Iskolák, öltözők, telefonok

Történetünk ifjú főszereplője ma is boldogan tartozna azok közé, akik még sosem hallottak a mobilok azonosítására szolgáló IMEI számról. De mindez – másokhoz hasonlóan – csak akkor vált számára ismertté, amikor a tavaly karácsonyra kapott telefonját az iskolában a délutáni sportfoglalkozás ideje alatt elemelték tőle. Nem ő volt aznap az egyetlen áldozat. Az estig tartó edzések egymást váltó fiataljainak öltözőjéből négy telefonnak veszett nyoma. Bár egy huszonegyezer forintos telefon ellopása – a családok anyagi helyzetétől függően – minden otthonban más-más megítélés alá esik, a kérdés talán mindenkiben egyformán merül föl: hogyan történhet meg mindez egy iskolában?

A gyerek szüleiben egyre szaporodtak az üggyel kapcsolatos kérdőjelek, amikor tizenhárom éves fiuk sírástól alig érthető hangon mesélte el nekik, miként is történt az eset. A még órák múlva is hüppögő fiú szavai szerint amint észrevették, hogy néhányuk készüléke nyomtalanul eltűnt az öltözőből, azonnal szóltak a velük foglalkozó edzőnek. Ő először az idősebbek gonosz tréfájára gyanakodott. De miután hiába tárcsázta egymás után többször is a megadott számokat, már számára is egyértelművé vált, hogy bizony meglopták a fiatalokat.

A mester ezután felkereste az iskolában állandó ügyeletet teljesítő portaszolgálatot, de ott azt a választ kapta, hogy a kapun csak az arra jogosult növendékek léptek be. Kizárt, hogy az épületbe idegen személy vagy személyek jöttek volna be. Az edző végül úgy döntött, hogy nem hívja ki a rendőrséget. A gyerekeknek azt tanácsolta, hogy szüleik tegyenek feljelentést az ügyben. Döntését később azzal indokolta, hogy tőle is loptak már el telefont, sőt autóját fényes nappal a főváros egyik legforgalmasabb helyén törték fel, és hiába tett feljelentést, nem történt semmi. Úgy vélte, nincs sok értelme kihívni a rendőrséget, úgysem tudnak tenni semmit. Amint elmondta, ő már teljesen szkeptikus az ilyen dolgokban, nem bízik a rendőri fellépés hatékonyságában.

A kárvallott fiú szülei – megpróbálva a lehetetlent – még aznap este feljelentést tettek a kerületi rendőrkapitányságon. Az ügyeletes tiszt elmondása szerint ez már nem az első eset ebben az intézményben. Véleménye szerint az edző hibát követett el, amikor nem hívta azonnal a rendőrséget. Akkor talán még lehetett volna tenni valamit, de utólag már mindig nagyon nehéz eredményesen eljárni a telefonlopási ügyekben. A rendőrfőhadnagy elmondta azt is, hogy ilyen esetekben az ellopott telefon csak akkor kerülhet vissza gazdájához, ha egy razzia során esetleg illetéktelen kezekben bukkan rá a rendőrség. Ezért van szükség a készülék azonosítására alkalmas IMEI-számra, ennek ismeretében válik ugyanis körözhetővé a telefon. Ám felbukkanására még így is nagyon kevés az esély.

Az intézmény és a gyerekekkel foglalkozók felelőssége kapcsán az iskola vezetője elmondta, hogy az intézmény részéről semmilyen emberi mulasztás nem történt. Az öltöző nyitása-zárása a sportfoglalkozás vezetőjének felelőssége. Ám a rendőrségi fellépésben – a trénerhez hasonlóan – ő sem hisz. Szavai szerint nemegyszer előfordult, hogy hiába kérték a rendőrség segítségét. Elmondása szerint iskolájukban fontos szerepet tölt be a fiatalok erkölcsi nevelése. Amint azonban ez a példa is mutatja, a mindennapokban jelenlévő problémák sajnos nem rekednek kívül az oktatási intézmény falain. A pedagógus egyetlen kérése az volt, hogy az intézmény neve ne kerüljön nyilvánosságra. Úgy vélte, hogy az eset negatív reklámja többet ártana az iskolának, mint amennyire fontos beszélni arról, hogy miként is lehet megelőzni az ehhez hasonló eseteket.

A négy meglopott fiatal egy életre megtanulta, hogy miként vigyázzon holmijára. A jövőt tekintve ennél sokkal fontosabb az, hogy mit tanult az esetből a többi érintett. A névtelenségét kérő sportegyesület és a számára helyet biztosító iskola.

Rokob Tibor