„Pedagógus nélkül pedig ezt a problémát nem lehet megoldani” – részletek egy fontos interjúból*

Lannert Judit az  Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központjának volt igazgatója, a T-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ alapítója, oktatáskutató, adott egy rendkívül lényegre törő (sokunk számára megrendítő) interjút a Válasz Online munkatársának. Honlapunkon ebből a beszélgetésből adunk közre részleteket. Feltétlenül ajánljuk a teljes anyag elolvasását mindenkinek, aki felelősséget érez a látványosan összeomló közoktatás helyzetéért, az ország jövőjéért.

„Nem tudom pontosan, mi van a politikusok fejében, gyanítom, más van a köznevelésért felelős államtitkár Maruzsa Zoltánéban és más Orbán Viktoréban, de az biztos, hogy mindenki hoz magával egy oktatási modellt a gyerekkorából. Minden új intézkedés esetében felfedezhető, hogy mintát ad számukra a Kádár-korszak oktatása, amit pedig nagyon hiányolok, az a kreativitás. Maruzsa Zoltán gondolkodását körülbelül 200 évvel ezelőttre tudnám elhelyezni. Az, hogy a szakképzés minőségét megpróbálják javítani, még jó döntés is lehetne, de egyelőre nem sikerül nekik, mert ehhez tényleg jó pedagógusok kellenének. Ha viszont a tanárokkal szemben bizalmatlanok, teljesen elveszítik ezt a réteget. Pedagógus nélkül pedig ezt a problémát nem lehet megoldani. Már azzal mellélőttek, hogy azt gondolták, a helyzet magától megoldódik.

(…)

A magyar közoktatás most és korábban is erre volt felépítve és magától értetődőnek tartották, hogy alacsony béren is működik, most pedig azért vannak bajban, mert a megszokott minta nem megy tovább. Magyarországon a közszolgáltatások színvonala folyamatosan épül le. Ott tartunk, hogy hiába akarnak elitképzést az egyházi iskolákban, már ott sincs elég tanár. Lehet magán fogorvosi rendelőt nyitni, de magánonkológiát már nagyon drága lenne felállítani, ugyanígy lehet magániskolát is csinálni, de magántanárképzést indítani beláthatatlanul sok költséggel járna. Ezt okosba már nem lehet megoldani, ezért vannak bajban.

(,,,)

Azt gondolom, nem az a legfontosabb, hol vagyunk a rangsorban (mi amúgy a középbolyban vagyunk), sokkal inkább az, hogy például a kezdetek óta folyamatosan nálunk határozza meg legjobban a tanulók eredményét a családi háttér. Ezzel foglalkozni kéne, mert ez mutatja a mobilitás leállását és a társadalom kasztosodását. Ebből látjuk azt is, hogy egy idő után nem lesz megfelelő munkaerő az akkumulátorgyárakban sem. Ha ez így megy tovább, gyorsan kialakul egy nagyon vékony elit, egy importált szakmunkás és egy nagy leszakadó réteg. Ezt azért sem engedhetjük meg magunknak, mert ha ez bekövetkezik, az elit gyerekei nem fognak ittmaradni az országban. Ami felé most tartunk, az leginkább a Kádár-korszakban működne, amikor zárva voltak a határok.

(…)

A digitális technológia számtalan lehetőséget hoz, amit ki lehetne használni, de Magyarországon félreértik ennek a jelentőségét. A digitális eszköz nem tanításra jó, hanem értékelésre. A magyar iskolákban egy félévben írnak mondjuk három dolgozatot a diákok. Ha az elektronikus naplóba év elején bekerül egy kettes, a gyerek hiába ír utána két ötös dolgozatot, akkor sem kaphat félévkor jelest. Viszont a motivációját tökéletesen leépítjük ezzel a módszerrel. Ha azonban egész félévben pontszámokat gyűjthetne, ahogy az online videójátékokban, akkor nagy küzdelem árán felhozhatná a jegyét akár ötösre is. Van, ahol inverz iskolát hoztak létre, figyelembe véve, hogy a személyre szabott oktatást a gépekkel lehet a legjobban elérni. A diákok otthon tanulnak, egy szoftver érzékeli, mi megy nekik, mi nem, és aszerint adja a feladatokat. Iskolába csak azért mennek be, hogy megtanulják a közösségi létet, megbeszéljék az anyagot, de a tanulás jellemzően egyéni tevékenység. 

