2013. október 14. hétfő, 7:06
Vadászat – egy ártatlan emberre
Az idei OFOE Filmklub elsőként látott filmje rendkívül kényes témát: a gyermekmolesztálás tabu témáját feszegeti, egy igaztalanul megvádolt férfi meghurcolásán keresztül. Lucas, a főhős, életterének kis közösségében értékelt, kedvelt és elfogadott ember. Pedagógus, (mivel a helyi iskola megszűnt) az óvodában dolgozik, ahol kollégái becsülik, a gyermekek rajonganak érte. Baráti köre a helyi vadásztársaság, mely hagyományőrző összejövetelek és fesztelen italozások köré összpontosul. A zárt kisközösség sajátos normarendszerébe beilleszkedve él, bár érzelmi és szellemi kifinomultsága érzékelhetően társai felé emeli. Magánéleti válsága épp rendeződni látszik, válása után fia hazaköltözését várja.
A vadász
Lucas gyermekkori barátja családjával a közelben lakik. A két férfi szoros kapcsolatát az elmúlt évek színes élményei kötik össze. Barátja kislánya Klara, érzelmi biztonságra talál Lucasnál, az óvodai foglalkozásokon túl Lucas kutyájához is rajongó szeretet fűzi. Klara zárkózott, csendes, szinte láthatatlan kislány a nyers modorú, harsány családtagok között. Szülei között nem titkolt veszekedések is utalnak mellőzöttségére. A tágabb közösség és a család mindennapjaiban elfogadott jelenség az apa italozása. A kislány otthon érzelmi bizonytalanságban él, gyakran ki van téve váratlan fordulatoknak, ami a szülei közötti viták feszült légköréből ered. Lelki érzékenységére egyedül Lucas fogékony, aki felismeri és megértéssel kezeli a kislány mágikus biztonságteremtő szokásait. A rosszhír elindítója mégis ez a kislány lesz, aki érzelmi elutasítottságot élve meg, haragjában és magányában félreérthető nemiséggel hozza kapcsolatba Lucast.
Az elejtett utalások hallatán a prűd és tehetetlen óvodavezető, valamint a segítségként behívott dilettáns kikérdező (pszichológus?) a szándékolt negatív áthallás karikatúrái, és egyben a „bűnvadászat” elindítói. Kétségtelen, hogy az ügy feltárása és megoldása az arra legkevésbé alkalmas emberek kezébe kerül. Jól érzékelteti az óvodavezető hozzá nem értésén túl a személyes érintettségét a túlreagált viszolygása. Képtelen az ügy nyílt és józan kibeszélésére, saját kommunikációs kudarca indítja útjára a gyalázatos bűn hírét és a tragikus megbélyegzés visszafordíthatatlan lavináját.
A hír a szülők elevenjébe vág, az apa barátja ellen fordul, ugyanakkor az első indulatkitörése után végig érzékelhetjük meghasonlottságát, belső kétségeit és önellentmondását. A bizalomvesztés fájdalma dacol az igazságérzetével, miszerint kötelessége a kislányának hinni és megvédeni minden ártó hatástól. Felbukkanó kétségei felett az anya szilárd meggyőződése gyakorol külső kontrollt. Az eset kirobbanása után Klara végre megkapja a neki járó figyelmet és gondoskodást szüleitől.
A vád visszavonhatatlannak tűnik és a kérlelhetetlen kisközösség teljes összhangban büntetésért kiált, és a kiközösítés, a megvetés minden lehetőségét megragadva torolja meg Lucason az állítólagos vétket. Az indulatok örvénye egyre mélyebbre szippantja az igazságszolgáltató tömeget. A megdönthetetlen vád minden lehetséges ártó szándéknak létjogosultságot ad. A közösség kollektív tébollyal bünteti a a megvádolt bűnöst. A gonosztevőnek meg lehet ölni a kutyáját, gyerekére kezet emelhetnek a felnőttek, nyílt színen nekitámadhatnak, megtagadhatják tőle a normális élethez szükséges alapvető jogokat. A kisközösség igazságszolgáltatási repertoárja kimeríthetetlen. A ki nem mondottság, a nyílt szembesítés hiánya mérhetetlen feszültséghordozó eleme a filmnek.
Minden mozzanat azt üzeni, hogy akit egyszer kitaszít a közösség, annak a teljes fizikai és érzelmi elszigeteltségen keresztül szinte élhetetlenné válik az élete. A filmben nem kap helyet semmiféle moralizálás, a kimondatlanság szabadjára engedi ki-ki fantáziáját, így a gyűlöletben fogant nyers tettek üzennek.
Marcus, a főhős tinédzser korú fia nyílt lobbanékonysággal kel apja védelmére. Igazságérzete meggondolatlanná teszi, ő az első és egyetlen, aki kilép a ködösítésből, és nyílt kérdéssel támad az folyamatot elindító kislánynak.
Lucas mérhetetlen jellempróbája, hogy nem hagyja el a tébolyult közösséget, önazonosságát kitaszítva és státuszt vetve is mindvégig megőrzi. A film fordulópontja a karácsonyi szentmisén történő robbanás, ahol Lucas mindenki szeme láttára kéri számon barátját, azt követelve tőle, hogy valljon végre színt, és ha bűnösnek hiszi, vádolja meg nyíltan.
A film a rendkívüli érzelmi bevonódáson túl számos lélektani törvényszerűséget és megoldhatatlan társadalmi problémát is felvet. Milyen könnyen megrendülhetnek emberi létünk alapkövei, ha egyszer csorba esik a feddhetetlenségen. A törékeny jó hír elvesztése egyszersmind a bizalom és a közösségi támasz megszűnéséhez vezethet. Milyen fékezhetetlen indulatok rejlenek bennünk, amikor másokban büntethetjük negatív erőinket! Társadalmi kérdések megfogalmazására késztet a ki nem mondottság, a nyílt kommunikáció hiánya, az inkompetens nevelés, a rögzült csoportnormák kohéziót erősítő szerepe, a közös ellenségkép összekovácsoló hatása.
A film utolsó jelenete is továbbgondolásra, és elgondolkodtató kérdések felvetésére késztet. Vajon elfelejt-e, megbocsát-e valaha a ez a közösség? Elalszik-e az emberek gyanakvása, halványul-e a társak emlékezete? És Lucas vajon meg tud-e szabadulni a kitaszítottság nyomasztó élményétől, meg tudja-e bocsátani a történteket?
A zárójelenetben a közös vadászaton vajon valóban eldörrent-e az irányát tévesztett puskalövés (s vajon ki lőtt?), vagy ez a történés csupán Lucas üldözöttségtől háborgó lelkének belső visszhangja?
A képek a szerző alkotásai.
Mildner Katalin