Nagy Versmondás Szombathelyen

„Minden csak jelenés.”
(Berzsenyi)

A magyar irodalmi kánon 12 remekművének újraértésére és újraértelmezésére tesz kísérletet a Nyugat-magyarországi Egyetem szombathelyi bölcsészettudományi karán elindított A 12 legszebb magyar vers című program. A konferencia témája ezúttal Berzsenyi Dániel A közelítő tél című költeménye, amelyet az elmúlt héten Szombathelyen szavalt el közel 800 középiskolás.

A 2007-es koltói nyitány alkalmával (amikor Petőfi Szeptember végén című költeményét szavalták el a fiatalok) hangzott el Margócsi István mondata, amely akár a sorozat mottójának is tekinthető: Az ma már a kérdés, hogy – egyáltalán – mit kezdjünk a kultúrával, mit kezdjünk a költészettel – a harmadik évezredben. „Hát például azt, amire A 12 legszebb magyar vers-program vállalkozik: színes-illatos-ízes-hangzó élménnyé teszi az irodalmat, a hely(ek) szellemének erejét is latba vetve vezet vissza a szöveghez”.¹

Az ötletgazda Fűzfa Balázs² és a lelkes társsá szegődött Jordán Tamás³ határon innen és túl ajándékozott nagyszerű pillanatokat, maradandó élményeket nem csupán a versmondó diákoknak, hanem mindazoknak, akik jelen voltak az eseményen. Szombathelyen került sor korábban Pilinszky Apokrif című versének az elmondására, a drégelyi várromnál hangzott el Arany balladája, a Szondi két apródja, Esztergomban Babits Esti kérdése. Radnóti halálának helyszínén: Abdán is hallhatták a Levél a hitveshez című költeményt, Érmindszenten, Nagykárolyban és Nagyváradon pedig a Kocsi-út az éjszakában idézte Ady szellemét. A Ki viszi át a szerelmet? kérdésre a Nagy László szülőfalujához, Iszkázhoz közeli Ajkán válaszolt a diáksereg. A sorozat folytatódik Vörösmarty Vén cigányával Székesfehérvárott, József Attila Eszmélet című versével Budapesten, és Weöres Sándor Valse triste című költeményével zárul – a tervek szerint – a költő gyermekkorának színhelyén: Csöngén.

A rádió Gondolatjel című műsorának október 9-i adásában Gergó Judit készített interjút a rendezőkkel, és megszólaltak néhány diák és egy lelkes magyartanár is. Az esemény tehát minden jel szerint ezúttal is sikeres volt.

Pedig egyet lehet érteni a Vas Népe szerzőjével, aki úgy vélekedik, hogy „A közelítő tél nem könnyű vers: témájában, verselésében, szóhasználatában egyaránt távol áll egy mai 10. osztályos diáktól. A tankönyvíróként is új bejáratokat-kijáratokat kereső Fűzfa Balázs azzal indokolja a versválasztást, hogy az utóbbi ötven évben minden jelentős költő megírta a maga Berzsenyi-parafrázisát. A maiak közül például Kovács András Ferenc és Jónás Tamás – s ez önmagában is Berzsenyi korszerűségét jelzi. Azonnal mellbe vág A közelítő tél-ből kiemelt ismeretlen-ismerős verssor: „Minden csak jelenés.” De hát ennél aktuálisabb megállapítás nincs is!”

¹

Forrás: Vas Népe, 2011.10.08.

²

Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a Savaria Egyetemi Központban működő Élményközpontú irodalomtanítási program vezetője

³

Jordán Tamás, a szombathelyi Weöres Sándor színház igazgató-rendezője