2018. február 1. csütörtök, 11:52
Szeretettel várunk minden érdeklődő kollégát a rendezvényen.
Időpont: 2018. február 24. szombat, 10-15.30-ig
Helyszín: II. Rákóczi Ferenc Gimnázium, Budapest II. Keleti Károly u. 37.
Rendező szakmai szervezet: Független Pedagógus Fórum (FPF)
10.00. Megnyitó – Barlai Róbertné, az FPF vezetője
1. Erősségelmélet és a kutatások – Manchin Róbert szociológus (30)
2. Egy bevált nevelési program: Komplex Instrukció Program (KIP) – Borbélyné Nagy Éva oktatási szakértő, Losonczi téri általános Iskola: Stenczinger Csilla igazgató, Földi Judit történelem szakos tanár (30).
3. A fejlesztés lehetőségei a társadalom peremére szorult iskolákban – Thaisz Miklós ügyvezető igazgató és kollégái, Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítvány (30)
4. Daniel Pennac: Iskolabánat c. könyv írója, élőben, vagy a könyvéből idé családállítzve – a beszélgetést vezeti dr. Csontos Jánosné címzetes igazgató (30)
1. Mit tehet a család? – Ádám Zsuzsanna szakértő
2. Mi tehet az osztályfőnök? – Szekszárdi Júlia az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete elnöke
3. Lehetőségek a szakképzésben – Málnási-Szász Myrtill gimnáziumi-szakgimnáziumi igazgató
Szekció-beszámolók: fontos közlendők, visszacsatolások, kérdések és felvetések a délelőtti előadásokhoz
Mellékletek
1. A konferencia koncepciója
A konferencia szervezői hisznek abban, hogy minden pedagógus szemlélete alakítható, pozitív irányban megváltoztatható. Nagy segítséget jelent azoknak a nevelőknek a példája, akik képesek bizalomteli jó kapcsolatot kialakítani a tanítványaikkal, hatékonyan fejleszteni őket. Feltételezhetően mindegyikünk emlékeiben él valamilyen kép az igazán jó pedagógusról, s voltunk olyan szerencsések, hogy akadt olyan tanító, tanár az életünkben, akire szívesen gondolunk vissza, akit példaképünknek tekinthetünk. Gondolkodjunk el együtt azon, hogy milyen kompetenciákkal kell rendelkeznie a mai kihívásokra megfelelően reagálni képes, a gyerekek nevelésére alkalmas hatékony tanítónak, tanárnak.
Az elmúlt 20 évben nagyon sok EU-s továbbképzésen vettek részt a kollégák, melynek a szemléletváltás volt a célja. Mindig a fókuszba helyeztek egy olyan témát, ami ezt a váltást segítheti. Ilyen központi témák voltak a minőségbiztosítás, a kompetenciaalapú programcsomagok használata, a minősítés (ahol az elvárások valóban a jó szemléletet közvetítik), a digitális eszközök használata, hiszen ez vélhetően közel áll a tanulókhoz, stb.
A „jó”, a hatékony”, az „eredményes”, a „korszerű” szemlélet jellemzőit nagyon egyszerű felsorolni, bár tartalma annak ellenére, hogy bizonyos örök értékeket is hordoz, az idők folyamán sokat változik. Az az óriási korszakváltás, amiben élünk, tehát az írásbeliség átalakulása, a szocializációs környezet megváltozása számos új kihívást jelent az iskola számára, s ezek elől nem lehet kitérni, elengedhetetlen a rájuk történő érdemi reflektálás.
Van azonban, ami a változások ellenére is alapvető fontosságú marad. Ilyen – többek között – a felelősségvállalás gyermekeinkért, tanítványainkért, valamint a gyerekek felelősségtudatának kialakítása, a szolidaritás és a kölcsönös bizalom.
Tele vagyunk elkeserítő történetekkel: a pedagógusok elmarasztalják a szülőket, a szülők a pedagógusokat, a diákok meg panaszkodnak a pedagógusaikra és gyakran a szüleikre is. A lemorzsolódás sok esetben, sajnos, pedagógiai hibákra vezethető vissza. Fontos lenne ezekkel is szembesülni a változtatás érdekében. De erre csak akkor van esélyünk, ha biztosak vagyunk magunkban, tehát felismerjük és hasznosítjuk a bennünk és diákjainkban rejlő erősségeket.
Ennek a konferenciának éppen az az egyik legfőbb célja, hogy pozitív oldalról közelítsük meg az iskola világát. Ennek érdekében olyan történeteket gyűjtünk, illetve mesélünk el egymásnak, amelyek segíthetnek a bizalom erősítésében, világosabbá teszik, hogy a jelenlegi helyzetben mit tehetünk.
Ezért kérünk Téged is arra, hogy a meghívóban jelzett e-mail címre küldj legalább egy pozitív történetet. Olyat/olyanokat, ahol egy pedagógus valakinek (diáknak, osztálynak, szülőnek, kollégának), esetleg Neked segített, akár egy mondatával. Mit indított el ez Benned? Milyen hatást gyakorolt a további életedre, pályádra?
A történeteket összesítjük, és (természetesen név nélkül) feltesszük az FPF honlapjára. Terveink szerint a konferencia után – esetleg online – folytatjuk a gyűjtést.
