„Ha a társaink nem bíznak bennünk, akkor az gáz…”

(Osztályfőnöki óra az értékekről)

10 éven át tanítónőként dolgoztam, két éve nevelési tanácsadó vagyok egy Szilágy megyei középiskolában¹ : Szilágycsehen. Jelenleg a Babes Bólyai Tudományegyetem pszichológia mesteri szakát végzem.

Az iskola kilencedik évfolyamát e tanév kezdete óta ismerem. A diákok fenntartás nélkül elfogadnak, és én is nagyon megkedveltem őket. Az év során számos osztályfőnöki órára sikerült „bekérezkednem”, és ha valamelyik tanárukat helyettesíteni kell, nagyon szívesen vállalkozom a feladatra. Ilyenkor a gyerekek megfogalmazása szerint „beszélgetés órát” tartunk.

Néhány hónapja a kilencedikes diákokkal (mindhárom osztályban) kitöltettem egy értékpreferencia kérdőívet A kérdőívek adatainak értékelését követően 16 önként vállalkozó tanulóval (13 lánnyal és 13 fiúval) készítettem csoportos interjút. Az alábbiakban ennek a szövegét adom közre.

Értékprefencia kérdőív

Az értékek rangsora a vizsgálatban

Beszélgetés a diákokkal

Először is szeretném megköszönni nektek, hogy úgy döntöttetek: részt vesztek a beszélgetésen.

Gondolom, mindannyian emlékeztek a decemberben kitöltött kérdőívekre. Azóta eltelt egy kis idő, de most visszahoztam nektek, hogy lássam, mit szóltok a kapott eredményekhez. A beszélgetés megkezdése előtt azonban jó lenne néhány szabályt alkotni, hogy a közös munka gördülékenyen menjen.

M. Ági: Szerintem a legfontosabb dolog az lenne, hogy ne vágjunk egymás szavába, és mindenki hallgassa figyelmesen, hogy mit mond a másik.

Szerintem ez nagyon jó ötlet, ha megengeded, fel is írom a táblára.

F. Tomi: És mi van akkor, ha valaki nem szeretne válaszolni valamelyik kérdésre?

Értékes megjegyzés. Én azt javaslom, hogy mindenkinek legyen lehetősége kimaradni a beszélgetésből, ha akar, mondjuk azt, hogy mindenkinek joga van passzolni a kérdést.

(A diákok helyeslően bólogatnak.)

Sz. Heni: Szerintem az sem lenne jó, ha megszólnánk egymást, vagy esetleg személyeskednénk. Mondjuk, ha valaki elmondaná a véleményét, akkor a másik rászól, hogy: „Ezt épp te mondod?”

Köszönöm a javaslatot! Úgy gondolom, jogosan lehet ez is egy szabály. Akkor ezt is felírjuk a táblára. Egyéb javaslat, hogyha van?

(Nem érkezik több javaslat a diákok részéről. A tanárnő kiosztja a kérdőív eredményeinek rangsorát. A diákok nézegetik a lapokat.)

S. Ricsi: Én nem hiszem, hogy a legfontosabb nekünk az, hogy rendszeresen járhassunk játékkaszinóba.

Igazad van, ugyanis számotokra, a kérdőív feldolgozása szerint ez az utolsó helyen van. Emlékeztek rá, hogy egy ötfokú skálán kellett értékelnetek a kívánságokat. Minden kijelentés mellé odaírtam az átlagpontszámot, amit a kérdés kapott, ez a kívánság csak 1,71 átlagot kapott és ezzel került az utolsó helyre. A legmagasabb átlaggal a ’Találnék egy életre szóló igaz barátot’ kívánság szerepel 4,61-es átlaggal. Így áttekinthetőbb a dolog.

(A diákok igennel válaszolnak.)

F.Tomi: Hát én például szeretek pókerezni.

B. Csaba: Én is.

F.Tomi: Szerintem a póker is fontos.

I. Dóra: De látod, hogy többen nem így gondoljuk, hanem számunkra például fontosabbak a barátok.

F. Tomi: Jól van, Dóra most már! Hát az nekem is fontosabb, csak mondom, hogy a pókert is szeretem.

Őszintén szólva engem nagyon meglepett az, hogy nem vágytok például olyan trófeákra, mint az Oscar-díj,a parlamenti képviselői állás, Nobel-díj.

M. Zoltán: Szerintem megvan az oka, hogy nem annyira fontos, sőt szerintem egyáltalán nem fontos számunkra.

M. Ági: Ja, ki szeretné, hogy folyton kövessék a paparazzik?

Sz. Heni: A sztároknak nincs is magánéletük.

(Minden diák helyeslően bólogat.)

P. Andi: Véleményem szerint az embernek nagyon fontos a magánélete, és ha már magánéleted sem lehet… Nem csoda, hogy egyesek közülük drogoznak, meg folyton valami hülyeséget csinálnak. Ha kilépnek az utcára, már mindenki a nyomukban van.

F.Tomi (nevetve): Még a WC-re sem mehetnek nyugodtan.

(A többiek is nevetnek, de ugyanakkor látszik, hogy teljes az egyetértés.)

S. Ricsi: Szerintem a sztároknak barátaik sincsenek, vagy ha vannak, azok biztosan érdekbarátok.

M. Ági: Persze a pénzért, meg a feltűnési mániáért, meg szerintem ők is reflektorfénybe akarnak kerülni.

I. Dóra: Szerintem így sok barát mellett is lehet magányosnak maradni.

Néhány diák: Persze!

Ezt akár úgy is összefoglalhatnám, hogy a magánéletetek, a nyugalmatok, az intimitásotok értékesebb számotokra, mint a hírnév, a sztárság.

(Többen a diákok közül igennel válaszolnak.)

Mi a helyzet a Nobel-díjjal?

S. Dávid: Az jobb, mert a Nobel-díjasokról nem tudnak annyian. Az embereket ez nem érdekli annyira. Csak hát, oda nagyon kellene tudni. Meg szerintem már nehéz újat kitalálni meg efféle…meg annyi okos ember van…

Értem. De gondolom, nem jár akkora hírnévvel meg követéssel az, ha valaki legnépszerűbb az osztályban, vagy ha valaki a legnagyobb tekintélynek örvend.

I. Dóra: Szerintem a diákok többsége nem szereti azokat az embereket, akik kitűnnek ezzel vagy azzal. Szerintem az ilyeneknek is csak érdekbarátaik vannak.

S. Dávid: Azért nem kell túlozni.

I. Dóra: Hát Dávid én ezt így látom. Lehet, hogy veled ez nem így van, tisztelet a kivételnek, de szerintem a többiek nem szeretik azokat, akik kitűnnek, mert aztán azok már beképzeltek is, meg nem is foglalkoznak semmi mással, csak a tanulással.

S. Dávid: Ez a te véleményed.

I. Dóra: Így van. Nem kell, hogy mindenkinek ez legyen a véleménye.

Esetleg valakinek van még ehhez hozzáfűzni valója?

(Senki nem akar véleményt mondani.)

Ti az a korosztály vagytok, akiket nagyrészt a számítógép előtt látunk. Hát ehhez képest engem meglepett az, hogy számotokra nem is fontos, hogy szörfözzetek e neten.

K. Kriszti: Persze mindenki ezt mondja, még otthon is. „Már megint a számítógép előtt ülsz? Jobb lenne ha tanulnál!”

B. Csaba: Meg: „bezzeg az én időmben!”

M. Ági (nevet): Ja, ez a kedvencem!

K. Kriszti: Apámék azt hiszik, hogy csak játszom a számítógépen.

B. Csaba: Mikor leültettem nagyapámat, és azt mondtam neki, hogy ide figyelj, milyen honlapot csinálok, az öreg azt sem tudta, hova nézzen, majd leesett az álla.

K. Kriszti: Én meg mixeket csinálok. Az se semmi!

M. Zoltán: Azok tényleg jók!

Tehát ha ti a számítógép előtt ültök, akkor általában valami fontosat csináltok.

B. Csaba: Hát játszunk is, de azt is kell.

Az AIDS ellenszerének a felfedezése sem olyan dolog, amit szeretnétek megvalósítani?

S. Ricsi: Vannak nálunk okosabbak is, akik ezt megtehetik.

Hirtelen az jutott eszembe, hogy mi van akkor, ha mindenki így gondolkodik erről a dologról.

F.Tomi: Szívás!

(A többiek nevetnek.)

S. Dávid: Azért nem érezzük ezt annyira fontosnak, mert nem olyan közeli probléma. Ha valaki itt a körünkben vagy a városban lenne AIDS-es, lehet, hogy gondolnánk rá…de így, nem igazán.

M. Ági: Én úgy gondolom, hogy biztosan vannak emberek, akiket ez foglalkoztat.

M. Zoltán: Amiért mi nem akarunk, nem jelenti azt, hogy senki sem akar foglalkozni ezzel a problémával. Biztos van olyan, akit érdekelne.

Mi a helyzet a háborúk megakadályozásával?

Sz. Norbi: Szerintem egy ember hiába töri magát. Ez olyan dolog, ami nem egy emberen múlik.

F.Tomi: Meg szerencsére ez sem fenyeget minket.

I. Dóra: Remélem is!

S. Ricsi: Azért látom: bulizni jobban szeretünk.

Legalább is az eredmények ezt mutatják. Nem számítottatok arra, hogy ez a leginkább elfogadott értékek között lesz?

Sz. Heni: Én nem. Szeretünk mi bulizni, és néha fel vagyunk háborodva, ha nem akarnak elengedni.

I.Dóra: Ilyenkor jön a hiszti!

Sz. Heni: De úgy gondolom, hogy belefáradnánk abba is.

L. Kriszta: Akkor, ha mindig elengednének, nem is vágynánk rá szerintem.

F.Tomi (nevet): A tiltott gyümölcs mindig édesebb!

(Halk nevetés, kuncogás hallatszik.)

Az örök fiatalság helyezéséhez mit szóltok?

Sz. Heni: Én azt mondom mindenkinek jó az, ha idősebb lesz. Lehet nem lesz olyan szép, de tapasztaltabb.

F.Tomi (hahotázik): Csúnya, de tapasztalt!

Sz. Heni: De ha nem lehetsz idősebb, gyerekeid sem lehetnek majd.

(Ezzel leginkább a lányok értenek egyet.)

A fontossági sorrendben 3,50 átlaggal szerepel a ’Megválaszthatnám milyen legyen a külsőm’ kívánság.

I.Dóra: Persze, ki ne akarna szép lenni?

S. Helmut: Szerintem mindenki elégedjen meg azzal, amit az Isten adott neki, és győzze meg magát, hogy szép. Mert mindenkiben van valami szépség.

M. Ágnes: Azt hiszem, Helmutnak igaza van, csak azért ez nem olyan könnyű.

A rangsort nézve azt látom, hogy szeretnétek azt, hogy sohase legyetek betegek, de mégis legnagyobb fontossággal az életre szóló barátság bír.

Sz. Heni: Ezzel én nem értek egyet, én ezt biztos nem így írtam. Inkább ne legyen barátom és legyek egészséges. Ki válaszolhatott így?

Elég sokan, az átlagot látva.

M. Ágnes: Hát már meg se haragudj Heni, de most én neked nem adok igazat.

Sz. Heni: Neked inkább barát kellene, és nem bánnád, ha beteg vagy?

M. Ágnes: Hát figyuzz, inkább legyek beteg, és legyen egy igaz barátom, mintsem egészséges legyek, de magányos.

Sz. Heni: És mit érsz a barátságoddal, hogyha beteg vagy?

P. Andi: Egy igaz barát melletted áll a bajban és segít kimászni belőle. Szerintem is nagyon fontos az, hogy legyen melletted valaki, még ha ennek az is az ára, hogy beteg vagy.

Sz. Heni: Hát az meredek! Engem biztos nem győztetek meg!

Nagyon fontos nektek az is, hogy a szüleitek büszkék legyenek rátok.

B. Csaba: Azért vagyunk, hogy legyenek büszkék ránk.

Ebben biztos vagy Csaba, hogy neked például azért kellett megszületned, hogy a szüleidnek legyen kire büszkének lenni?

B. Csaba: Igen, én így gondolom.

S. Helmut: Azért nem egészen így van. Fontos az, hogy a szüleink büszkék legyenek ránk, de nem ezért születtünk a világra.

M. Zoltán: Akkor is szeretné mindenki, hogy büszkék legyenek rá.

Nagyon sokan szeretnétek hűséges házastársat találni.

Sz. Heni: Ez természetes!

M. Ágnes: Mindenkinek szüksége van valakire.

F.Tomi: De ilyet nehéz találni.

I.Dóra: Ezért annyira értékes ez a dolog, mert nagyon kevesen találják meg az igazit.

Fiúk ez nektek is ennyire fontos?

F. Tomi (mosolyogva): Még fontosabb!

A bizalom miért olyan fontos?

M. Ágnes: Szerintem ez nagyon értékes dolog, mert nehéz megszerezni, de könnyű elveszíteni.

P. Andi: Ha a társaink nem bíznak meg bennünk, akkor az…

F. Tomi:…gáz!!

Nagyon fontos lenne nektek, hogy megállítsátok a környezetszennyezést.

