Cipők a magasban

Bármerre is járunk a városban, nem kell túl nagy éberség ahhoz, hogy észrevegyük, a közelben iskola működik. Van, ahol a gyerekek testi épségét védeni hivatott zebrák, KRESZ-táblák figyelmeztetnek a szeptembertől ismét padba ülőkre. Másutt az előző tanévről maradt graffitik vagy az út menti fák törzsébe nyomott rágógumik jelzik félreérthetetlenül a tanintézet közelét. Olyan különleges jelekről azonban kevesen számolhatnak be, mint amilyeneket egy rákospalotai utca lakói már hónapok óta szemlélhetnek.

Megfelelő sebesség mellett a Kolozsvár utcában járó villamosok közönségének is van ideje megfigyelni a nagy valószínűség szerint a közeli közgazdasági szakiskola és gimnázium tanulóinak tavaly használt tornacipőit, amelyek közül négy pár – egykori gazdáik ügyességét dicsérve – ma is ott lóg a villanyvezetéken. A gondosan összekötözött lábbelik magasba kerülése minden bizonnyal összefügg a tanév befejezésével, amikor a tanulók többsége boldogan szabadul meg mindentől, ami az elmúlt tanévre emlékezteti. A nyári zápor áztatta, szélvihar tépázta tornacsukák meglepő módon ma sincsenek túl rossz állapotban, noha a nyolc méter magas vezetéken himbálódzó cipők még elnyűve is színesítenék az utcaképet.

Azt, hogy az egyéb tantárgyi eszközöktől – tankönyvektől, munkafüzetektől – miként próbáltak megszabadulni a tanulók, csak sejteni merem: ezek minden bizonnyal egyenesen a kukában landoltak. Mint ahogy azok a cipők is, melyek tulajdonosai híján voltak e nem mindennapi kunszthoz szükséges ügyességnek vagy türelemnek. A lábbelik magasba juttatása ugyanis – vélik tudni a jól értesült helybéliek – a tanév végén igazi sportággá fejlődött, melyben sikert elérni (a cipőfűzők szakszerű összecsomózása után) csak a meglehetősen forgalmas autóút lezárásával, a legapróbb akadály láttán is azonnal dudálni kész autósok tekintetének kereszttüzében, többszöri próbálkozás után lehetett. Nem csoda hát, hogy a négy pár művészi felhelyezését követően elfogyott a lendület, a kedv a fiatalokból.

Miután a cipők sem a forgalmat, sem az áramellátást nem zavarják, bizonyára sokáig szolgálnak majd látnivalóval az arra járóknak. Az sem kizárt, hogy ez a könnyűnek semmiképpen sem mondható diáksportág már a tanévnyitót követő első hónapokban új hódolókra talál. Az mindenesetre biztos, hogy az iskolakezdés családokat érintő költségein egy pár – amúgy is fogyóeszköznek számító – tornacipő már nem oszt, nem szoroz.

(Kép és szöveg: Rokob Tibor)