Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2005. július 31. vasárnap, 23:59
Címkék:

Magyar diákok egészségi állapota és az iskola1

Dr. Aszmann Anna tanulmánya

A magyar gyermekek egészségi állapotának néhány
jellemzője

A magyar gyermekek egészséget befolyásoló szokásai
A fiatalok egészségmagatartását befolyásoló környezeti
tényezők

Kapcsolati zavarok

A jó egészség nem önmagában való érték; a testi és lelki
jól-létre a minőségi élethez van szükség. A népesség rossz
egészsége, a korai halálozás által elvesztett életévek egy ország
számára nemcsak humán, de gazdasági veszteséget is jelentenek.

A magyar felnőtt lakosság egészségmutatóinak romlása az 1960-as
évek végétől vált szembetűnővé és 1993-ban „tetőzött”. Az
életkilátásokat legjobban tükröző egészségmutató, a születéskor
várható élettartam hosszú évekig tartó csökkenés után 1996-tól már
egy kicsit jobb értéket mutat, de számos országhoz (például a
nyugat-európai, skandináv országokhoz és Japánhoz). képest még
mindig nagyon alacsony

A betegségek kialakulásáért elsősorban a környezeti és az
életmódbeli károsító tényezők tehetők felelőssé. A világ fejlettebb
része halálozásának és megbetegedéseinek gyakoriságában a két
„szociálisan elfogadott” drog, a dohányzás és alkohol játszik
nagyon jelentős szerepet. Környezet alatt nemcsak a fizikai
tényezők (a talaj-, víz- és levegőszennyeződés, a zaj és
zsúfoltság) értendők. Ide tartoznak a pszichoszociális
veszélyeztető tényezők is, úgymint a szegénység szintjén élés, a
kirívó társadalmi és vagyoni egyenlőtlenségek és a társas környezet
támogató szerepének gyengülése.

A túl gyors társadalmi változások és a bizonytalan életkilátások
következtében kialakuló társadalmi feszültség, a lakosság bizonyos
hányadának teherbírását meghaladó tehernövekedése nagyon gyakran
életmódbeli devianciák és betegségek képében jelennek meg. A
környezet minőségéért azonban – mind lokális, mind globális
értelemben – szintén az ember magatartása tehető felelőssé.

A magyar gyermekek egészségi állapotának néhány
jellemzője

Betegségek, kóros állapotok

A következő gyermekkori megbetegedési adatok szintén a környezet
és a gyermek-életmód romlására figyelmeztetnek:

  • rohamosan növekszik (10-15 százalékos gyakoriságúnak becsült) a
    légszennyezéssel, táplálkozási és egyéb környezeti allergénekkel
    összefüggést mutató légúti, emésztőszervi és bőrgyógyászati
    allergiás megbetegedések aránya;
  • még nem betegség ugyan, de a fiatalok csökkent fizikai
    teherbíró-képességét jelzik a 60-70 százalék gyakoriságúnak talált
    testtartási rendellenességek (hanyag tartás, lúdtalp,
    gerincferdülés) és azok az adatok, amelyek az elégtelen fizikai
    terhelhetőséget (fittség2) bizonyítják;
  • életkortól függően 5-20 százalék gyakoriságú az elhízott
    gyermekek aránya;
  • feltétlenül megemlítendők a szaporodó mentális problémák,
    amelyek magukba foglalják a speciális fejlődési rendellenességek,
    túlmozgásos figyelemzavarok szaporodásán kívül a szorongásos
    problémákat (gyakorisága 20-30 százalék) és a gyermekkori
    depressziv tüneteket is (a depresszív tünetek gyakorisága –
    súlyosságától függően – 4-20 százalék közé tehető).

A szaporodó testtartási és mozgásszervi problémák, valamint az
elhízás elsősorban az általános életmódváltozás eredménye:
gyermekeink kevesebbet mozognak, sokkal többet ülnek a televízió, a
videó és a számítógép előtt. Táplálkozási szokásaikra jellemző,
hogy emelkedik a nassolók (édesség, üdítőitalok fogyasztása) és
gyorséttermi ételeket fogyasztók aránya.

Az egészségi állapot jellemzésére jól szolgál és széles körben
használt az egészség és a közérzet (életérzés) önminősítése. A
magyar gyermekek 60-80 százalékról (életkortól és nemtől függően)
elmondható, hogy pozitív életérzésű, 80-90 százalékról, hogy
egészségesnek tartja magát. Meg kell azonban jegyezni, hogy
1986-1997 között emelkedett a kedvezőtlen életérzésű („nem boldog”
és „egyáltalán nem boldog”) magyar 11-17 éves diákok aránya.

A gyermek és serdülőkorúak egészségi állapotát jellemző
mutatókból ki kell emelnünk a 10-19 évesek halálozásának
kétharmadáért felelős baleseteket és öngyilkosságokat, valamint a
gyermekek ellen elkövetett erőszakos cselekményeket. Évente
átlagosan 200-300 gyermek hal meg baleset, 60-100 gyermek
öngyilkosság és 20-30 gyermek bántalmazás és erőszak következtében.
Messze több, mint daganat, fejlődési rendellenesség és egyéb
betegség miatt. A gyermekek bántalmazása, a gyermekkori
öngyilkosságok viszonylag magas száma is a társadalmon belüli
feszültség növekedését, a gyermekek elhanyagolását és a szülői
kontroll gyengülését jelzik.

A magyar gyermekek egészséget befolyásoló
szokásai3

Táplálkozási szokások

A magyar tanulók táplálkozási szokásai 1986-1997 között részben
kedvezően, részben kedvezőtlenül változtak. A tanulók válaszai
szerint minden eddigi vizsgálat során magasnak találtuk (80
százalék körüli volt) a naponta gyümölcsöt fogyasztók
aránya.4
Kedvező jelenség az adott időszak alatt a barna és rozskenyér,
valamint a margarinfogyasztás emelkedése (elsősorban a választék
bővülésének tudható be), azonban nemzetközi viszonylatban ezek az
arányok alacsonyak. Kedvezőtlen jelenség viszont, hogy emelkedett a
reggelit otthon nem fogyasztó (23 százalék), valamint az
édességeket és cukrozott üdítőitalokat naponta fogyasztó tanulók
aránya.

Általában elmondható, hogy az életkor emelkedésével nő a kávét
és a gyorséttermi ételeket fogyasztók (nagyobb arányban fiúk),
valamint a rendszertelenül étkezők aránya.

