Holnap is van NAT…

Magyartanárok egy új NAT-ért

Elindult az új tanév, tele aggodalommal, tele kétségekkel. Hol van már január 31-e, s az a döbbenet, amit az akkor megjelent NAT és azt követően a kerettantervek láttán éreztünk? Sokan azt mondják már közülünk: kisebb gondunk is nagyobb a NAT-nál. Itt van a Covid, napi szinten küzdünk a túlélésért – ehhez képest nem számít egy elbukott ügy. Az élet megy tovább, és ha megy, az a jó.

Márpedig az új NAT egy határállomás volt. Létrejött egy olyan szabályozó dokumentum, ami nyíltan szembe megy a tanulók fejlesztésének szolgálatába állított tanári szabadságunkkal. Magyartanárként különösen erősen érzékelhető volt ez a tendencia, de kisebb vagy nagyobb mértékben más szakokat is érint a probléma. Az irodalom tantárgyban az új szabályozás, az elképesztő mennyiségű kötelező tananyag lehetetlenné teszi a kompetenciafejlesztést, a szövegekben való elmélyülést, a projekteket. Az oktatásirányítás keresztülpréselt a szakmán egy vállalhatatlan alaptantervet. Semmilyen szakmai ellenvetést nem hallgatott meg, minden kritikát politikai támadásnak címkézett. Hiába tiltakozott több mint 200 iskola tanári kara, több mint 1000 egyházi iskolában tanító pedagógus, a Magyartanárok Egyesülete, az MTA Irodalomtudományi Osztálya, tankönyvszerzők és oktatási szakértők, és még sorolhatnám a szakmai és pedagógusszervezeteket. Ezek a vélemények mind nem számítottak, a hatalom erőből, rendelettel átnyomta a NAT-ot és a kerettantervet. Nem ismeretlen gyakorlat ez mostanában.

Vannak, akik elhagyják a pályát, lemondanak a magyartanításról. Mások tovább tanítanak, bízva abban, hogy ha ugyanazt folytatják, amit eddig csináltak, nem éri őket retorzió. Megint mások megpróbálnak megfelelni az új kerettanterv alapján elkészített helyi tantervnek. És sokan próbálnak nem figyelni arra, ami zajlik, hiszen van elég baj, ami elvonja a figyelmet.

Néhányan arra jutottunk, hogy – Covid ide vagy oda – a NAT-kérdést nyitva kell hagynunk. Nem tehetünk mást, persze, mint hogy tudomásul vesszük az erőszakos hatalomgyakorlást, de mindeközben fel kellene mutatnunk, folyamatosan jeleznünk kellene, hogy ebbe a tantervbe nem lehet belenyugodni. Nem alakíthatják át a fejünk fölött a magyar nyelv és irodalom oktatását – ehhez volna egy-két szavunk. Felelősséget érzünk a diákjaink iránt. Fontos nekünk, hogy a lehető legjobb oktatást nyújtsuk nekik, és azt akarjuk, hogy ehhez a NAT segítséget nyújtson, ne pedig a NAT ellen küzdve, titokban, furmányos trükkökkel próbáljuk – a szabályozás ELLENÉRE – megvalósítani a lehető legjobb minőségű oktatást. Jelezzük, hogy lehetne éppenséggel egy korszerű, valós szakmai tapasztalatokon alapuló NAT-unk is. És hogy várunk erre, sőt, készek vagyunk tenni is ezért. Optimisták vagyunk – kényszer-optimisták, azért, hogy dolgozni tudjunk, hogy legyen értelme az eddigi, a jelenlegi és a jövőbeli munkánknak.

Ajánlásokat szeretnénk megfogalmazni egy a jövőben elkészülő jó alaptantervhez. Úgy véljük, hogy valódi konszenzuson alapuló NAT-nak kellene létrejönnie, ami nem ugrasztja egymásnak a kollégákat, ami nem jelöl ki frontvonalakat, nem uszít, és nem is politizál. Meg tudjuk keresni azokat a pontokat – azokat a műveket, módszereket és értékeket –, amelyek a szakma egyetértésével találkoznak, és amelyek alapján egy támogató, segítő NAT jöhet létre.

Ahhoz, hogy egy ilyen ajánlást, NAT-vázlatot elkészítsünk, a legfontosabb, hogy a szakmát meg tudjuk szólítani, el tudjuk érni. Készítettünk egy honlapot, a https://ujnat.wordpress.com– ot, és elképzeltünk egy munkatervet. Az első hónapokban toborozzuk azt a gárdát, aki szívesen részt vesz egy kérdőív összeállításában: ez nagyon fontos munka, hiszen már itt is jó, ha van közös koncepciónk. Mi mindenre kérdezzünk rá egy a szakma igényeit és tapasztalatait felmérő kérdőívben? Milyen mélységben, mennyire részletesen kérdezzünk, milyen struktúrában gondolkodjunk – korosztályok, iskolatípusok stb. A honlap elindítása óta mintegy 30-an jelezték részvételi szándékukat, ami szerintünk jó kezdet, de még várjuk mindazokat, akik szívesen gondolkodnának velünk együtt. Az ezt követő időszak a kérdőív megszerkesztése lesz, és ami a legfontosabb: eljuttatása a lehető legtöbb kollégához. Vállalkozásunknak akkor van csak értelme, ha a felmérés végeztével elmondhatjuk, hogy valós képünk van a magyartanári szakma vélekedéseiről, igényeiről. Ha sikerül valóban nagy számú kollégát rávenni, hogy a kérdőíven keresztül ossza meg velünk a tapasztalatait és gondolatait, akkor valódi esélyünk nyílik arra, hogy hozzájárulhassunk egy konszenzusos, értelmes, jól használható és mindenféleképpen nemzeti alaptanterv kialakításához. A kérdőív tapasztalatait feldolgozzuk, megfogalmazzuk ajánlásainkat, és párbeszédet kezdeményezünk az oktatásirányítással.

Kapcsolódó linkek:

Hidak  – Kultúraközvetítés a magyartanításban

Gergelyi Katalin: A tanár mint felhasználóbarát felület