Czirfusz Dóra – Mózer Dávid

Tábla, kréta, napló…Facebook?!

Czirfusz Dóra: Az egyetemi felvételikor az a kérdés motoszkált bennem, vajon mit tanul az, aki oktatáskutató szeretne lenni. Így jutottam el az ELTE szociológia szakára, ahol jelenleg harmadéves vagyok, majd a pedagógia szaknak is nekivágtam, ahol neveléskutatási asszisztens szakirányon tanulok. A továbbiakban a survey statisztika, illetve a neveléstudományi mesterszakokat is szeretném elvégezni, majd a lifelong-learning szemlélet tükrében további szakosodásokat tervezek, hogy egyszer elmondhassam: most már tényleg oktatáskutató vagyok!

Mózer Dávid: Mindig is érdekelt az emberi viselkedés és az e mögött rejlő motivációk, éppen ezért döntöttem úgy, hogy társadalomtudósi pályára adom a fejem. A lehetőségek közül az ELTE szociológia alapképzésre felvételiztem, és az idei évben sikeresen be is fejeztem. Mivel tudásomat és látásmódomat is szerettem volna szélesíteni a szociológia mellett az ELTE alkalmazott közgazdasági szakát is elkezdtem, ott jelenleg másodévesként tevékenykedem. Reményeim szerint ősztől survey statisztika mesterszakon folytatom tanulmányaimat, hogy később a piac- és közvélemény-kutatás terén is megfelelő tudást szerezhessek.

Kutatás az osztályközösségek online megjelenéséről

A diákok mindig is megtalálták a módját, hogy a tanulási folyamatból kiszakadva szórakoztassák magukat a tanórákon, gyakran a pedagógusok bosszúságára. Míg korábban a tanárok munkáját a padsorok között továbbadott levelezések zavarták meg, mára a hagyományos papír-ceruza helyett az okostelefonok segítségével is használható Facebook hódít a fiatalok körében. A portál azon felül, hogy lehetőséget nyújt ismerősök megkeresésére, illetve új ismeretségek kialakítására, az online kommunikációt is nagymértékben megkönnyíti a kommentelési lehetőségekkel, illetve a chat funkcióval. Egy olyan portálról van szó, ami a fiatalok egyre nagyobb hányadát aktivizálja az internetes téren belül, azonban ez a mennyiségi változás magával hoz egy minőségit is, hiszen egyre többen, egyre többféle módon használhatják a Facebookot.

A digitális technikák széleskörű használatát elsősorban a fiatal generációknak sikerült a mindennapi tevékenységeik közé leggyorsabban integrálni. Az oktatás is igyekszik megfelelni a változásoknak a digitális tananyagok és az IKT-eszközök segítségével, azonban ezeknek a mérsékelt módon és ütemben történő bevezetése nem elégséges ahhoz, hogy a lépést tartani lehessen a diákok gyorsan változó életvitelével és „információéhségével”. Fontos határátlépés a diákok és az oktatók közötti egyre szélesedő szakadék leküzdésében a digitális világ által nyújtotta lehetőségek kiaknázása. Az első teendő mindenképpen az, hogy a történelmi viszonylatban friss, társadalomtudósok körében is vitatott új, információs társadalom néven elhíresült rendszer folyamatait és történéseit megértsük. Mindennek speciális része az ifjúság kultúráját nagyban meghatározó World Wide Web, és ezen belül is a különböző közösségi portálok vizsgálata.