A fiatalok szabadidő-eltöltése

Válaszaik alapján a magyar fiatalok egyharmadáról
valószínűsíthető, hogy eleget sportol, a másik egyharmad aktivitása
éppen elfogadható, a maradék egyharmad pedig (nagyobb arányban a
lányok) alig vagy semmit sem sportol. A szabadidejükben sportolók
aránya 1986-1993 között jelentősen emelkedett, majd 1993-1997
között csökkent. A rendszeresen sportoló tanulók aránya azonban
1986-1997 között összességében emelkedett. Ennek ellenére
nemzetközi összehasonlításban a fizikailag aktív magyar serdülők
aránya alacsony, minden vizsgált életkorban a rangsor végén
helyezkednek el.

Ezzel szemben 1986 óta folyamatosan növekszik azoknak a
tanulóknak az aránya, akik naponta hosszú időt (négy és több órát)
töltenek el televízió és videó nézéssel. 11 és 13 éveseink
(elsősorban a fiúk) ezekkel az arányokkal a nemzetközi sorrend
közepén helyezkednek el.

A szabadidő felhasználás egyéb formáit is vizsgálva (kulturális
elfoglaltságok, sport), megállapítható, hogy a válaszoló tanulók 18
százaléka tölti el szabadidejét szervezetlenül és tervezetlenül,
sőt közülük sokan csavarognak.

Szexuális magatartás

A serdülőkori szexuális szokások az egyén egész reprodukciós
(szaporodási) folyamatát és egészségét meghatározzák. Világszerte
megfigyelhető, hogy egyre fiatalabb életkorban következik be az
első szexuális aktus, maga után vonva a nem tervezett terhességek
és terhesség-megszakítások, valamint a nemi úton terjedő betegségek
emelkedő arányát.

Mind a terhességek megszakítása, mind a túl fiatalon vállalt
gyermekszülések rövid és hosszú távon egyaránt egészségi és
társadalmi hátrányokkal járnak a serdülő lányokra nézve. A
szexuális magatartásra vonatkozó információk, a fogamzás
megelőzésének ismerete (hitek és tévhitek) éppen ezért nagyon
fontosak mindazok számára, akik az ifjúságot a felelősségteljes és
biztonságos szexuális kapcsolatra szeretnék nevelni. A kutatás
keretében 1990 óta vizsgáljuk, és eddig minden esetben jelentős
arányúnak találtuk (a 15 éves gimnáziumi tanulók 1/3-a, a 15 éves
szakmunkástanulók és a 17 éves gimnazisták 1/2-e) a szexuálisan
aktívak arányát. Az 1997/98 vizsgálat nemzetközi mezőnyében a
szexuális aktivitásra vonatkozóan választ adó 9 ország tanulói
között a magyar fiatalok állnak a rangsor elején.

A serdülők számára elsősorban javasolható megelőző eszköz, a
kondom használatának gyakorisága az elmúlt években emelkedett
ugyan, de nemzetközi összehasonlításban még így is alacsony (a 15
éves szexuálisan aktív fiúk 63%-a, a lányok 55%-a „használt
kondomot a legutóbbi szexuális érintkezés” során).

Biztató – és az adott témával kapcsolatos széleskörű
ismeretterjesztés javára írható –, hogy a kondom használatával
kapcsolatos tanulói vélemények („könnyű használni”, „nem
kellemetlen vásárolni”) javultak a megelőző 10 év alatt.

Dohányzás és alkoholfogyasztás

A gyermekkorúak között világszerte egyre korábbi életkorban
jelentkeznek az egészséget károsító szokások, amelyek nemcsak a
későbbi, a felnőttkori, de a jelen egészségi állapotukat is
befolyásolják. Az alkoholfogyasztás például már serdülőkorban
szerepet játszik az ittas vezetésből adódó balesetek
előfordulásában, a korai felelőtlen szexuális kapcsolatok
létesítésében, az óvatosság és a védekezés mellőzésében. A
rendszeresen dohányzó serdülők bizonyítottan gyakrabban szenvednek
légúti betegségekben és igazolt a dohányzás asztmás rohamot kiváltó
vagy súlyosbító szerepe is.

Megállapítható, hogy a magyar 11-17 éves serdülők dohányzási
trendje 1986-1997 között kedvezőtlenné vált. Tanulóink egyre
fiatalabb életkorban gyújtanak rá, amely tény a rendszeresen
dohányzók későbbi magasabb arányát prognosztizálja. 1993-1997
között minden vizsgált korcsoportban emelkedett a dohányzó lányok
aránya. (Naponta dohányzik a nyolcadikos fiúk 8 százaléka, a
nyolcadikos lányok 3,5 százaléka, a 16-17 éves középiskolás fiúk
21,4, a lányok 16 s az ugyanilyen korú szakmunkástanuló fiúk 41 és
a lányok 32 százaléka.)

Az alkoholfogyasztási szokások is kedvezőtlenebbé váltak: minden
vizsgált életkori csoportban emelkedett azoknak a fiataloknak az
aránya, akik többször voltak már részegek. A középiskolás lányok
rövidital fogyasztásának gyakorisága pedig megközelíti a
fiúkét.

Feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy mind a rendszeres dohányzás,
mind az alkoholfogyasztás tekintetében sokkal kedvezőtlenebb képet
mutatnak a szakmunkástanulók. Az azonos évfolyamra járó
gimnazista/szakközépiskolás tanulókkal összehasonlítva jóval
magasabb közöttük a már 15-16 éves életkorban szexuálisan aktívak
aránya.

A vizsgálatban résztvevő összes országban, így hazánkban is
aggasztó a dohányzó és alkoholt fogyasztó lányok arányának
emelkedése. Vannak olyan országok, ahol a lányok ebből a
szempontból a fiúknál kedvezőtlenebb képet mutatnak. A napi
dohányzás tekintetében 15 éves serdülőink a nemzetközi rangsor
élére kerültek. A pszichoaktív szerek valamilyen típusát a serdülők
többsége kipróbálja, azonban sokkal kevesebben válnak rendszeres
fogyasztóvá. A rizikó tényezők kutatói a gyermek szűkebb és tágabb
környezetében megtalálható következő veszélyekre hívták fel a
figyelmet:

  • A konfliktusokkal teli, diszfunkcionális család.
  • A szülők deviáns viselkedése és alkoholizmusa.
  • A gyermek feletti hiányos kontroll.
  • A gyermek szabadidejének szervezetlen felhasználása, a
    csavargás.
  • A kudarcokkal teli iskolai pályafutás.

