Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2014. szeptember 30. kedd, 8:59

Ártalmas viselkedési sémák a pedagógusok között

Dinnyei Béla – Mák Szilvia: A mi osztályunk 1

A szerzőpáros egy a pedagógusok túlnyomó többségére jellemző jelenséget ír le. A két tanár a pályán töltött évek során ugyanis azt tapasztalta, hogy a pedagógusok többsége a munkájában felmerülő gondok okait (az adott politikai kurzustól függetlenül) szinte kizárólag a külső körülményekben, és sohasem önmagában találja meg. Állításuk szerint pedig „a jelenleginél jobb közoktatás biztosítéka lehetne egy egészséges ön- és helyzetképpel, magabiztos intellektuális háttérrel rendelkező tanártársadalom.” Dinnyei Béla és Mák Szilvia a jelenséget négy sztereotípia mentén írja le.

1. A nemzet napszámosa

Ezt a korábban részben helytálló kifejezést még ma is hajlamosak az érintettek az eredeti értelemben használni, pedig ez mára „elavulttá, ironikussá, már-már komikussá” vált. Még mindig számosan élik meg azt, hogy a pedagógus hagyományosan és menthetetlenül megalázott, az önállóságtól megfosztott, robotoló és magát másokért feláldozni kénytelen pária.

Igaz, hogy a mai pedagógusoknak általában nem kielégítő az egzisztenciális helyzete. Ha azonban előbbre akar jutni, képeznie kell magát, és ez gyakran anyagi megterhelést és komoly időráfordítást igényel. A képzések önfinanszírozását sokan kényszerként élik meg, és nem látják be, hogy ez olyan befektetés, ami később megtérül, és segít kiemelkedni a „napszámos” létből.

Drága a kultúra is, ezért a pedagógusok hajlamosak erről eleve lemondani, és egy részük még a pedagógus igazolvány révén járó kedvezményeket sem veszik igénybe, akad, aki „ad absurdum nem is tud az igazolvány létezéséről”.

A napszámos mítosz értelmében a pedagógus általában a közvélemény szemében alulértékeltnek látja saját presztízsét, pedig az utóbbi években végzett felmérések szerint a tanárok iránt érzett társadalmi bizalom jelentős.

A hibás önértékelés ekletáns példájaként említik a Pedagógusok Szakszervezetének a tiltakozását egy televíziós reklám kapcsán. A reklámfilmben egy használtcikkeket áruló diák kerékpárját éppen a tanára akarja megvásárolni. Az „ötös” jelentéseivel tréfálkozó gyerek szavait a közlemény szerzői komolyan vették, és a szakma becsületének megsértésével vádolták a hirdetés készítőit.

2. A tanár mint értelmiségi

Az értelmiségi az a diplomás, aki alkalmas az autonóm gondolkodásra, tájékozott a világ aktuális dolgaiban, napra kész a saját szakmájában.

Általános tapasztalat, hogy a pedagógusok nagy része elzárkózik a kulturális és közéleti problémáktól, gyakran a szakmai témáktól is. Érdemi kérdésekről a tantestületek nagy részében reménytelen beszélgetni. Ezért az erre késztetést érzők már magát a téma felvetését is feleslegesnek tartják, hiszen a dialógus eleve kudarcra ítélt a testületek többségében. Senki sem várja el a tanártól, hogy polihisztor legyen, de az „időhiányt, az anyagi és magánéleti nehézségeket nem lehet örökké kibúvóként alkalmazni”.

A diákokat igenis érdekli a tanár személyes véleménye, aki könnyen hitelét veszti, ha a felmerülő kérdéseiket folyamatosan elhárítja. Az ilyen tanár a tanuló szemében „nem több, mint a tankönyvet újrafogalmazó beszélőgép”, aki a többnyire sok mindenben informált, a világra nyitott fiatalok szemében könnyen hiteltelenné, külső erők által manipulálhatóvá válik.

3. A félelem megeszi a lelket

Az önálló állásfoglalástól történő idegenkedés nem csupán tájékozatlanságot, hanem félelmet is leplezhet. Nem csak manapság jellemző, hogy a hatalom a pedagógusoktól fokozott lojalitást vár el, de sajnos azt látjuk, hogy a pedagógus „már-már vazallusként viselkedik akkor is, amikor a hatalom nem is várja el tőle ezt a magatartást”.

Pedig a félelem nem mentség a megalkuvásra való nagyfokú hajlandóságra. Az iskola nem lehet apolitikus intézmény, nyilván pártpropaganda és hittérítés nem megengedett, de a tanárnak joga, sőt kötelessége, hogy véleményt nyilvánítson társadalmi kérdésekben a diákjai előtt. Egy felelős értelmiségitől igenis elvárható, hogy aktuális közéleti ügyekben véleményt nyilvánítson.

„A kollégák akkor tudnának megfelelni a velük szemben támasztott követelményeknek, ha tudással és érveléssel megalapozott véleményüket diákjaik előtt konzekvensen vállalnák.” Hogy erre van lehetőség, azt szemléletesen bizonyítja a budapesti Piarista Gimnázium tanárának története, aki egy online felületen fejtette ki álláspontját a pártválasztások apropóján (Bán Róbert: Tisztelt Jobbik-Szimptizáns egykori tanítványaim).

Nagy a pedagógusok felelőssége, hiszen a legújabb ifjúságkutatások adatai is bizonyítják, hogy a mai fiatalok közömbösek közügyeink iránt, tájékozatlanok a politikai kérdésekben. Többségük például képtelen megkülönböztetni egymástól a demokráciát és a diktatúrát.2

A tanári szobák falain belül általános elégedetlenség tapasztalható, ugyanakkor a pedagógus saját „problémáit mantraként ismétli, mindig mást okol a gondokért, saját felelősségét bagatellizálja”.

4. Kontraszelekció

A köznevelés személyi állományára jellemző kontraszelekció egyszerre ok és következmény. A szerzőknek benyomása szerint ennek egyik fontos oka, hogy az intézmények vezetői számára egy-egy kolléga alkalmazásánál nem meghatározó szempont a jelölt szakmai alkalmassága. Ennek következtében „hiányos felkészültségű és nevelésre alkalmatlan tanárok maradhatnak a pályán akár évtizedekig is”.

Az is általános tapasztalat, hogy a vezetők félnek a „túlzottan önálló” kollégáktól, mint lehetséges problémaforrásokra, és nem mint az intézmény hatékony működését segítő szakemberekre tekintenek rájuk.

Sajnálatos, de elterjedt jelenség, hogy „a középszer felülkerekedik a kritikus értelmiségin. Az iskolák sokaságát ma a kontraszelektált középszer uralja.”És éppen a középszer képes a közoktatásban a legakadálytalanabbul előre haladni, viszonylagos karriert csinálni, sőt vezetői kinevezéshez jutni.

„Mára odáig jutottunk, hogy a tanári karban fel sem tűnik, nem szégyen az alulinformáltság, a felkészületlenség és a kérkedő félműveltség.” Pedig az iskolának, ha megfelelően akarja tenni a dolgát, olyan szellemi műhellyé kellene válnia, ahol a „munkatársak innovatívan gondolkodnak, egymást ösztönözve alakítják ki intézményük profilját. Amennyiben ez a szükséges kritérium nem teljesül, akkor marad az ingerszegény környezet, a fejlődésre való képtelenség: a zsákutca”.

Összegzés

A hvg.hu megkérdezte, amit az Emmi nem akart, vagy nem mert: hogyan érzik magukat a tanárok ma Magyarországon, milyennek látják a pedagógusok megbecsültségét, és a legfontosabbat: ha újrakezdhetnék, ugyanezt a pályát választanák-e. Szomorú az eredmény.


A külső körülmények, persze nem jók, ezt a szerzők is tudják, és nem állítják, hogy a köznevelés aktuális helyzetének anomáliáiért minden felelősség kizárólag a pedagógusokat terheli. Sőt az oktatás látványos eredményei sem elhanyagolhatóak, bár ezeket főleg az elitiskolák produkálják. Ez a dolgozat azonban a tömegiskolákról szól.


„Az örökös másra mutogatás, az egy helyben topogás csak oda vezethet, hogy az iskola soha nem lesz képes másra, mint a végletekig leegyszerűsített panelek és vulgarizált ismeretek mechanikus átadására. A közhelyek tömegévé alacsonyított lexikális adatok betanítása nem ad fogódzót ahhoz, hogy intelligens munkaerő, és okos egyetemi hallgató váljék a tagjaiból. A szellemiekben hiányos iskola tisztességtelenül bánik a diákjaival, akik, munkaerőként csak nehezen lesznek képesek követni a piaci változásokat, rossz esetben társadalmi egyenlőtlenségeiket is újratermelik. Ha a pedagógus maga sem érez késztetést az értelmiségi létre, akkor az iskola csupán termelőüzem, amely tömegcikként bocsátja ki a differenciált gondolkodásra képtelen és könnyedén manipulálható embereket.”

1 Élet és Irodalom, 2014. szeptember 12. 8. oldal

2 Oross Dániel: Társadalmi közérezet, politikához való viszony. In: Magyar Ifjúság 2012 Tanulmánykötet. Székely Levente (szerk.), 2013. 283-316.)

2 üzenet

  1. János szerint:

    Nem tudom, hogy tömegiskolában szívesen lennék-e tanár? Tudnám-e tolerálni, hogy kitehetem a lelkemet, gyűjthetik a tanítványaim az OKTV-s eredményeket, akkor is az igazgató(nő) barátnője, barátja kapja az elismerést, jutalmat, lesz belőle osztályfőnök, munkacsoport vezetője…
    Ugyanazt érezném-e a potenciális közmunkás, bár nagyon jó képességű tanítványom oktatásánál, mint a sebész, a gyógyíthatatlan beteg operálása közben? Hajtana-e a becsvágy, vagy föltenném a kezem én is, az "eszköztelen vagyok" pajzsa mögé bújva?
    Minden pedagógus egyedi és érző lélek, az általánosítás ebben az esetben is csak túlzó lehet. Bizonyára sokan fel is kapják a fejüket, hogy már megint a pedagógusok szapulása folyik, ezeknek senki és semmi nem jó, csak siránkoznak, de üljenek be egy osztályba és próbálják ki… Még is azt gondolom, hogy kell egy tükröt tartani és legalább elgondolkodni azon, hogy nálunk (a tantestületben) ez miért van ugyanígy, esetleg mivel értük el, hogy a szülő partner, a gyerek igyekvő, egyenesen erősíti a pedagógus pályájába vetett hitét.
    Úgy látom, hogy a tantestület is olyan, mint egy osztályközösség, bár a korosztály vegyes, de ugyanúgy alakítani kell a tantestületet is. Ugyanaz a törvény, (szinte)ugyanaz a gyerekanyag, a házaspár egyik tagja a város egyik iskolájában tanít, a másik a mellette lévőben, az egyik jól érzi magát, a másik tele van panasszal. Az egyik tanár a tízóraiját osztja meg a gyerekkel, a másik csempészcigit vesz egy másik kölyök apjától… Az egyik pedagógus tisztességesen felkészül minden órájára, közben azt látja, hogy a gyerekét alaposan elnáspágolják a kiégett, eszköztelen évfolyamtársa osztályában, ahova tulajdonképpen kár is járnia, mert ha otthon nem tanítgatná, talán meg is bukna…
    A tanár meg tudja védeni a presztízsét saját tantestületében? Ott nincs kiközösítés, ott nem fontos, hogy ki az "osztály", a tantestület főnöke? De, nagyon is!
    Az utóbbi néhány hét eseményei mindenképpen azt sugallják, hogy a "napszámos" dolgot nem kell komolyan venni… Tisztelet ide, pártállás oda, egyre többször állnak ki a szülők az arra érdemes pedagógus (igazgató) mellett.
    Nagyon is komolyan veendő azonban, hogy iskola nélkül nincs versenyképes tudás (leánykori nevén: jövő), és képzett pedagógusok nélkül egyre több lesz a meg nem született gyermek, mert az iskolai történések egészen biztosan kihatnak a gyermekvállalási, nevelési kedvre is…

  2. János szerint:

    Ezt ma reggel találtam a HVG Plázs rovatában. http://hvg.hu/plazs/20141001_zold_beka_tanarur_interju
    Szorosan kapcsolódik ehhez a témához is, sok az "áthallás" benne, de hiszem, hogy van, lesz megoldás. Az igazi pedagógus sohasem adja fel. Előfordul, hogy felelősségteljes, sok energiát igénylő munkát végzők időnként elfáradnak, de ők azok, akik gyorsan regenerálódnak, feltöltődnek, megrázzák magukat és mennek tovább "Előre", miközben a jelszó esetleg éppen a "Légy résen!".

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.11.21.
A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21.
Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg...
(Forrás: Eduline)
--
2023.11.21.
Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok?
Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó...
(Forrás: Eduline)
--
2023.07.17.
Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni
ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes...
(Forrás: szabadeuropa.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep