OFOE Filmklub – Brazilok

Az OFOE és a Budapest Film Zrt által szervezett filmklub a Brazilok című magyar filmvígjátékkkal indítja a 2018-as évet. A film 2016-ban készült, rendezői M. Kiss Csaba és Rohonyi Gábor. Ők ketten lesznek a vendégeink a vetítés utáni beszélgetésen. A beszélgetést Szőke Judit, a Polgár Alapítvány igazgatója vezeti.

Időpont: január 29., 16.00 óra
Helyszín: Kino Café Mozi, Szent István krt. 16.

Jegyár: 800 Ft

Mindenki focizik. Az egész falu a bajnokság lázában ég: a csapatok felkészülnek, és győzni akarnak. Az esélyes persze a helyi önkormányzat nagyvadjaiból álló társaság, élükön a polgármesterrel, aki nem tud hibázni, és helyettesével, aki meg nem szeret.

De valami megzavarja az eddigi harmóniát: a falu legszegényebbjei, a helyi cigánytelepen csellengő kamaszok, élükön a börtönből frissen szabadult, aranylábú rosszfiúval, mellettük a dekázásban élen járó helyi pappal életükben először szintén neveznek. És nyerni akarnak.

És mert a faluból elszármazott, titokzatos milliomos éppen ebben az évben dönt úgy, hogy szülőhelye legjobb focistáit kiutaztatja magához Brazíliába, hirtelen megemelkednek a tétek, és felkavarodnak a falu addig nyugodt hétköznapjai.

De kell még néhány nagy szerelem, még nagyobb tömegverekedés, váratlan házkutatás, rejtélyes rablóbanda, kigyulladó vasutas és merdzsón érkező cigányvajda, hogy kiderüljön, ki és hova utazik végül (port.hu).

Részletek a filmről készült kritikákból

Ez nem egy szociodráma, ami a mélyszegénységben élő cigányok és a rasszista többségiek összetűzésének mélyére ásva próbálja feltárni egyrészt a bűnözés, másrészt a fajgyűlölet okait és motivációt. Még akkor sem, ha egyébként a Brazilok tényleg ábrázolja a mélyszegénységet, a rasszizmust és a bűnözést is. Nem hazudik el semmit a mai – és tegnapi és holnapi – magyar valóságból, nem próbálja erővel megváltoztatni a nézői előítéleteit, hanem egyszerűen csak szerethető és esendő emberekként mutatja be a cigányokat és a falu népének jó részét, a negatív figurákat pedig egyszerűen rossz döntéseket hozó egyénekként. És ezzel nemcsak minden propagandafilmnél okosabban beszél az elfogadásról és arról, hogy jobb az általánosítások helyett az egyes szituációkat nézni, de mérhetetlenül szimpatikussá is válik. És egy ilyen jó szándékkal teli filmnek még a hibáit is sokkal könnyebb megbocsátani (Kovács Bálint: Szuper, hogy így is lehet beszélni a cigányokról, Index).

Van valahol egy falu Magyarországon, amelynek saját bajnoksága van – nem megyei, járási vagy ilyesmi, hanem saját. A falu neve Acsa és itt legalább hat focicsapat versenyez egymással, például a rendőröké, Blue Boys néven vagy a Hivatal, ahol logikusan a polgármesteri hivatal nagyágyúi kergetik a labdát, és most először a cigánysor fiataljai is nevezhetnek, teszik ezt Brazilok néven, valamiféle felzárkóztatási program keretében. A „most” alatt 2002 értendő, és a tévében éppen a foci világbajnokság megy. A fehérek, akarom mondani a magyarok, az angoloknak drukkolnak, a romák természetesen a braziloknak, és ezzel már kezdődnek is a régi-új konfliktusok.

És jó másfél óra romaszivatás következik, házkutatással, segélymegvonással és egyéb szemétkedéssel, de mivel egyszerre nézünk mesét és vígjátékot, nem szabad semmit komolyan venni – különben elég rossz szájíze lenne a dolognak. A Brazilok amolyan legkisebb királyfi történet, és a királyfi nem is maga a börtönviselt, kakaskodó főhős, hanem a csapata vagy, ha úgy tetszik, a vályogházakban élő romák, akik megannyi próbát állnak ki, mire diadalmaskodnak, mert mondanom sem kell, ki nyeri majd a bajnokságot. Persze őket sem egyértelmű áldozatként mutatja be az elsőfilmes, eddig műsorvezetőként ismert M. Kiss Csaba és rendezőtársa, a nála tapasztaltabb Rohonyi Gábor, az túl egyszerű lenne (Vízer Balázs: Miért is ne csináljunk vidám filmet a cigányokról?).

Részletek két rendezővel készült interjúból

Mennyire volt kockázatos belőni a film humorát, hiszen nagyon kényes témáról van szó?

MKCS: Népekkel vagy népcsoportokkal viccelődni nem PC. Ma már nem lehet elmondani egy zsidóviccet vagy cigányviccet, de mondhatnám, hogy skótot vagy oroszt sem, mert rád sütik, hogy rasszista vagy. A világunk ebből a szempontból is megőrült. Szerintem ezek a viccek is a vicckultúra részei, a mi gondolkodásunknak a lenyomatai, hiba volna elfelejteni őket. A könyv írása során pedig bíztunk az ízlésünkben, a neveltetésünkben és az ösztöneinkben.

Voltál már falusi focimeccsen?

RG: Hogyne, voltam, a mi falunkban is nagyon komoly meccsek vannak. Hétvégente ugyanez van, mint a filmben: ott áll a faluja apraja-nagyja, mindenki ordít, aztán az emberek szép lassan lerészegednek és elszabadulnak az indulatok. De voltam én már olyan faluban is meccsen, ami rendszeresen verekedéssel végződik. Ott az a forgatókönyv, hogy lemegy a meccs és akkor a felek vagy ott a pályán esnek egymásnak vagy később a kocsmában.
(„Izgalmasabb lenne az élet, ha Ghána nyerne” – Brazilok interjú, Vízer Balázs, port.hu).