rajtuk is múlik, hogy élhetnek egy szebb életet, ha megpróbálnak kiszállni a mókuskerékből, ha nem azt teszik fontossá életükben, amit a média és a többség közvetít feléjük, akkor esetleg… Ez a mi, szülők és pedagógusok, felelőssége is. Mindenképpen elgondokodtató.

   Válasz
3. Juli szerint:

   2010.12.12. 13:33

   Azt hiszem, nem csupán rossz modelleket nyújtunk, hanem egy határtalanul pesszimista életérzést is közvetítünk. Mintha azt sugallnánk a gyerekeinknek, hogy az egész mindenségnek itt körülöttünk a világon semmi értelme sincsen. Pedig ez azért nem igaz. És az sem igaz, hogy fiatalok valamennyien ilyen sötétnek látják az életet. Ez azért veszélyes, mert felerősíti az éljünk csak a jelennek hangulatot annak minden lesújtó kísérőjelenségével együtt.

   Válasz
4. Kinga szerint:

   2010.12.12. 13:58

   Az én írásom is bekerült a műbe, amit csak azért érzek nagy szónak, mert szinte csak érettségi előtt állókkal találkoztam a könyvbemutatón, én pedig most vagyok elsős … =)
   Egyébként az enyém is búskomor hangulatú, mert hozzám ez az érzés sokkal közelebb áll, és könnyebben "ki tudtam magamból" ezt írni, szebben meg tudtam fogalmazni. Illetve, ez nagyban tükrözi az akkori lélekvilágomat.

   És egyébként valóban, abban is van igazság, amit ti írtok. Magyarországon egyszerűen nem látom a jövőm. Szeretnék mielőbb külföldre menni, akár egyetemre tanulni, de ha a diploma megszerzése csak itthon sikerül, akkor is, az első járattal kifele innen, menekülni! Viszont soha nem fogom elfelejteni, hogy honnan jöttem.

   Válasz
5. Juli szerint:

   2010.12.12. 14:11

   Kedves Kinga! Mindenek előtt gratulálok ahhoz, hogy bekerültél a kötetbe. Nem kötelező kincstári, illetve hurráoptimizmussal tekinteni a jövőbe, illetve kötelezően szépnek látni és láttatni, ami nem az. Nyilván azt írod/írjátok meg, amit gondoltok. ("És ez így van jól!")
   Végső soron az is pozitívum, hogy kitárult előttetek, mai fiatalok előtt a világ. Bízzunk abban, hogy előbb-utóbb nálunk is kialakulnak majd a dolgok. A legjobbakat kívánom Neked a továbbiakhoz.

   Válasz
6. Etter szerint:

   2010.12.13. 16:53

   pont a pezsgő esetében nem tudom egyértelműen eldönteni, hogy megélt vagy látott/tanult jelenetről van-e szó. sokan megírták, sokan átélték. azért jó, mert hiteles. és ez valamilyen szinten kétségbeejtő.

   Válasz