Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2018. április 18. szerda, 20:17

Gondolatok a tanítóképzésről

Egy tanítójelölt naplójából

Mostanában sokat gondolkodtam azon, hogy mégis mitől válik valaki „jó” tanítóvá, meg hogy van-e olyan egyáltalán… Talán az is számít, hogy van-e jó és meghatározó élményed az iskolás korodból, hogy a számodra megfelelő helyen voltál-e. Akkor már látod, merre mennél, és hogyan. Talán akkor tudsz igazán hiteles lenni, hiszen már veled is úgy bántak, ahogy majd te szeretnél, és fogsz is a gyerekekkel.

Persze van még néhány dolog, ami elengedhetetlen… Például a rugalmasság, meg hogy alapvetően állj a lábadon. Azt hiszem ez a legfontosabb. Hogy rendben legyél magaddal, és legyen kellő önismereted. Ezért is hiányolom az iskolánk programjából az önismerettel és „önépítkezéssel” foglalkozó kurzusokat. A képzésünk legelején volt egy, amit igazán élveztünk is! Az egy hetes csapatépítő és személyiségfejlesztő pedagógiai gyakorlat. Na, abból kéne, azt hiszem, havonta-két havonta egy, vagy minden héten legalább egy nap, ami arról szól! Elengedhetetlennek érzem. Ahogyan azt is, hogy minden műveltség területes csoportnak legyen egy mentora, akihez csoport szinten vagy egyénileg fordulhatnak, ha bármi van. Óriási a hiányérzet e nélkül…

Van néhány szerencsés diák, aki szert tesz olyan kapcsolatra valamelyik oktatójával, ami segíti, ami őszinte, és ami miatt megélheti, hogy biztonságban, és jó helyen van itt, minden negatívum ellenére. Ez mondjuk 20-25-ből egy diákot jelent, és teljesen véletlenszerű a kialakulása. Sajnos a csoport többi tagjában ez igen rossz érzést kelthet, hiszen így válnak egyesek „kivételezettekké”. A mi csoportunkban is van, aki ebbe a szerepbe került. Ő hozzám elég közel áll, ennek ellenére nekem is rosszul tud esni, mikor egy-egy tanár rendszerint máshogy viselkedik vele, mint a többiekkel, másképp áll hozzá, feltűnően kiemeli őt a többiek közül. Ez talán akkor maradhatna egészséges szinten, ha mindenkinek (aki igényli) lehetne egy „tutora”, akitől némiképp támogatást kap és segítséget, mikor szükség van rá. Persze ehhez sokkal több oktatóra lenne szükség, és – nem mellékesen – több pénzre. Úgy hogy ezek egyelőre szép elképzelések, hiú ábrándok. Lényegében ezt érzem az egyetemi lét kulcsának.

Hogy teljesen világos legyen, mire gondolok: létezik a tanárok szintje, és a tanulók szintje. Ezek akarva-akaratlanul elkülönülnek egymástól. A tanulók szintjén pedig rengeteg a frusztráció abból kifolyólag, hogy szeretnének „elérni” a tanárok szintjére. Az elérés ebben az esetben azt jelenti, hogy nyíltan, félelem és megfelelési kényszer nélkül kommunikálhatnak velük bármiről, ami éppen aktuális és fontos, hiszen nyitottan állnak hozzájuk és az ötleteikhez. Ez akkor tud kialakulni, működni, ha van rá tér és idő, ami egyelőre nincs. Ettől pedig éppen az egyetem lényege veszik el. Ez olyan, mint egy találkozás – szemkontaktus nélkül.

Az előző félévben az egyik hétfői hospitálást kellett pótolnom, amihez egy másik osztály óráját figyeltem meg. Éppen jegyzetelnem kellett volna az adott szempontok szerint, de ismét egész máson járt az eszem. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy a tanóra is, mint minden ember által létrehozott valamicsoda (például az iskola), antropomorf. Van egy teste, ebben az esetben ez a határokat jelenti, mint tér, idő, eszközök stb. Van szelleme (értelem), ez az amivel a tanár tölti meg azt az adott „testet”. (Magyarul a tananyag.) És van lelke: a benne lévő személyek, személyiségek együttese. Amíg éppen a lényeg, a lélek kibontása és áramoltatása hiányzik az egységből, addig igazából valami üres, embertől távoli dologról beszélünk, amit tanórának hívunk. Azon a hospitáláson jó példát láttam arra, mi történik, ha éppen ez hiányzik. Ekkor jön szóba a fegyelmezés igénye és ekkor van az, hogy a személyek között óriási szakadék tátong, főként a pedagógus és gyerek között. Ebben az esetben a tanító nem csinált mást, mint próbálta lélek nélkül értelemmel megtölteni az órát. Olyan volt, mint a fogtömés érzéstelenítés nélkül. Hasznos, de kegyetlen.

Aki nem lép egyszerre (Szűcs Édua rajza)

Ezért gondolom azt, hogy tanítójelöltekként első és legfontosabb az önismeret és az autonóm személyiség kiépítése lenne, hiszen igazán lelket vinni, csak akkor tudunk az órába, ha tisztában vagyunk a „lény-egünkkel”, leküzdöttük a komplexusainkat. Mert – azt hiszem – a lélek nélküli óra létezésének kizárólag a félelem szolgál táptalajul. Egészséges énkép esetén nem fogok félni attól, mi van, ha a gyerekek felállhatnak, szabadon és őszintén beszélhetnek, alakíthatják az óra menetét, hogy mi van, ha nénizés, csókolomozás, intőosztás és távolságtartás helyett más módszereket kell keresnem ahhoz, hogy tiszteljük egymást és, hogy „ne szabaduljon el a pokol”.

Hú, erről végeláthatatlanul tudnék írni, úgy hogy jobb, ha most befejezem.

Gergely A. Jázmin
másodéves tanító szakos hallgató

3 üzenet

  1. H.M. szerint:

    Kedves Jázmin!
    Nagy örömmel és egy picit torokszorító érzéssel olvastam a sorait (az írás közkinccsé válása, és az egyik gondolat okozta az ambivalens érzést). Amit Ön leírt, azt nagy nemzetközi és hazai kutatások is alátámasztják: azok a hallgatók a legsikeresebbek, a szakmára legjobban motiváltak, akik "bevonód(hat)nak", akiknek van módja a tanáraival együtt gondolkodni, dolgozni. Szerintem egyetemi oktatóként, mentorként nincs is ennél inspirálóbb! S ez az, amire úgy kell lopni az időt, az egyetemen, vagy a Fb.on beszélgetésre "fecsérelt" időt az éjszakában pótolni munkával…
    S vannak hallgatók, akik nem ismerik a róka által felállított Kis Herceg alapszabályt:) Vagy nem hisznek benne, és az baj!

  2. vik szerint:

    Az egyetemi szinten valóban addig működhetett jól az "oktatás", amíg a tanárok és diákok "szintje" nem különült el a munkát illetően. Hiszen egyetemnek is azért nevezik (ma már hiába), mert a tanárok és diákok egyetemességén alapult, ahol a munka-tanulás már együtt folyik, nem úgy mint az elemi- és középfokon. Az Egyetemen a tanár ugyanúgy tanul is és a diák ugyanúgy oktat is – normális körülmények között. Az Egyetemen a diákok és tanárok egyetemesen alakítják, viszik közelebb a tudást a tudományt, a maguk és az emberiség tudását az egyetemeshez. Ahogy ez ma működik valóban sok hiányérzetet kelt.

  3. Bea szerint:

    Ezt el kellene lesni a színészek képzéséből. Régóta mondom 🙂 Örülök, hogy a hallgatók is igényelnék.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.11.21.
A pályakezdő pedagógusok mellett áll Balatoni Katalin
Maga is átélte, milyen érzés kezdő pedagógusnak lenni, ezért jól ismeri a pálya nehézségeit – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Balatoni Katalin, a Belügyminisztérium köznevel...
(Forrás: Magyar Nemzet)
--
2023.11.21.
Plakátkampányt indít a kormány az iskolákban
A védelem online is megillet! Kérdezz, szólj, jelezz! - ezek a legfontosabb üzenetei azoknak az iskolai plakátoknak, amelyeket a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogsegélyszolg...
(Forrás: Eduline)
--
2023.11.21.
Státusztörvény: nem taníthatnak óraadóként tovább a felmondó pedagógusok?
Szeptember 29-ig kellett nyilatkozniuk a pedagógusoknak, hogy elfogadják-e a státusztörvény alapján írt munkaszerződésüket. Rétvári Bence államtitkár úgy nyilatkozott, hogy 1205 pedagó...
(Forrás: Eduline)
--
2023.07.17.
Oszkó Péter: Nagyon nagy bajban vagyunk, ha saját pedagógusaink bérét sem tudjuk kifizetni
ZÁMOMRA A LEGBOSSZANTÓBB ÁLLÍTÁS, HOGY A SAJÁT OKTATÁSI RENDSZERÜNK FOLYAMATOS MŰKÖDÉSI KÖLTSÉGÉNEK FINANSZÍROZÁSÁHOZ UNIÓS ADÓFIZETŐK PÉNZÉRE VAN SZÜKSÉGÜNK, miközben vannak...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur...
(Forrás: Index)
--
2023.07.15.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – Lannert Judit oktatáskutató a státusztörvényről
Miért beszél mindenki tanárhiányról, amikor átlagosan tíz általános iskolás gyerek jut egy pedagógusra? Mi a tanárok és mi a megrendelő, a lakosság felelőssége a magyar oktatás szétes...
(Forrás: szabadeuropa.hu)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep