Megálmodtalak

recenzió Peer Krisztina és Kele Fodor Ákos könyvéről¹

Amikor megkérdezték, hogy írnék e recenziót a kötetről, azonnal igent mondtam, és csak utána kezdtem el azon gondolkodni, hogy menni fog e ez nekem, hiszen én nem voltam terhes, örökbefogadó anya vagyok. Aztán a könyvet kézbe véve elillant a félsz, hiszen a szöveg magával ragadó sodrása beszippantott.

A szöveg egy (pontosabban három) belülről kifelé utat ír le, én a recenziómat kívülről indítom és utána haladunk befelé.

Ez a könyv, mint tárgy gyönyörű. Az illusztrációk Balassa Nikoletta munkái, a tipográfus Zádor György Meg kell említeni az igényes kiadói munkát, ezt jelzi, hogy a szöveg helyesírása, nyelvi színvonala a legjobbak közé tartozik.

A címlap színei, a feltűnő, mégis otthonos érzést keltő narancsszín a középpontban telitalálat. Az ábra egymásba fonódó női és férfi arca a maroknyi gyermekkel megelőlegzi a könyv tartalmát. A kötet vizualitása kellemesen tagolja a szöveget. A fejezetek bevezetéseként szürke háttérrel egy-egy szövegrészletet olvashatunk az apa (Kele Fodor Ákos író, költő, drámaíró.) adott terhesség alatt írt művéből. A naplót narancs háttérre írt szövegek tagolják. Ezek anya (Peer Krisztina szociálpedagógus, klinikai szakpszichológus és meseterapeuta) szakszerű magyarázatai az egyes felmerült jelenségekre, egy-egy a történtekhez kapcsolódó levél.

A könyv három terhesség története. Már a címlapon az alcímben megjelenik a terhes és a várandós szó is, és a szövegben többször vissza is tér ennek értelmezése. Már itt érezhető, hogy tabuk nélküli, csak önmaguknak megfelelő érzések és szavak kerülnek a kötetbe. Az önmaguknak vagy a külvilágnak megfelelés amúgy gyakran visszatérő dilemma a naplókban.

Keve története az első terhesség története, leírása egy internetes portál (Babanet) felkérésére indult el, a párhuzamos naplók havi bontásban követik egymást.

Cinka és Keve naplója más szerkezetű, a szülők írásai nem havonta felváltva követik egymást, hanem egymás után illesztve. Egészen más a hatása így az írásoknak, jobban elkülönül a kétféle szülői és emberi nézőpont, látásmód.

Cinka szövege a legrövidebb, Mirkóét szakítja legtöbbször félbe az értelmező, szakemberi reflexió. Három különböző gyerek, három különböző terhesség, három különböző szerkezetű könyvfejezet.

A könyvben sokféle nézőpont keveredik, és válik mégis egységes, jól olvasható írássá. Az anya és apa, a nő és férfi, az eseményeket átélő esendő ember, a tárgyilagos szakember, az álmok furcsa világa, az írói önreflexió mind önálló, mégis egymástól nem elválasztható nézőpontok. Különösen érdekes, hogy az álmok milyen gördülékenyen simulnak össze az éber állapot szövegeivel, ugyanúgy, ahogy ezt meg is élhetjük a saját életünkben.

Peer Krisztina mindhárom gyermekét császármetszéssel hozta a világra, így a könyvnek hangsúlyos szempontja lett, hogy a szülésnek ezt a kevéssé feldolgozott, pedig sokakat érintő lehetőségét is a „normális” tárgykörébe emelje. Általában fontos erénye a könyvnek, hogy nem az online világ (és ma már ez határozza meg az emberek gondolkodását) habos-babos, rózsaszín, tökéletes testű világát tekinti elvárásnak, hanem a terhesség terheiről (a lábdagadás, horkolás, szorongások tömege, stb.) is ír, ráadásul olyan természetességgel és elfogadással, hogy azok rögtön nem teherként jelennek meg, hanem az állapot normális részeként. A szép és a fájdalmas megélések magától értetődően fonódnak egymásba, ugyanúgy ahogy a könyv szövegeinek sokféle stílusa is.

A könyv fő témája az anyává és apává válás, de megjelenik benne a nagymamává válás, a testvérhelyzet is, hiszen szerzőink családban élnek.

Az álmokban és a műrészletekben rendre megjelenik a halál. A születésre várva, felelősségteljes szülővé és felnőtté válva mindenkiben átfutnak ezek a gondolatok, de társadalmunkban tabu övezi őket, ebben a könyvben azonban nincs tabu. Amilyen érzés, gondolat, indulat megjelenik az emberben, az emberi. És mint emberi, kimondható, leírható, megbeszélhető.

A kötetet olvasván azon gondolkodtam, hogy vajon a megszólított (számos rész levélformátumban íródott) gyerekek nem fogják e túlzott kitárulkozásnak tekinteni felnővén ezeket az írásokat. Azt hiszem nem. Ugyan kitárulkozó, a végsőkig őszinte, de annyira magától értetődően teszi ezt, hogy semmi kukkolásérzete nincs az olvasónak. Érzékeny határon lavíroznak a szerzők, de végig sikerül az innenső parton maradniuk.

A „Megálmodtalak” fő vonulata a terhesség, de a gyermekvárás ennél sokkal tágasabban jelenik meg benne. Ajánlom minden gyerekvárásra készülő embernek, vagy olyan szülőknek, akik értelmezően fordulnak saját megéléseikhez.

Gyulai Zsuzsa

¹Tea Kiadó, Budapest, 2018.