Kifejezetten hátrányos helyzetű gyermekek között végzett
vizsgálatok azonban azt is bizonyították, hogy a hátrányos
körülmények ellenére a gyermekek bizonyos hányadára nem jellemező
az egészségveszélyeztető életmód. Ezekről a „védett” gyermekekről
általában elmondható, hogy ellenállóbban a társas hatásokkal
szemben, jövőjüket tekintve tudatosabbak, egészséges önbizalommal
rendelkeznek, és a stresszhelyzetekben adaptív megküzdési
módszereket használnak.

Az egészségmagatartásra vonatkozó elemzéseink – hasonlóan a
szakirodalmi adatokhoz – igazolják, hogy az életmódbeli szokások
csoportosulnak. A dohányzás, alkoholfogyasztás és bizonyos fajta
étel és italfogyasztási szokások (kávé, üdítőitalok, gyorséttermi
ételek) szignifikáns összefüggést mutatnak egymással és a fiatalok
szabadidő-eltöltési szokásaival. A felsorolt szokások együttjárása
egy olyan életformára utal, amelyre rendszeres dohányzás és
alkoholfogyasztás mellett jellemző, hogy a fiatal sok időt (estét)
tölt el az otthonán kívül, gyakran céltalanul csavarogva.

A fiatalok egészségmagatartását befolyásoló környezeti
tényezők

A kutatásunk során elvégzett összefüggés-vizsgálatok
eredményeképpen megállapíthatjuk, hogy a serdülők jól-létét (jó
egészségét, panaszmentességét, jó közérzetét) és egészségesebb
szokásait számos családi, iskolai és kortárskapcsolati tényező
együttese befolyásolja.

Családi háttér

Az egészség és az egészséges életmód nagyobb valószínűséggel
jellemző a kedvező családi háttérrel5

rendelkező gyermekekre. A tehetősebb családok6 gyermekei általában jobb
közérzetűek, rendszeresebben sportolnak, és többnyire
egészségesebben is étkeznek.

A kedvező anyagi körülmények azonban gyakoribb dohányzással,
alkoholfogyasztással és üres kalóriák fogyasztásával (édességek,
üdítők) is összefüggést mutatnak, tehát önmagában (megfelelő szülői
kontroll nélkül) az életmód egészét nem befolyásolja kedvező módon.
Ezt támasztja alá az a szoros összefüggés is, amelyet a gyermek
számára rendelkezésre álló több zsebpénz és a dohányzás, valamint
alkoholfogyasztás között találtunk.7

A család légköre és a családon belüli kommunikáció (a szülőkkel
való beszélgetés, a gyermek problémáinak megbeszélése) az, amely a
gyermek közérzetére és életmódjára nézve is egyaránt kedvező hatást
gyakorolnak. Így például a szüleivel problémáit nehezen megbeszélő
gyermekek 42 százaléka, a problémáikat könnyen megbeszélő gyermekek
83 százaléka állítja, hogy „boldog”, illetve „nagyon
boldog
”.

A gyermek önbizalma és megfelelő önértékelése szoros kapcsolatot
mutatott a jó közérzettel, csökkentette a rendszeres dohányzás és
alkoholfogyasztás esélyét, és szignifikáns, pozitív összefüggést
mutatott a sportolással.

Különösen veszélyeztetettnek bizonyultak viszont a rendszeres
dohányzás és alkoholfogyasztás szempontjából azok a tanulók,
akik

  • nem tudják megbeszélni problémáikat szüleikkel,
  • szüleik iskolai elvárásait túl magasnak vélik,
  • nem tudnak megfelelni az elvárásoknak,
  • nem kapnak otthon segítséget az iskolai feladatokhoz,
  • több zsebpénzzel rendelkeznek.
  • Akiknek a szülei rendszeresen dohányoznak, illetve
    alkoholizálnak.8
  • alacsony iskolai végzettségű apák gyermekei.
  • szabadidejük nagy részét (estéik többségét) barátaikkal töltik,
    rendszeres elfoglaltság híján csavarognak.

A fiatalok szabadidő eltöltésének módja, minősége összefüggést
mutat a szülők magasabb iskolai végzettségével és a család kedvező
anyagi helyzetével.

A fizikailag passzív szabadidő eltöltési mód, a tévézés és
videózás magasabb arányban volt jellemző a fiatalabbakra, főként a
fiúkra. Többet televízióznak a falusi fiatalok, a gyengébb tanulók
és a szakmunkástanulók. Ezek az összefüggések felhívják a figyelmet
arra, hogy az értelmes és a gyermek életkori szükségleteit
kielégítő mozgásos életmód a családban kialakított igény és
szokásrendszer mellett a szabadidő eltöltési lehetőségeken és a
hozzáférhetőségen is múlik.9

Az iskola légköre, életrendje

A vizsgált életkorú gyermekek napjaik számottevő részét töltik
az iskolában, és szabadidős tevékenységeik jó része is az iskolához
kötődik. Az iskolai változók szerepeltetésének a vizsgálatban az
volt a célja, hogy megismerjük a tanulók iskolai viszonyulását
(szeretik/nem szeretik az iskolát) és a viszonyulást meghatározó
iskolai tényezőket; feltárjuk a tanulók közérzete és életmódja,
valamint iskolai tapasztalatai közötti összefüggéseket.

Kérdéseink egy része az iskola szabályrendszerére,
szabályalkotására, az iskolai élet demokratizmusára, a tanár–diák
kapcsolatra, a tanári bánásmódra vonatkoztak.
A következő táblázatok az e témákhoz kapcsolódó válaszok
megoszlását tartalmazzák.

1. táblázat: A tanulók véleménye iskolájuk szabályrendszeréről
A vélemények százalékos megoszlása (n=5727)
Állítások Egyetértenek
Fiúk Lányok
Iskolánkban a rendszabályok megfelelőek 53 54
Iskolánkban a tanulókkal szigorúan bánnak 35 27
Iskolánkban a tanulók részt vesznek a
szabályalkotásban
49 41

Ezeknél a kérdéseknél magas (18-30 százalék) volt a nem
válaszoló és a „nem tudom” választ adó tanulók aránya is, különösen
a tanulók szabályalkotásban való részvételére irányuló kérdés
esetében. Feltételezhető, hogy a tanulók jelentős hányada számára
nehezen voltak értelmezhetők ezek a kérdések. A szabályalkotásra,
szabályrendszerre vonatkozó kérdésekben a gimnáziumi tanulók voltak
a „legkritikusabbak”, közöttük volt a legmagasabb az iskolai
szabályokkal egyet nem értők aránya.

