OFOE Filmklub

Tiszta szívvel

Az OFOE Budapest Film Zrt-vel közösen szervezett Filmklubjának új évadját Till Attila rendhagyó, a hazai mozikban és a külföldi fesztiválokon is nagy sikert aratott filmjével indítjuk.

A Tiszta szívvel akció-vígjáték egy kerekesszékes bandáról, ahol két mozgássérült fiatal közeli barátságot köt egy vagány kerekesszékes bérgyilkossal. Így a maffia szolgálatába állnak. Sok vesztenivalójuk nincs a szereplőknek, bár ebben a kalandban semmi nem az, aminek látszik. Nincs határ fantázia és valóság között, miközben hőseink egyik tűzpárbajból vetődnek a másikba, megismerjük a kerekesszékben töltött mindennapok kihívásait. Ezentúl még azt is átélhetjük, hogyan bocsát meg az apjának egy elhagyott fiú (port.hu).

Időpont: október 4. 17.30
Helyszín: Kino Café Mozi
Jegyár: 700 Ft, a négy alkalomra érvényes bérlet ára: 2000 Ft

A vetítést követő beszélgetés vendége a film egyik főszereplője, Fenyvesi Zoltán.

Részletek a filmről írt kritikákból

Till Attila kerekesszékes akció-vígjátékot forgatott, ami első hallásra elég meghökkentő. Hősei két mozgássérült fiatal, akik közeli barátságot kötnek egy börtönviselt, a kerekesszékbe csak pár éve kényszerült volt tűzoltóval, aki történetesen bérgyilkos, és egy különös szerb maffiózónak dolgozik. A srácok részben kalandvágyból, részben a véletlennek köszönhetően az idősebb „kolléga” szolgálatába állnak, és életükben talán először igazán hasznosnak érzik magukat – és azok is, hiszen megvan a magukhoz való eszük, humoruk, és adott esetben képesek előnyként használni fogyatékosságukat. Ez a szakma azonban nem kedvez az amatőröknek – mert, ahogy a szerb gengszer bölcsen megjegyzi: mi magyarok hajlamosak vagyunk mindent szakmának nevezni…A film öt év alatt készült el, mivel sokan nem hittek ebben a különös történetben és az amatőr, de ragyogóan helytálló főszereplőkben (Vízer Balázs: Kerékkötők, port.hu).

Mert azt lehet ám mondani csak úgy is, az íze kedvéért, hogy nekem fontosak a mozgássérültek, hogy én róluk akarok mozgóképet forgatni, mégpedig olyat, ami a gengszterfilmmel játszik, itt, Magyarországon, de közben róluk szól, a problémáikról, hogy mit gondolnak a világról, hogyan látják magukat, és mindenkit. Lehet ezt mondani, de megcsinálni, így, ahogy a Tiszta szívvel kinéz és hat és viselkedik – kegyelmi állapot. (…)Csodálatos érzés nézni Rupaszovot (azaz Thuróczyt), ezt a kerekesszékes bérgyilkost, ahogy néz, ahogy megszólal, ahogy úgy káromkodik, úgy beszél, ahogy az igazán csak nekünk, magyaroknak vicces. Klassz érzés, hogy egy magyar kommersz, kortárs mozi gondol valamiről valamit. Valami egyfolytában aktuálisat. A világról azt, hogy meg kell ismernünk benne a mozgássérülteket (Kovács Gellért: Belülről jön, Revizor).

Amíg a néhány éve világsikert bejárt Életrevalók sokkal inkább az egészségeseknek mutatja meg, hogy bizony lehet viccelni az ilyen súlyos betegséggel is, addig a Tiszta szívvel nem csak azt mutatja meg, hogy lehet magunkon nevetni, hanem a „saját tábornak” is szól, és más rétegeket mutat meg. Itt több a hangsúly a testi és lelki fájdalmakon: a gyógyszert szedni kell, a műtét nem játék, a beteg fiú anyja tényleg összetörhet a felelősség súlya alatt, és itt látszanak a „nehéz napok” is. A mindenki által ismert mókuskeréken kívül ezeknek a fiúknak van egy másik, ami inkább azt a kérdést teszi fel: érdemes-e, megpróbáljak-e beszállni az igazi mókuskerékbe: tanulás, munka, család, szórakozás – vagy bármi, amit egyáltalán életnek nevezünk (Sergő Z. András: Húsz esztendőm eladom, Filmtekercs).