Korábban alig akadt olyan jelenség, amely a diákok legnagyobb részének az érdeklődését felkeltette volna. Napjaink magasan legnépszerűbb (jelenleg Magyarország 4.069.560 regisztrált tagot számol¹, amely a hazai lakosság közel felét jelenti, a felhasználók elsősorban a 30 év alatti korosztályból kerülnek ki), és legdinamikusabb ütemben fejlődő online közösségi tere, úgynevezett Social Networking Site-ja a Facebook. Ez a tény pedig legitim alapot nyújt, ahhoz, hogy a vizsgálódások színterének ezt a honlapot tegyük meg. A Facebook létrehozott egy közösséget, egy olyan terepet, amit a legtöbben ismernek és rendszeresen használnak, ezáltal alkalmas lehet arra, hogy segítségével a formális közösségként összekovácsolódott osztályokból valódi osztályközösségek alakuljanak ki. Ezen felül, már a 20. század eleje óta tudjuk, hogy az aktív részvétel mennyire fontos a tanítási-tanulási folyamat során², így pusztán azáltal, hogy a fontosabb kérdéseket az online felületen is megvitathatják az osztály tagjai akár bejegyzések, akár szavazás útján, a közösség részévé válnak, és maguk dönthetik el, hogy személyiségüknek megfelelően milyen mértékben kívánják aktivizálni magukat.

A középiskolás generáció virtuális világának vizsgálata

Kutatásunkat a témában 2011 októberében kezdtük el szervezni. Az elinduláskor tervünk az volt, hogy felmérjük a középiskolás generáció virtuális világának elrendeződési specifikumait, ezáltal pedig képet kapjunk az úgynevezett „Z” generáció szociális életében releváns szerveződési formák sajátosságairól. Ismerve a legfrissebb ifjúságkutatásokat³, e tekintetben kiemelt szerepet kell szentelnünk a tanulók cyber-jelenlétének. A kutatás komparatív jellegéből adódóan a legfontosabb szempont a vizsgált egyének fizikai életterétől a virtualitásban és az információs térben kiütköző eltérési momentumok kitapintása.

A vizsgálat első lépése az egységként definiált iskolai osztály mint hálózatos rendszer fizikai megjelenésének feltérképezése. Ennek legmegfelelőbb módja a hagyományos több szempontú szociometria⁴, amely az osztályon belüli kapcsolati elrendeződést hivatott kimutatni, továbbá az elfoglalt pozíciók és szerepek dimenziójában is tájékoztatást nyújt. A tisztánlátás végett, a szociometriához kapcsoltunk néhány háttérváltozót, mint például az iskolai értékekhez fűződő viszonyt, az osztálytársi kapcsolatok fontosságát vagy éppen az osztályklíma egyéni érzékelését. Ezek a változók szolgálnak a szociometriában csupán implicit módon megjelenő torzítások kimutatására.

A felmérés módszertani aspektusának kiemelésre méltó eleme az online szociometria, amely újdonságértékkel bír az osztályközösségek vizsgálatának szintjén, továbbá a benne rejlő lehetőségek sokszínűsége miatt is érdemes kicsit bővebben szót ejteni róla. A módszer kiindulópontja egy offline, hagyományos szociometriához hasonló kérdésblokk. Van azonban egy jelentős különbség a két altípus között, nevezetesen, hogy míg az offline szociometria a valós térben zajló interakciók kimutatását célozza meg (akár megvalósulnak fizikai formában, akár nem), addig az online szociometria a virtuális térben zajló folyamatokat igyekszik körülírni. A fizikai és virtuális élettér kapcsolathálójának mezői közötti különbségekre pedig az offline és online szociometria egymásra helyezéséből, összehasonlításából tudunk következtetni. Természetesen ugyanúgy, mint a hagyományos szociometria esetén, az online változat során is szükség van korrigáló változókra, amelyek kisimítják a módszer hiányosságaiból eredő torzításoktól terhelt képet. Az internethez való hozzáférést és az internetezési attitűdöt mérő változók mellett háttérváltozóként bevontuk a kutatásba a világháló használatának mértékét az osztálytársi kapcsolatok ápolása terén, illetve a Web-felhasználási szokások mérésére szolgáló kérdéseket.