2. táblázat: A tanulók véleménye tanáraik bánásmódjáról
A vélemények százalékos megoszlása (n=5727)
Állítások Egyetértenek
Fiúk Lányok
Tanáraim ösztönöznek, hogy elmondjam a
véleményem
42 35
Tanáraim igazságosan bánnak velünk 41 36
Ha külön segítségre van szükségem, megkapom
tőlük
53 58
Tanáraimat érdekli, hogy milyen az
egyéniségem
32 29

A tanulók 20-40 százaléka tért ki az egyértelmű válaszok elől,
és itt is jellemző volt, hogy a középiskolások között volt magasabb
a tanáraikra vonatkozó állításokkal egyet nem értők aránya.
Legmagasabb arányban a tanárok segítőkészségét erősítették meg, s a
személyközpontú tanári magatartásra vonatkozó állítással
(„Tanáraimat érdekli az egyéniségem”) értettek egyet a
legkevesebben. Ez utóbbi állítással egyetértő magyar tanulók aránya
a nemzetközi mezőnyben is alacsony volt.10

Az iskolai teljesítmény

A vizsgált iskolások 11 százaléka (fiúk 9,4 százaléka, lányok
12,8 százaléka) sorolja magát a legjobb, 33 százalékuk a jók (a
fiúk 29 százaléka, a lányok 36 százaléka), 48 százaléka az átlagos
(fiúk 50 százaléka, lányok 47 százaléka) és 6,9 százalékuk az
átlagosnál gyengébb (fiúk 9,8 százaléka, lányok 4,2 százaléka)
tanulók közé. Legmagasabb arányban a szakmunkástanulók tartják
magukat gyenge tanulónak (fiúk 12,6 százaléka, lányok 9,1
százaléka); a velük egykorú középiskolás tanulóknál ez az arány
csak 5,5 százalék (fiúk) és 4,0 százalék (lányok). Minden vizsgált
életkori csoportban a lányok szerepelnek nagyobb arányban a
legjobb, illetve a jó tanulók s a fiúk, hogy az átlagosnál
gyengébbek között. A tanulók egyharmada – minden esetben magasabb
arányban a fiúk – ítéli meg úgy, hogy szülei és tanárai elvárásai
az iskolát illetően túlzottak.

Az iskolai stresszre vonatkozó kérdésre („Mennyire nyomasztanak
téged az iskolai feladatok?”) válaszolva a tanulók 24 százaléka
érzékeli nagyon nyomasztónak az iskolai feladatokat, az így
vélekedő iskolások aránya az életkor emelkedésével nő. A
legmagasabbnak az érettségi előtt álló gimnazistáknál és a végzős
szakmunkástanulóknál bizonyul (fiúk esetében 33, lányokéban 38
százalék az arány).

A tanulók 56 százalékát egy kicsit, 19 százalékát egyáltalán nem
nyomasztják az iskolai feladatok. Az iskolai terhelést szemlélteti
a tanulók reggeli fáradtságának gyakorisága. A hetente négyszer
vagy többször fáradtan ébredő 11-12 évesek aránya 15 százalék, a
13-14 évesek aránya 18 százalék, a 15-16 évesek aránya már 28
százalék.

Ide kívánkozik az állampolgári jogok országgyűlési biztosának
vizsgálati jegyzőkönyvében olvasható részlet, amely a fenti adatok
fényében különösen elgondolkodtató: „Munka közben nem lehetett
nem meghallani a diákok egybehangzó egyöntetűen keserű panaszát
arra, hogy napi iskolai terhelésük elviselhetetlen. Kimerültek,
hajszoltak, 6-7 tanórájuk van naponta, de majd minden iskolában
akadt olyan diák, akinek 8 tanórája is van a hét valamelyik napján,
nem számítva a délutáni önkéntes elfoglaltságokat. Mivel az ilyen
terheléshez adódik az otthon feladatok elvégzése, egyértelműen
megállapítható, hogy a mai középiskola diákjai egészségtelenül
élnek. A túlzott terhelés egyik következménye a közéleti kérdések
iránti érdektelenség és jellemző a passzív kikapcsolódások felé
vonzódás. Ma a középiskolás diákok munkanapjában a tanítási órák
száma 28-30 százalékkal magasabb, mint 30 évvel ezelőtt. A napi,
illetve a heti terhelés pedig nem egyszerűen tanítási, egészségügyi
vagy szocializációs kérdés, hanem devianciát is generáló tényező,
hiszen egyeseknél igazolja a társadalmi követelményekkel való
szembeszegülést. Vizsgálatunk tapasztalatai szerint az oktatási
intézmények megfelelő eszközök hiányában jelenleg nem képesek a
túlterhelésből fakadó konfliktusok kezelésére.”
11

Az iskola iránti attitűd

A megkérdezett tanulók arra a kérdésre, hogy mennyire tetszik,
illetve nem tetszik nekik az iskola a következő megoszlásban
válaszoltak.

3. táblázat: Az iskolához pozitívan viszonyulók százalékos aránya
iskolatípus, évfolyam és nem szerinti megoszlásban (n=5727)
Iskolatípus Általános iskola Gimnázium,
Szakközép-
iskola
Szakmunkásképző Gimnázium,
Szakközép-
iskola
Évfolyam: 6. évfolyam 8. évfolyam 10. évfolyam 10. évfolyam 12. évfolyam
Fiúk 59 54 71 58 50
Lányok 76 71 74 62 55

Megállapítható, hogy a lányok iskolai viszonyulása minden
vizsgált évfolyamon kedvezőbb, bár a különbségek a középiskolai
tanulóknál nem számottevőek. A tanulók 52 százaléka (azonos
arányban a két nem) ért egyet az „Iskolánk olyan hely, ahol jól
érzem magam” állítással is. 30 százalék a pozitív viszonyulást
jelző állítással egyet nem értők aránya, és ez az arány az életkor
emelkedésével növekszik (legmagasabb az érettségi előtt álló
diákoknál). Az iskolához tartozás érzését („Ehhez az iskolához
tartozom”) hasonló arányban erősítik meg a tanulók.