(…)

A kialakult helyzetre nincs gyors megoldás, de a béremelés az egyik alapfeltétele a változások elindításának. A pedagógusok nagy többsége sajnos módszertanilag nem tekinthető száz százalékban felkészültnek, ami csak részben az ő hibájuk, mert a mindenkori kormányok dolga lenne a közszolgáltatás színvonalas fenntartása. Ebbe a rendszerbe változtatások nélkül pénzt bevinni pazarlásnak tűnik. Kellene egy stratégia, amely a kezdőbérek emelésével behozná a fiatalokat, le kéne ülni egymással tárgyalni és mindenkinek kéne hoznia áldozatokat. Helyi szinten ki lehetne dolgozni némely iskolák összevonását, és meg kéne értetni a tanárokkal és a lakosokkal, hogy vagy helyben lesz az iskolájuk, de nem lesz jó, vagy kicsit utazniuk kell hozzá, de jó lesz. Ezeknek a folyamatoknak a beindításához azonban bizalom kell, kommunikáció és nem kevés idő. Az igazsághoz tartozik, hogy korábban sem volt törekvés arra, hogy az oktatást valódi nemzeti üggyé téve, minden érdeket összevetve, mégis szakmaisággal, de a politikából kiemelve kezeljük, ahogy például a finnek, akiknél tizenöt évre jelölik ki az érettségiért felelős szakembert, aki kormányoktól függetlenül végzi a dolgát.

– Igaz, hogy a „kritikai gondolkodás” fogalmát az utóbbi tizenkét évben kiirtották minden tanügyi dokumentumból, és azt a „megértő gondolkodás” fogalmával helyettesítették?

Ez annyira koncepciózusan így történt, hogy amikor a PIAAC országos jelentést írtuk, akkor a kritikai gondolkodás mellett a tanulóközpontú szemléletet is kihúzta belőle Maruzsa helyettese. Szerintük nem lehet kritizálni, csak meg kell érteni a másikat. Pedig a kritikai gondolkodás és kreativitás ugyanúgy a fegyelemről szól, arról, hogy egy régi szabályt átlépek, azért, hogy egy újat, jobbat hozzak létre. A tanulóközpontúság fogalmáról azt gondolták, azt jelenti, hogy az történik, amit a tanuló akar, ezért lecserélték differenciálásra. Pedig a tanulóközpontúság nem azt jelenti, hogy megkérdezem Pistikét, mit akar csinálni és az lesz, hanem azt, hogy én tudom, Pistike mit tud, mit kell tudnia és mit kell csinálni ahhoz, hogy fejlődjön. A differenciálás alatt ezzel szemben azt értik, hogy aki nem tud annyit, attól kevesebbet kell elvárni, miközben ez egyenlő azzal, hogy parkolópályára tesszük és elzárjuk számára a fejlődés útját.”

*„Maruzsa Zoltán gondolkodását körülbelül 200 évvel ezelőttre tudnám elhelyezni” – oktatáskutató a káosz okairól – Válasz Online (valaszonline.hu)

(Az interjút Sashegyi Zsófia készítette)

Kapcsolódó linkek

Pazarló oktatási rendszer | OFOE (osztalyfonok.hu)

Oktatási víziók kultúraváltás idején – részletek egy kerekasztal-beszélgetésből | OFOE (osztalyfonok.hu)

Tehetséggondozási lufi | OFOE (osztalyfonok.hu)

A magyar közoktatás problémái a PISA adatok tükrében | OFOE (osztalyfonok.hu)