Gyere el a rendezvényünkre, és segíts Te is célunk elérésében!
2. A pedagógia tudományán túl (idézetek)
William D. Hitt: A mestervezető, Peters – Austin nyomán (OMIKK 1990 176.o.)
„A felkészítés elsősorban segítés, melynek jelentése: megkönnyítés, nem kevésbé igényes, érdekes vagy intenzív, viszont kevésbé elkedvetlenítő, kevésbé kötődik a túlzott ellenőrzésekhez és bonyodalmakhoz. A felkészítés mások képessé tétele a cselekvésre, erejükre építkezve. A felkészítés alapjában véve feltételezi az emberekről való kellő gondoskodást, és időt szentel a személyes kapcsolat kiépítésére.”
Buckingham-Cofffman: Először is szegd meg az összes szabályt! (Bagolyvár Kiadó, 2002)
„Az agy mentális útjai, ösvényei képezik a szűrőt. Olyan, rendszeresen visszatérő viselkedési mintákat okoznak, amitől a személy egyedi személyiséggé válik. Ezek mondják meg, hogy mely ingerekre adjon választ, és melyeket hagyjon figyelmen kívül. Meghatározzák, hol tud kiváló eredményt elérni, és mivel fog állandóan harcolni. Ezek adják meg, hogy mi iránt lelkesedik, és mi az, ami hidegen hagyja.
Az ösvények kifaragása valójában az ember személyiségének a kifaragását jelenti. A neurológia rávezetett minket, hogy már a tízes évek közepén jól láthatók annak határai, amennyit az emberből tovább faragni lehet.”
„A TEHETSÉG HÁROM FAJTÁJA
Gondolhatják, hogy a különféle szerepekben való sikerhez szükséges tehetségek mennyire változatosak – a focibajnokság gólsztárja teljesen más jellegű képességeket birtokol, mint egy kiváló katolikus pap; a legjobb nővéreket nem ugyanabból a fából faragták, mint a legjobb brókereket.
Szerencsére azonban sikerült a sok különböző tehetséget három alapkategóriára egyszerűsítenünk: küzdő képességek, gondolkodó képességek és kapcsolati képességek.
A küzdő képességek az ember miértjeire adnak választ. Megmagyarázzák, miért kel ki az ágyból nap mint nap, miért érez késztetést arra, hogy mindig egy kicsit többet teljesítsen. Vajon a kiemelkedési vágy hajtja, vajon elég jó-e számára az elég jó? Vajon arról van-e szó, hogy rendkívüli versenyszemmel rendelkezik, vagy arról, hogy rendkívül önfeláldozó, esetleg mindkettő? Vajon ő maga technikai képességét tartja-e fontosnak, vagy csak azt szeretné, ha szeretnék?
A gondolkodó képességek az ember hogyanját közelítik meg. Megmagyarázzák, hogyan gondolkodik, hogyan mérlegeli a lehetőségeket, hogyan jut döntésre. Tud-e egy dologra koncentrálni, vagy inkább több lehetőséget is nyitva hagy? Fegyelmezett és strukturált, vagy szereti a meglepetéseket? Egyenes vonalú, praktikus gondolkodó, vagy stratégiai, aki mindig hajlamos a „mi lenne, ha?” játékot játszani saját magával?
A kapcsolati képességek a ki-ről szólnak. Megmutatják, kiben bízik, kire építi kapcsolatait, kivel konfrontálódik, ki az, aki hidegen hagyja. Vajon szereti-e az ismeretleneket megnyerni magának, vagy csak szűk baráti körben érzi jól magát? Vajon azt vallja-e, hogy a bizalmat ki kell érdemelni, vagy mindenkiben megbízik abban a hitben, hogy így majd mindenki érdemessé is válik a bizalmára? Vajon képes-e érzelemmentesen szembekerülni másokkal, vagy inkább igyekszik kerülni a konfrontációt, amíg végül kirobban belőle egy elsöprő érzelmi hullám?
Küzdő, gondolkodó és kapcsolati: ez a képességek három alapkategóriája. Mindegyik kategóriában négysávos autópályák és senki földje területek egyéni kombinációit hozzuk létre. Függetlenül attól, mennyire szeretnénk különbözni egymástól, a tehetségek kombinációja és az ezek hatására létrejövő ismétlődő magatartásminták stabilak, ismerősek maradnak nekünk, és a minket körülvevő embereknek is.”
Barbara MacGilchrist – Kate Myers – Jane Reed: A sikeres iskola (Műszaki Könyvkiadó Kft, Bp. 2011. 89. oldal)
”Középiskolás diákokkal történő beszélgetések során véleményük szerint legjobb olyan tanárral tanulni:
jól magyaráz és segít a munkában,
lehet vele beszélni és kérdezni tőle, ha bajban vagy és elakadtál,
odafigyel a tanulókra, meghallgatja és önálló személyiségként kezeli őket,
megmagyarázza, hogyan lehetnek jobbak,
ért a gyerekekhez, tudja őket fegyelmezni és tudja, mit csinálnak,
van humorérzéke, ugyanakkor megköveteli a kemény munkát.”
3. Részlet Daniel Pennac: Iskolabánat c. könyvéből, (Mérték Kiadó, 2009. 80.-81.o.)