A válaszoló gyermekek többsége számára az iskola „biztonságos
hely”, csupán a tanulók 16 százaléka állítja, hogy soha vagy csak
ritkán érzik magukat biztonságban az iskolában. E tekintetben a
legmagasabb (27 százalék) az arány a 2. osztályos szakmunkástanuló
lányok esetében. Általánosságban azért elmondható, hogy a tanulók
többsége annak ellenére kedvelni látszik az iskolát, hogy
nemzetközi összehasonlításba kétségtelenül alacsony (10 százalék
körüli) azoknak a magyar tanulóknak az aránya, akik elfogadják a
„Nagyon tetszik az iskola” kijelentést.

A „Milyen gyakran érzed úgy hogy az iskola unalmas hely?”
kérdésre a fiúk 48,3 százaléka, a lányok 28,5 százaléka válaszolta
azt, hogy „gyakran” és „nagyon gyakran”. Az életkor emelkedésével
az iskolát unalmasnak tartó tanulók aránya növekszik és ez az arány
az érettségi előtt álló fiatalok között (fiúk 48 százaléka, a
lányok 38 százaléka) a legmagasabb. Ez a vonatkozás azért is
érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert az unalom tényezője
mutatja a legszorosabb összefüggést12 a tanulók iskolához fűződő
viszonyulásával. Tehát a diákoknak annál kevésbé tetszik az iskola,
minél unalmasabb helynek tartják azt, illetve annál jobban érzik
magukat ott, minél kevésbé tartják unalmas helynek. Az unalom ezen
kívül a tanulók egymás közötti agressziójának a valószínűségét is
növeli.13

A jövőjüket firtató kérdésre a nyolcadikosok közül a fiúk 63 és
a lányok 76 százaléka a továbbtanulást, a fiúk 28 és a lányok 17
százaléka pedig a szakmatanulást tervezte. Az érettségi előtt állók
70 százaléka tervezett magasabb tanulmányokat, és 1 százalék
gondolta úgy, hogy szakmát tanul, 10 százalék, hogy dolgozni fog.
Örvendetes, hogy a szakmunkástanulók közül a fiúk 27 és a lányok 21
százaléka szintén a továbbtanulási terveket jelzett, és ez az arány
az előző vizsgálatok során tapasztaltakhoz képest növekedést
mutat.

Egyértelmű összefüggés van a fiatalok iskolai teljesítménye és
jövőre irányuló tervei valamint szüleik iskolai végzettsége között
A magasabb iskolai végzettségű apák és anyák gyermekei magasabb
arányban tervezik a továbbtanulást mint az alacsonyabb végzettségű
szülőkéi14.

A tanulók iskola iránti attitűdjét befolyásoló
tényezők

Az iskolához való pozitív viszonyulás, az iskolai élet pozitív
értékelése legszorosabb összefüggést15 azokkal a válaszokkal (változókkal) mutatja,
amelyek az iskolai élet demokratizmusát és a pozitívnak ítélt
tanári magatartást tükrözik (az iskolai szabályok elfogadása, a
tanulók részvétele a szabályalkotásban, a tanárok segítőkészsége és
igazságos, személyközpontú bánásmódja).

Ezt követi a jó osztályközösséget jelző válaszokkal való
összefüggés.

Az iskola kedvezőtlen értékelésével és a tanulók negatív
viszonyulásával összefüggést mutató tényezők: az iskolai szabályok
elutasítása, az iskola unalmasnak tartása, a tanári bánásmód
kritikája, a túlzottnak ítélt szülői és tanári elvárások és az
iskolai stressz. A jó tanulmányi eredmény ugyanazokkal az iskolát
jellemző válaszokkal mutat összefüggést, mint az iskolához fűződő
pozitív viszonyulás.

Jobb tanulmányi eredményről számolnak be azok a gyermekek, akik
elfogadják, és nem tartják túl szigorúnak az iskolai szabályokat,
akik tanáraikat segítőkésznek látják, akik megerősítik a tanáraik
személyközpontú és segítőkész magatartásával kapcsolatos
állításokat. A jobb tanulmányi eredményű gyermekek között
alacsonyabb azok aránya is, akik unalmas helynek érzékelik az
iskolát.

A család és az iskola kapcsolata

A tanulók iskolai viszonyulása és tanulmányi eredménye
szempontjából lényeges, hogy a szülők együttműködnek-e az
iskolával, segítik-e gyermeküket iskolai problémáik megoldásában. A
fiatalok közérzete, magabiztossága, önértékelése szempontjából
pedig szintén nem közömbös, hogy képesek-e megfelelni szüleik és az
iskola által támasztott elvárásoknak. A tanulók 69 százaléka
állítja, hogy szülei mindig, 18 százalékuk pedig, hogy „gyakran”
készek segíteni, ha iskolai problémáik vannak. A tanulók
életkorának emelkedésével azonban ez az arány csökken. A
megkérdezetteknek csupán 2-3 százaléka válaszolja, hogy ritkán vagy
soha nem kap szüleitől segítséget.

„A szüleim készségesen bejönnek az iskolába, hogy beszéljenek a
tanárokkal” állításra reagálva a tanulók 52 százaléka válaszolta,
hogy ez általában így van. Ritkán teszi ezt a szülők 14,5
százaléka, soha nem megy be az iskolába a szülők 12,8 százaléka. A
szülők iskolával történő kapcsolattartása nem változik a gyermek
életkorával, ez elsősorban a szülők magasabb iskolai
végzettségével, valamint a család anyagi helyzetével függ
össze.

Esetenként a szülők és a pedagógusok kapcsolattartása a szülői
kontrollra is utal. Okunk van feltételezni, hogy pontosan azok a
családok nem tartanak az iskolával rendszeres kapcsolatot, ahol ez
a gyermek szempontjából különösen fontos lenne. Túlzottnak tartja
szülei iskolával kapcsolatos elvárásait, a tanulók 29 százaléka,
nem tudja megítélni ezt a kérdést 26,5 százalékuk, és saját
elképzelései szinkronban vannak szülei elvárásával a vizsgált
fiatalok 43,6 százaléka esetében.

A tanárok elvárásait minősítő tanulói válaszok százalékos
megoszlása nagyon hasonló a szülők elvárásaira vonatkozó
válaszokhoz. fiúk minden vizsgált életkorban magasabb arányban
ítélik túlzottnak az elvárásokat, mint a lányok. Ez a kérdéskör
azért is nagyon jelentős, mert az elvárásokhoz viszonyított
alulteljesítés gyakran vált ki stresszt és pszichoszomatikus
panaszokat (gyomorfájás, fejfájás, alvásproblémák stb.).

Az iskolai osztály

A serdülők számára nagyon fontos a kortársakhoz való tartozás, a
bántalmazás és kirekesztettség depresszióhoz vezethet. A
kortárscsoportba való integrálódásra vonatkozó kérdések egy része
kifejezetten az iskolai környezetben zajló kortárs interakciókra
vonatkozott, más része általában kérdezett rá a társas
kapcsolatokra.16.

A tanulók társaikhoz fűződő kapcsolatát nem lehet elválasztani
általános szociális fejlődésüktől. A társak általi elfogadásnak
vagy kirekesztettségnek az egész életre kiható következményei
lehetnek. Az iskolában ezen a téren szerzett szomorú tapasztalatok
pedig magától az iskolától való elforduláshoz is vezethetnek. Az
osztályközösség hangulata nemcsak a közös munkát, de az iskolához
kapcsolódó egyéb tevékenységekben való részvételt is
meghatározhatja.

A pedagógus jelentős szerepet játszik a kölcsönös
segítségnyújtás, a tanulók közötti együttműködés feltételeinek
megteremtésében, a kirekesztő magatartás megelőzésében. A válaszoló
tanulók kétharmada állította, hogy „Osztálytársaik többsége kedves
és segítőkész” és „Osztályunk tanulói többnyire szívesen vannak
együtt”.

Megdöbbentő, hogy az együttlét öröme, illetve az osztálytársak
kedvessége és segítőkészsége évfolyamról évfolyamra haladva
erőteljesen csökken. Nem meglepő, hogy az osztálytársakkal való
együttlétről a fiúk pozitívabban nyilatkoznak a lányoknál. A lányok
ugyanakkor valamivel kedvesebbnek és segítőkészebbnek tartják
osztálytársaikat, mint másik nembeli társaik. Alaposabb elemzésre
érdemes azonban a középiskolások és a szakmunkástanulók megítélése
közötti különbség. Az osztálytársak kedvessége és segítőkészsége
mindkét nem esetében lényegesen jobb értékeket mutat a
középiskolában, mint a szakmunkásképzőben.17

4. táblázat: A tanuló közérzete és az osztályközösség a vélemények
százalékában (n=5727)
A magukat
boldognak tartó
tanulók aránya:
Osztálytársaim többsége kedves és segítőkész
Mindig Gyakran Néha Soha
83,3 76,0 67,7 21,9

Kapcsolati zavarok

A környezettel fennálló kapcsolati zavar és a rossz közérzet két
jellegzetes kifejezési formája az agresszió és a pszichoszomatikus
panaszok.

Agresszió

Az agresszív viselkedés iskolai hátterének vizsgálata annak a
kutatási eredménynek a fényében kap különös jelentőséget, amely
szerint az agresszív gyermek saját életminősége (életérzése,
pszichoszomatikus panaszai) és egészséget befolyásoló szokásai
lényegesen kedvezőtlenebbek, mint az agresszív viselkedéssel nem
jellemezhető gyermek életminősége és egészségmagatartása.

Bár a tanulók néhány százalékát érinti csupán a
kortárscsoportból való rendszeres kizárás és a bántalmazás, érdemes
róla szót ejteni, mert súlyos közérzet és önértékelést rontó
tényező. Azoknak a gyermekeknek, akik nem számoltak be más
gyermekek általi bántalmazásról csupán 2,9 százaléka válaszolta,
hogy kifejezetten boldogtalan, míg azok között, akik az elmúlt
félév során többször is elszenvedtek bántalmazást 11,2százalék volt
a „nagyon boldogtalanok” aránya.

A társak általi befogadás vagy kirekesztés az a tényező, amely a
legerősebb összefüggést mutatta a gyermek önértékelésével.18

Az önértékelés pedig a legerősebb meghatározója volt a tanulók
közérzetének.

A gyakran bántalmazott gyermekek önértékelési skálán mért
átlagpontszáma szignifikánsan alacsonyabb (24,6) volt, mint azoké a
gyermekeké, akik nem szenvedtek el bántalmazást (28,8).

Hasonlóan magasabb önértékelési pontszámot értek el azok a
gyermekek, akik osztálytársaik többségét mindig kedvesnek és
segítőkésznek ítélték (29,88), mint azok, akik erre az állításra a
„soha” választ adták (26,88).

Az osztályban uralkodó légkör, a bántalmazás és a kirekesztő
magatartás, a gyermekek agresszív viselkedése nem független a
tanulók által tapasztalt tanári bánásmódtól.

A pedagógusok gyermekekkel való bánásmódja (igazságosak-e,
ösztönzik-e őket véleményük elmondására, segítőkészek-e, érdekli-e
őket a tanulók személyisége is) meghatározó az osztály légkörére
nézve és befolyásolja a gyermekek közötti interakciókat, beleértve
a gyermekek egymás általi bántalmazását is.

5. táblázat: A tanári bánásmód és az osztály közössége a vélemények
százalékában (n=5727)
Tanáraink nem bánnak velünk igazságosan Tanáraink igazságosan bánnak velünk
Osztályunk tanulói szívesen vannak együtt (százalék) 60 84
Osztályunk tanulói nem szívesen vannak együtt (százalék) 17 9
Osztálytársaim általában segítőkészek (százalék) 45 82
Osztálytársaim általában nem segítőkészek (százalék) 30 7
6. táblázat: A bántalmazás és a tanári bánásmód, a vélemények százalékában
(n=5727)
Ebben a félévben hányszor bántalmaztak téged az iskolában? Tanáraink nem bánnak velünk igazságosan Tanáraink igazságosan bánnak velünk
Nem fordult elő 58 68
Egyszer-kétszer 28 25
Többször is 14 6

Az iskolai bántalmazás kapcsán érdemes néhány szót szólni a
gyermekek agresszív viselkedéséről, amelyet szintén egy skálával
mértünk.19

