OFOE Filmklub

Drifter

Hörcher Gábor filmje egy Bakony-vidéki sváb, roma és magyar gyökerű fiatal fiúról szól, aki elhatározza, hogy raliversenyző lesz. A korábban Roma Rally munkacímen futó film aktuális kérdéseket vet fel a periférián élő vidéki fiatal generáció társadalmi beilleszkedésének lehetőségeiről, és sajátos módon mutatja be helyzetüket.

Időpont: március 22., 17.30

Helyszín: Kino Café

Jegyár: 700 Ft

A vetítést követő beszélgetésen a film rendezőjével és forgatókönyvírójával: Hörcher Gáborral beszélgethetnek az érdeklődők. A beszélgetést Kovács Gellért moderálja.

Részletek a filmről szóló írásokból

Ricsit környezete folyton arra kényszeríti, hogy behúzza a kéziféket. De mint minden vagány srác, Ricsi sem akar megfelelni senkinek: otthagyja az iskolát, mert ő valaki szeretne lenni. Most, azonnal, 17 évesen. A jogsi nélküli illegális rodeók, a hajnalig tartó bulik, a rendőrök elöli futás és a szüleivel való állandó viták a hétköznapjai részévé válnak. Ricsi elhatározza, hogy kipofozza roncs BMW-jét a kertvégi disznóólból kialakított garázsban, hogy elindulhasson a vidék híres rally versenyén. Mindent megtesz, hogy összeszedje ehhez a pénzt, amiből persze még több probléma születik… Zsaruk. Csajok. Rommá tört kocsik. A Drifter különleges módszerrel forgatott film: öt évig készült amatőr szereplőkkel, kétfős stábbal, 200 órányi nyersanyagból összevágva. Dokumentumfilm is meg nem is, játékfilm is meg nem is (port.hu)

Ricsi az anyjával él egy meg nem nevezett vidéki kisvárosban, autószerelő-iskolába jár, de utálja a tanítást, és úgy általában nem tud beilleszkedni sehová, ahol szigorú rend van. Ricsi mindene a rallyzás, és minden pénzét egy autó megépítésébe öli. Ehhez barátaival hulladékfémet gyűjt, és időnként lop. Utóbbiért felfüggesztett börtönt kap, de a bajok már akkor elkezdődtek, amikor kiiratkozott az iskolából. Bár ért az autókhoz és van tehetsége a vezetéshez, csak rossz döntésekre képes, ugyanakkor közelebb kerül apjához, akit kisgyerekkora óta úgy hiányol. Hörcher Gábor rendező nem tolakodik a képbe kérdésekkel vagy a kamerával, ha úgy vesszük, hagyja, hogy hőse egyre lejjebb csússzon. Persze nincs tragédia, ez csupán a felnőtté válás, a rossz döntések és azok következményeinek megélése, amibe persze beleláthatjuk a vidéki Magyarország sorsát is, ha akarjuk (Est.hu, 2015 október).

„Van ez a srác, aki nagyon hiteles és hihetetlenül akar valamit. Ezért hajlandó nagyon sok mindent kockára tenni, dolgokat feladni, a végletekig húzni a lehetőségeit, és végül el is ér sikereket” – fogalmazott a rendező, aki öt éven át szinte együtt élt a családdal, csaknem minden héten elment hozzájuk, megörökítve a mélypontokat, a nehézségeket, az örömöket és a felhőtlen pillanatokat is. Teljesen beengedték a kamerát az életükbe. A kezdetekkor még szinte gyerek főszereplő, Ricsi pedig hamarosan 22 éves lesz. Ez Ricsiben a zseniális, hogy forgatás közben sem cenzúrázta saját magát, meg nem próbált meg mást játszani, mint ami (…), az összerakott filmet látva sem gondolta újra a dolgot, hanem vállalta úgy, ahogy történt" (Hörcher Gábor: A Drifter univerzális történet, Kulturport, 2015. május 6.)

Beszélgetés a film főszereplőjével, Steinbach Richárddal:

Ez a film minden tekintetben megfelel a mai modern dokus elvárásoknak: remekül felépíti a karaktert, és azt már-már játékfilmes módon tárja elénk. Ricsit, aki mindent feléget maga mögött, akit se iskola, se munka, semmi nem érdekel, csak az, hogy driftelhessen. Hogy raliversenyző legyen. És közben mi nyilván mindannyian azt gondoljuk, mindenkinek van egy álma, hát tessék, lehet tenni érte, még ha nehezebb körülményekből, széthulló családból, szegénységből is kell indulni. Egyik oldalról megadjuk tehát a nagyot álmodás lehetőségét, másik oldalról viszont látjuk: nincs a filmben egy olyan döntés akár a fiú, akár a környezete, szülei részéről, amit észérvvel alá lehetne támasztani. Úgy érzem magam a moziban, mint régen a bábszínházban: „Ne arra menj, az veszélyes! Fordulj meg, vigyázz!” – mondom sorra az intelmeket, de azok sorra mennek el a főszereplők, különösen Ricsi füle mellett. Nincs mese, senkit nem lehet boldoggá tenni akarata ellenére (Sergő Z. András: Sodródásban, Filmtekercs, 2015. október 28.).

A nemzetközi zsűri méltatásában főleg a fényképezés minőségét, illetve a vágás és a sound design finomságát emelték ki, hozzátéve, hogy a Drifter egyetlen pillanatra sem téved rossz irányba. Az elismerés már csak azért is fontos, mert az amszterdami IDFA (International Documentary Festival Amsterdam) a dokumentumfilmes műfaj egyik – ha nem a – legfontosabb eseménye, aki itt díjat kap, annak az alkotását utána az összes filmfesztivál szívesen fogadja.

A Drifter a KraatsFilm és a német Weydemann Bros. koprodukciójában készült. Producere Iványi Marcell, kreatív producere Pálos György. A filmet Becsey Kristóf és a rendező Hörcher Gábor fényképezte. Az alkotók az amszterdami bemutatón a Filmalap támogatásával vettek részt. (Nagyon fontos díjat nyert a roma ralizóról szóló magyar film, hvg.hu, 2015. dec. 1.)

A Drifter nem kelet-európai tragédia, hanem univerzális történet, amelyet értenek Hollandiában is, Németországban is – mondta az MTI-nek Madridban Hörcher Gábor rendező abból az alkalomból, hogy filmje bekerült a DocumentaMadrid hivatalos versenyprogramjába, többször is vetítik a fesztiválon. A Drifter című dokumentumfilmet fél év alatt nyolc nemzetközi fesztiválon mutatták be és több díjjal is jutalmazták. Az Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztiválon (IDFA) elnyerte a legjobb első filmnek járó díjat. (Hörcher Gábor: A Drifter univerzális történet, Kulturport, 2015. május 6. )