A premisszája alapján a Tiszta szívvel lehetne otromba viccelődés is vagy társadalmi célú hirdetés némi lövöldözéssel. Esetleg azokhoz hasonló nyomorpornó, amik elkergették az embereket a magyar filmek környékéről. Ehelyett végtelenül szórakoztató emberi történet, ami közben úgy vicces, hogy nem kell nevetés közben rosszul éreznünk magunkat, és aminek ha a magyar közönség esélyt szavaz, kedvet kaphat hogy még több magyar filmre adjon ki pénzt a jövőben.(…) A Tiszta szívvel üdítő példa a magyar zsánerfilmes felhozatalban, mert a cselekmény helyett a karaktereire gyúr rá – hagyja, hogy kellően megismerjük őket, mielőtt aggódnunk kellene értük –, és nem tömi tele szükségtelen csavarokkal. Jól vegyíti a különböző hangulatokat, néhol vicces, izgalmas, szomorú, néhol pedig szívet melengető, de van, hogy ez mind egyszerre, akárcsak az élet. Egy olyan sztorit mesél el, ami simán megtörténhetne ma Magyarországon, közben pedig veszettül szórakoztató. Till Attila egy érdekes hang a mai magyar filmgyártásban, akiben ott van a szerzői filmes kíváncsiság és a zsánerfilmes profizmus is, legújabb filmjében pedig mindkettőt megcsillogtatja (Veres Szilárd: Ha kell, embert is ölök, Filmtett).

A Tiszta szívvel tele van remek jelenetekkel, amik pillanatok alatt képesek közvetíteni azt, milyen lehet súlyos testi fogyatékossággal élni, vagy egyáltalán, milyen az a fogyatékosság. Van, amikor ezt komolyan teszi: hátborzongató, ahogy Zoli póló nélkül, félmeztelenül felfekszik egy orvosi asztalra, és szemtől szemben vagyunk a sérült gerincével. Van, amikor nagyon viccesen: amikor az izomrángásoktól szenvedő Barba papa sikertelenül próbál kicsikarni egy ásványvizet az automatából, vagy amikor szeme elé teszi a távcsövet, ahogy az akciófilmekben lenne szokás, de neki ez túl nehéz feladat. Ezek őszinte humorral teli, igazán jó jelenetek.

A film vége felé van egy szuperül koreografált akciójelenet, aminek a végén aztán minden, hasonló filmekből ismert menekülés hirtelen herkulesi feladat lesz a kerekes székben ülő szereplők számára. Thuróczy Szabolcs remekül működik a cinikus, börtönedzett Rupaszov szerepében, akinek szent meggyőződése, hogy három éven belül járni fog, a legtöbb jelenetben az lehet az ember érzése, hogy Till Attila rendezőként csak eleresztette a színészeit, hogy érezzék egymást, improvizáljanak, hátha kisül belőle valami. Sokszor vicces jelenetek lettek ezekből, főleg Thuróczynak köszönhetően, aki úgy tud sóhajtozva bazmegezni vásznon, mint kevesen. Jó őt nézni (Klág Dávid: Erre a lövöldözésre sokáig emlékezni fogunk, Index).

A film a rögvalóságról szól. Szociális problémákról, de nem a Szomszédok sorozat „Idén sem megyünk nyaralni, mert tapétázni kell a nagyszobában”– féle nézhetetlen, cseppet sem közönségbarát stílusban. Till Attila filmje ennél sokkal vagányabb és ötletesebb. A kerekesszékes banda tagjai összecsapnak a törvényen kívüli kiskirályokkal, menekülnek a rendőrség elől, miközben testi állapotuk nehézségei bonyolítják az akciókat. „Lerendezik” a Tóni névre hallgató bűnözőbárót és gorilláit, majd mennének a helyszínről, hogy mire a rendőrség kiérkezik, ne legyenek ott. Nem olyan könnyű a dolog, hiszen a gyakran nehezen kezelhető kerekesszéket össze kell csukni, hogy beférjen az autóba… A vad akciójelenetek izgalma keveredik és a szociálisan érzékenyé tévő üzenettel, ezek miatt a jelenetek miatt fantasztikus a Tiszta szívvel (Rácz Sarolta: Tiszta szívvel kritika, MOVIEADDIKTS).

Az Oscar-díjra nevező bizottság 2016. augusztus 31-i ülésén eldőlt: Magyarországot a 2016. évi „legjobb idegennyelvű film” kategóriában Till Attila Tiszta szívvel című filmje képviseli – adta hírül a Magyar Filmalap (Szűcs Gyula, port.hu)