7. táblázat: A tanuló agresszív viselkedésével összefüggést mutató
tényezők:
A tanuló A korreláció erőssége20
Gyakran bántalmaz másokat 0,4345
Gyakran unalmasnak találja az iskolát 0,3078
Gyakran lóg az iskolából 0,3867
Nem szereti az iskolát 0,2910
Nem tartja megfelelőnek az iskolai
rendszabályokat
0,2780
Nem tartja segítőkésznek tanárait 0,2278
Iskolai teljesítménye gyenge 0,2222
Estéi többségét barátaival tölti 0,1896
Édesapjával nem tud beszélgetni 0,1546
Őt is gyakran bántalmazzák 0,1278
Szülei nem segítenek az iskolai
feladatokban
0,1542
Osztálytársai nem kedvesek és segítőkészek 0,1262
Gyakran marad egyedül az iskolában 0,1256
Túlzottnak tartja az iskolai elvárásokat 0,1033

Jól látható, hogy a tanulók agresszív viselkedése és kedvezőtlen
közérzete nagyon hasonló családi és iskolai tényezőkkel mutatnak
összefüggést, nevezetesen az unalommal, az iskola iránti negatív
viszonyulással, az iskolai rendszabályok kedvezőtlen megítélésével,
a tanárokról alkotott kedvezőtlen véleménnyel, a túlzott
követelményekkel.

Pszichoszomatikus panaszok

Az iskolához való negatív viszonyulás, a nyomasztónak érzett
iskolai feladatok, az iskolai sikertelenség és a társak általi
kirekesztettség a tanulók között előforduló pszichoszomatikus
panaszok21

közismert okai. A gyermekorvosi és iskolaorvosi gyakorlat jól
ismeri azt a jelenséget, amikor az iskolai feladatokkal megbirkózni
képtelen vagy bizonyos órák előtt szorongó gyermek különböző
panaszokkal (leggyakrabban fejfájás, szédülés, hányinger és hányás,
gyomor és hasfájás) keresi fel a rendelőt. A gondos anamnézis
nagyon gyakran már önmagában valószínűsíti, hogy nem szervi eredetű
bajról, hanem úgynevezett pszichoszomatikus panaszról van szó. A
szorongó gyermek képességei alatt teljesít, tovább erősítve ezzel
meglévő szorongását, így azután kialakul az ördögi kör, amelyet
esetenként csak orvosi, vagy pszichológiai kezeléssel, gyakran
iskolaváltással lehet csak megoldani.

A tanulók közérzetét, pszichoszomatikus panaszaik előfordulását
természetesen az iskolával való kapcsolatukon kívül még számos
családi és kortárskapcsolati tényező befolyásolja.22

Erősebb befolyásoló tényezője például a serdülők jól-létének
(boldogság, élettel való elégedettség, panaszmentesség) a szülőkkel
való jó kapcsolat (problémáit meg tudja beszélni szüleivel, szülei
segítik az iskolai problémáiban) és a saját magával való
elégedettség (saját külső elfogadása, önbizalom, pozitív
önértékelés). Ugyancsak erős befolyásoló tényező a
kortárscsoporttal való kapcsolat, a befogadottság és az
elfogadottság.

Az iskolai élet percepciója és a pszichoszomatikus panaszok
gyakorisága közötti összefüggések szintén bizonyítottak A
szorongásos panaszok gyakori (hetente többször és naponta)
előfordulását magasabb arányban jelzik azok a diákok, akik nagyon
nyomasztónak és unalmasnak érzik az iskolai feladatokat, nem
tartják jó helynek az iskolát és akiket osztálytársaik nem fogadnak
el.

8. táblázat: A gyakori szorongás és a tanulók véleménye iskolájukról a
vélemények százalékában (n=5727)
A tanulók véleménye iskolájukról Gyakran szorongó tanulók aránya
Iskolánk olyan hely, ahol jól
érezzük magunkat
Egyetértő tanulók 16,9
Egyet nem értő tanulók 30,4
Az iskolai feladatok unalmasak Soha vagy ritkán 18,9
Gyakran 28
Az iskolai feladatok
nyomasztóak
Egyáltalán nem 11,8
Nagyon 50
Osztálytársaim Általában elfogadnak 19,6
Nem fogadnak el 42,2

Gyakori gyomor és hasfájásról számolnak be azok a tanulók, akik
általában nem érzik magukat biztonságban az iskolában és akik
nagyon nyomasztónak érzik az iskolai feladatokat. Kifejezettebbek
ezek az összefüggések a lányok között.

Gyakori fejfájásról azok a tizenévesek panaszkodnak, akik
túlzottnak tartják szüleik iskolával kapcsolatos elvárásait
(teljesítményük nincs szinkronban az elvárásokkal).

Gyakori alvásproblémákat (nehezen alszanak el vagy nyugtalanul
alszanak) jeleznek azok a diákok, akik:nem érzik biztonságban
magukat az iskolában, szüleiktől nem kapják meg a megfelelő
segítséget, szüleik és tanáraik iskolával kapcsolatos elvárásait
túlzottnak tartják.

A pszichoszomatikus panaszok egymással is szoros kapcsolatot
mutatnak. Sokkal magasabb arányban vannak alvásproblémái például a
szorongó, életükkel elégedetlen és fejfájós gyermekeknek, mint
azoknak a társaiknak, akiknél nem jelentkeznek ezek a tünetek.

A fentebb felsorolt összefüggések nem egyszerű ok-okozati
kapcsolatok (vizsgálódásunk módszerei nem is alkalmasak ezek
kimutatására). Adatainkból nem vonható le olyan következtetés,
amely szerint a tanulók panaszai közvetlenül az iskolájukkal
kapcsolatos érzéseikből erednek. A gyermekek jó, illetve rossz
iskolai közérzetének számos iskolán kívüli oka is lehet (például
hátrányos családi helyzet, a szülők alacsony iskolai végzettsége,
az iskolával kapcsolatos motiváció hiánya, beiskolázási problémák,
a szülők és az iskola közötti kapcsolat teljes hiánya, vagy e
kapcsolat zökkenői, kudarcai).

Kétségtelen azonban, hogy a tanulók negatív viszonyulása és
kedvezőtlen iskolai közérzete, valamint iskolai kudarcai
szignifikáns kapcsolatban vannak életminőségük minden
összetevőjével, és ezek a statisztikai összefüggések megerősítik a
napi orvosi és pszichológiai gyakorlatot. Ezek az összefüggések
pedig arra figyelmeztetnek valamennyiünket, hogy az iskolát, az
iskola szabály és szokásrendszerét, a pedagógus bánásmódot és
mindennek a tanulók közösségre gyakorolt hatását a diákok
nézőpontjából is alaposan szemügyre kell venni.