L. Kriszta: Persze, hát a gyerekeink mit fognak csinálni, ha ez így folytatódik?

Sz. Heni: Az a baj, hogy minden tele van szeméttel, szerintem senki sem vigyázz a környezet tisztaságára. Ez egy olyan dolog, hogy itt nekünk már muszáj csinálni valamit, mert senki sem gondol ránk.

S. Dávid: Szerintem ez a dolog már mindenkit érint, és nagyon fontos is, hogy foglalkozzunk vele.

Igen, én is úgy gondolom. Miért olyan fontos, hogy szüleitek megosszák veletek a problémáikat?

M. Ágnes: Mert lehet, hogy mi is tudnánk nekik segíteni. Lehet, hogy nekünk néha jobb ötleteink vannak, mint nekik. Szerintem nekik is jobb lenne, ha elmondanák a dolgaikat nekünk is.

Nem lehet az, hogy nem szeretnének titeket terhelni vele?

M. Ágnes: Mit terhelni? Azzal terhelnek, ha nem mondják el, csak érezni, hogy baj van.

Átnéztük az általatok felállított rangsort, kiemeltük a legkevésbé fontos értékeket és a legfontosabbakat. Mit gondoltok, milyen kívánságok, értékek hiányoztak a kérdőívből? Milyen kívánságokkal szeretettek volna még találkozni?

S. Dávid: Például azzal, hogy körbeutazzuk az egész világot.

F. Tomi: Szeretnék elismert sportoló lenni, vagy inkább szeretnék az általam kedvenc sportban első lenni.

De volt ilyen kijelentés: olimpiai bajnok lehetnék.

F. Tomi: Az nem ugyanaz! Én mondjuk a focira gondolok. Szeretnék egy jó focista lenni.

Az nem jár hírnévvel?

F. Tomi: De mégiscsak másabb, mint a sztárság. Itt tényleg az én munkámon és tehetségemen múlna minden.

Értem. Egyéb?

S. Helmut: Becsüljék meg a tehetséges embereket.

Sz. Heni: Szeretnék harmonikus családban élni.

Ez nem szerepel a kívánságok között?

Sz. Heni: De, de nincs jól megfogalmazva.

(A többiek kuncognak.)

Sz.Heni: Hát ne nevessetek! Szerintem az egész fel van darabolva testvérre, meg házastársa, meg szerelemre. Én olyan kijelentést szerettem volna olvasni, ami a teljes családra vonatkozik, egy harmonikus családra.

Rendben. Ha üzenni lehetne most a szüleitek vagy nagyszüleitek generációjának, mit üzenne nekik a ti generációtok?

M. Ágnes: Azt, hogy ha néha butaságot teszünk, nem kell minket ezért elítélni, mert szerintem ők is ilyenek voltak 15, 16 évesen, csak ők tanultak a gyermekkori hibáikból.

I. Dóra: Jobban meg kellene ismerniük minket.

Köszönöm nektek a beszélgetést. Úgy gondolom: ez nagyon tartalmas óra volt Őszintén köszönöm nektek, hogy megosztottátok velem gondolataitokat, véleményeteket. Én is sokat tanultam, úgy hiszem, sikerült jobban megismernem benneteket.

Zárszó

Mióta a pályán vagyok nem volt még olyan osztályfőnöki óra, ahonnan ne energiával és jóérzéssel telítve léptem volna ki. Egyetlen olyan diákkal sem találkoztam, aki valamilyen téren ne lett volna értékes. Olyanok, mint az aprócska, színes kavicsok, nincs köztük két teljesen egyforma, de mégis valamiért mindegyik nagyon szép. Formájukat pedig, akár a kavicsok a víztől, ők az élettől nyerik. Lehet egyikük szúrósabb, de elkápráztat a gyönyörűségével, a másikuk laposabb, de simogatja a tenyerünket, akad olyan is, amelyik színes szépségével örvendezteti meg a szemünket és a szívünket. Akárcsak az én diákjaim…

Antal Katalin

¹A Gheorghe Pop de Basesti Iskolacsoport, egy középiskola Szilágy megyében, amelyiknek elméleti (matematika-informatika), valamint technológiai osztályai (faipari szak, könnyűipari szak,) is vannak. Minden évben egy elméleti osztály indul román és magyar tagozaton, a másik 4 osztály pedig technológiai képzésben részesül.