A kutatás technikai oldalát tekintve két részből épül fel. Egy előzetes online kérdőív segítségével kiinduló keretet kaptunk a második szakaszban lefolytatott papíralapú offline és online szociometriai kérdéseket is tartalmazó kérdőív kérdés megfogalmazásához. A papíralapú kérdőívet öt osztályban (gimnáziumi és szakközépiskolai tanulókon) kérdeztük le, összesen 178 tanulótól. A kérdőívek kiértékelése és az elemzés során fogunk választ kapni a kiinduló feltevéseinkre (az adatok feldolgozás alatt).

A kutatási tapasztalatok rövid összegzése

A kutatás eredményeként módunk nyílik az osztályközösségek virtuális szerveződésének sajátosságait részben megismerni. A hangsúly ez esetben a „részben” szóra kerül, hiszen a teljes jelenség feltárásához egyrészt reprezentatív, nagymintás kutatásra lenne szükség, másrészt a felmérés ilyen formában képtelen kauzális kapcsolatok kimutatására. Azonban néhány – ugyan – felületes, de annál fontosabb hipotézis tesztelése lehetségessé válik, ez által pedig az online világ mélyebb megismerése felé haladó úton az első lépéseket megtehetjük. A kutatásból származó leíró elemzés normatív felhasználásának lényegi terepe egyértelműen a 21. századi pedagógia és oktatás.

A pedagógusok, különösen az osztályfőnökök olyan mechanizmusok megismerésével, mint az internetes kapcsolatok alakulása és online tanulás, kiküszöbölhetnek bizonyos problémákat, melyeknek fokozatos leépítésével mérsékelhetők az osztályon belüli marginalizálódási és túlzott differenciálódási tendenciák (klikkesedés, osztályközösség szétaprózódása), új tanulási technikák létrehozásával pedig könnyebben bevonhatják azokat, akiket a hagyományos módon kevésbé sikerült involválttá tenni az oktatásban.

A korábban legfőképpen az iskola falai között működő osztályközösség már az online térben is megjelenhet, hiszen a közösségi portálokon, mint amilyen a Facebook is, csoportok létrehozásával lehetőség van külön osztálycsoportot kialakítani, ezáltal az internethasználó, gyors visszajelzéshez szokott generáció bármilyen kérdés vagy probléma esetén szinte azonnali választ kaphat az akár térben távol tartózkodó osztálytársaktól, vagy osztályfőnöktől. Amennyiben az osztály összes tagja regisztrált felhasználó, elérhető, hogy az egyébként kevés kapcsolattal rendelkező, visszahúzódóbb tanulók is egyenlően részesüljenek az információkból, és ne maradjanak le a fontosabb osztályszintű eseményekről, ezáltal biztosítva az esélyegyenlőséget. Ezen felül akár kontrollként is működhet az oldal, hiszen sok diák számára a házi feladat megjegyzése állandó kihívást jelent, azonban a Social Networking Site, mintegy a leckekönyvet helyettesítve, egy-egy megfelelően időzített tanári bejegyzéssel emlékeztetheti a tanulókat a fontosabb eseményekre, az állandó konzultációs lehetőség biztosításán felül.

Mindezeken túl azonban számos új kaput nyit meg az oktatás platformjain a világháló, melynek kiaknázása lehetetlen a kulcsfogalmak és –folyamatok megértése nélkül.

Ez a kutatás ugyan csak egy szeletét vizsgálja a jelenségnek, úgy véljük, érdemes azon is elgondolkodni, hogy a digitális világ hasznosítása és az azzal szembeni ellenérzés leépítése hozzájárul a korszerű pedagógus-attitűd kialakulásához, valamint a jelenkori oktatás hatékonyságának növeléséhez.

¹2012-07-09-es adat, a socialbakers.com oldal statisztikái alapján.

²Nahalka István (2003): A tanulás. In: Falus Iván (szerk.): Didaktika.
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

³Bauer Béla – Szabó Andrea (szerk., 2008): Ifjúság 2008, gyorsjelentés

⁴Mérei Ferenc (1996): Közösségek rejtett hálózata: Szociometriai értelmezés, 3. kiadás, Budapest, Osiris Kiadó, 44-52. p., 132-135. p.