Jegyzetek

1Az Egészségügyi Világszervezet Európai Irodája (WHO/EURO) felkérésére Magyarország 1986-ban kapcsolódott be egy bővülő körű, az ifjúság-egészségi állapotára és egészségmagatartására irányuló kutatásban. A kutatás 4 évenként megismételt, nemzetközileg összehangolt és minden részletében egyeztetett, országosan reprezentatív mintákra és anonim módon történő kérdőíves adatfelvételekre épül. Magyarországon 1986 óta négy, országosan reprezentatív adatfelvétel történt: 1986, 1990, 1993, és 1997-ben). Az 1997-es adatfelvételben 29 ország 127 000 tanulója, ebből 5777 magyar gyermek vett részt. A résztvevők 6., 8., 10. osztályos tanulók voltak. Magyarországon 1990 óta a 17-18 éves, a középfokú tanintézetek 4 osztályos (más megfogalmazásban 12. osztályos) tanulóira is kiterjed a vizsgálat.)

2
A szív és érrendszer terhelhetőségét és az izomerőt különböző próbákkal mérve megállapítható az életkori követelményekhez viszonyított fittség.)"

3A bevezetőben ismertetett kutatás eredményei alapján.

4Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy más adatfelvételi módszert (naplóvezetés az elfogyasztott táplálékokról) alkalmazó vizsgálat (Zajkás G. Országos Élelmiszer és Táplálkozástudományi Intézet) alacsonyabb gyümölcsfogyasztási arányokat talált.

5A családi háttér jellemzésére alkalmazott kérdések részben a család szocioökonomiai státuszára, részben a szülők és a gyermek kapcsolatára vonatkoztak (problémák megbeszélése a szülőkkel, a szülők segítségnyújtása és ösztönzése az iskolai feladatokban, a szülők és iskola kapcsolattartása.

6A jómódúság megítélésére a tanulók véleménye mellett („Mennyire jómódú a családod?”) a család autóinak számára, a gyermek külön szobájára és a szülőkkel való együttnyaralásra kérdeztünk rá.)

7A tehetősség és az egészségrontó szokások között csupán négy vizsgálatban résztvevő országban találtak összefüggést.

8Például az apa dohányzása esetében 4-szer, az anya dohányzása esetén 3-szor magasabb arányban válaszolták, hogy ők maguk is rendszeresen dohányoznak.

9Az adatfelvétel (1997) óta eltelt viszonylag rövid idő alatt feltételezhetően egyre nagyobb szerephez jut a hazai fiatalok életében is a számítógép és az Internet.

10
A személytelenség érzése feltevésünk szerint szoros kapcsolatban áll az osztályfőnöki szerep más kutatásokban is igazolt elhalványulásával.

11
Lásd: Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának OBH 6213/1998. számú jelentése a diákokat megillető jogok érvényesüléséről a középfokú oktatási intézményekben. Kézirat. Oktatási Minisztérium, 1998

12
A korreláció erőssége: 0,3690.

13
Az unalom bizonyíthatóan prediktora, azaz előjósló tényezője az egymás fizikai bántalmazásának.

14
A család kulturális háttere döntően befolyásolja a gyerekek és fiatalok iskolai pályafutása mellett jövőbeli terveiket is. Ezt a szoros kapcsolatot – többek között – a Monitor vizsgálat háttéradatai is igazolják (Lásd: Bánfi Ilona: Az iskolai teljesítményt befolyásoló háttértényezők. Új Pedagógiai Szemle, 1999. 6. sz.)

15
Az iskolára vonatkozó válaszokból képzett változókat (faktorokat) alakítottunk ki és megvizsgáltuk a faktorok közötti korrelációk (összefüggések) mértékét.

16
A kérdőíven a következő témákkal kapcsolatban tájékozódtunk: A tanuló barátainak száma; a baráti kapcsolatok létesítése,a barátokkal történő probléma-megbeszélés könnyű-e vagy nehéz; a barátokkal való találkozás gyakorisága (együtt töltött esték),konfliktusok a társakkal (gyakran keveredik-e verekedésbe).

17
Az 1998-ban végzett országos osztályfőnöki vizsgálat adatai és az ELTE pszichológusainak a tanulók munkaterhelését feltáró vizsgálata is jelzi az osztály klímájának évfolyamról évfolyamra történő romlását (ld. Kollár Katalin és mtsai, 2000.) A közösség, az osztályközösség fejlődésének, fejlesztésének kérdésére mint az osztályfőnöki tevékenység kulcsfontosságú mozzanatára még részletesen visszatérünk a Tanulócsoport – osztályközösség című fejezet írásaiban.

18
Az önértékelés mérésére egy 10 itemből álló önértékelés skálát (Rosenberg, 1995) alkalmaztunk, amelynek tartalma: saját jó tulajdonságok, értékek/értéktelenség, tehetség, siker/sikertelenség, önmagával való elégedettség/elégedetlenség.

19
Az agresszív viselkedés mérésére 7 itemből álló skálát alkalmaztunk (Th. Aschenbach féle , hazánkban a „Vadaskert Kórház Szakambulancia Alapítvány a Lelki Sérült Gyermekekért” által adaptált kérdőskála része.) Tartalma: indulatosság, rombolási tendencia.

20
Parciális (nemtől és életkortól függetlenített) korreláció elemzést végeztünk. Minden összefüggés erősen szignifikáns (p=0,000)

21
Olyan panaszok (leggyakrabban a fejfájás, gyomor és hasi fájdalmak, szédülés, hányinger, hányás, alvászavarok és izomfájdalmak, fulladás és szívdobogás érzés), amelyeknek szervi okát kizárták. Gyakran a gyermek és környezete kapcsolati zavara áll a háttérben. Gyakran tapasztaljuk akkor, amikor a gyermek képességei és a tőle elvárt teljesítmény nincs összhangban egymással.

22
A jól-lét, a szubjektív egészség és a pszichoszomatikus panaszok prediktív (előjósló) tényezőinek feltárására lépésenkénti regresszió elemzést végeztünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.11.21.
A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21.
Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg...
(Forrás: Eduline)
--
2023.11.21.
Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok?
Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó...
(Forrás: Eduline)
--
2023.07.17.
Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni
ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes...
(Forrás: szabadeuropa.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep