Neked pörög a dob!

Az UTANPOT projekt első tapasztalatai

A „Neked pörög a dob!” egy háromszor 20 perces oktatófilm, amelyet az alkotók egy iskolai történetbe ágyaztak, így az innovációval játékfilmes keretek között ismerkedhetnek meg a tanulók. A filmvetítés utáni beszélgetést, feldolgozást segítik egy bemutató foglalkozás felvételei illetve egy az INNOVA és az OFOE honlapjáról letölthető módszertani útmutató is.

A program tesztelése 2010 május-júniusában történt közel hatvan iskolában. A próbateszt kitöltésére tavasszal került sor, ezt a kérdések módosítása követte. Júniusban, a film megtekintése előtt a tanulók válaszoltak a módosított változat kérdéseire, amelyek nemcsak az innovációval, hanem az egyéni célokkal, kreativitással, vállalkozással ill. azok társadalmi hasznosságával is foglalkoztak. A gyerekek fantázianevet választhattak, amelyet a későbbiekben is használtak. A második feladatra ősszel került sor, amikor megnézték a filmet, és ismét kitöltötték a kérdőívet, amely már a filmre vonatkozó kérdéseket is tartalmazott.

Tapasztalataim az attitűdvizsgálattal kapcsolatban

A mi iskolánkban (Budapest, XVII., Laborcz Ferenc Általános Iskola) 13-14 éves gyerekek vettek részt a munkában. Diákjaink teljesen heterogén szociokulturális háttérrel rendelkeznek, képességeiket tekintve a nagyon gyengétől az átlagos jóig terjed a teljesítményük. (A kitűnő tanulók negyedik után általában a mellettünk lévő nyolcosztályos gimnáziumban tanulnak tovább…)

A tanulók már a próbateszt teszt kitöltésénél nyitottak és érdeklődők voltak. (Ezt a szakemberek – Szekszárdi Júlia és Hanczár Gergely – is megerősíthetik.) Motiváltan és viszonylag gyorsan dolgoztak. Utána még többször beszélgettünk került az innovációról történelem órákon (XX: századi találmányok), és a tesztek további sorsáról is kérdezősködtek.

Szerintem nagyon fontos, hogy a hasonló kérdőívek előtt milyen attitűddel állunk eléjük. Ha kellőképpen kiemeljük az ő szerepüket egy folyamatban, hogy számítunk rájuk, hogy a komolyan vett munkájuk másoknak is fontos, akkor biztosan pozitív szemlélettel kezdenek a kitöltéshez. Sajnos egy másik kérdőíves feladat kapcsán láttam, hogy a pedagógus milyen lehangoltan és unottan kezdte a már a bevezetőt is. Egész lényével azt érzékeltette: „Megint itt van valami hülyeség, ami elveszi az időmet!”. A gyerekek nem is vették komolyan a kitöltést, és néhányuk teljesen blőd válaszokat adott.

A júniusi „fordulóban” résztvevő hetedikesek talán kevésbé tűntek érdeklődőnek, de ez valószínűleg a tanév végi hajrá és a „teljes kimerülés” miatt is volt. Néhány szómagyarázat kivételével önállóan dolgoztak. Őket főleg az érdekelte, hogy miért kellett a továbbtanulásról és a távolabbi céljaikról is írni, illetve hogy biztosan nem olvassa el egyetlen tanár sem a válaszaikat. (Be kellett jelölniük a kedvelt és a nem kedvelt tantárgyakat is.) Miután a szavamat adtam rá, hogy nem, megnyugodtak. Velük igazán nem tudtam beszéltetni a témáról, mert már csak a tanévzáró ünnepélyen találkoztunk.

Az idei tanév elején már szóba került az innováció, mivel nyolcadik év elején mindkét osztályban alapos ismétléssel kezdünk, tehát egy szinte minden órán előkerültek az adott kor újításai, találmányai, a mezőgazdaság vagy az ipar technológiai újításai, az ipari- technikai- digitális forradalom eredményei.

A kontrollcsoport tagjai előbb kitöltötték a kérdőívet, és utána néztük meg a filmet. Az első reakciókból már kiderült, hogy nehezményezik a sorrendet, vagyis úgy gondolták, hogy „jobb” válaszokat adtak volna, ha előbb történik a vetítés. A másik csoport a film megtekintése történt előbb. Ők sokkal gyorsabban elvégezték a kitöltést.

A filmvetítés tapasztalatai

Mindkét csoporttal tudtam beszélgetni, de nem közvetlenül a film után. Általában tetszett nekik a film, sok információ szereztek, de amikor példákat kértem, akkor a mobilon kívül nem sok mindenre emlékeztek. Úgy gondolom, hogy egy módszertani feldolgozás esetén az egyes újításoknál érdemes megállni, hogy előhozzuk a saját ismereteiket, megmozgassuk egy kicsit a gondolkodásukat. Egyébként fennáll az a veszély, ami minden iskolai vetítésnél, hogy sokan csak bámulják a képernyőt, „robotagyra” kapcsolnak. Egy-egy húszperces részt is többször meg lehet szakítani, és egy alkalommal nem is szabad többet vetíteni még az idősebbeknek sem.

A tartalmak közül kevésbé érdekelte őket a végén megszólaló innovátorok üzenetei. Nem szeretik a „beszélő fejeket”. A filmben előforduló újításokról szóló szövegek egyes részeit pedig néhányan nem is értették, nekik igen csekély a szókincsük, és saját kommunikációjukban -otthon is – csak korlátozott nyelvi kódot használnak. Néhányan túl soknak tartották a rájuk zúduló információt.

A játékfilmes történet a beszélő mobilokkal inkább a lányoknak tetszett. És itt kiemelném, hogy ennek a korosztálynak fontos, hogy a szereplők rokonszenvesek és vagányak legyenek. A lányok kimondottan lelkesedtek a cselekményért, és inkább arra figyeltek, mint az innovációs tartalomra. A fiúk közül pedig szóvá tették, hogy miért nem a találmányokat mutatták be rövid klipekben, minek kellett a körítés.

Mindkét osztályban felmerült, hogy a szereplők közül a felnőttek (szülők, tanár) nagyon kitaláltak, ilyenek nincsenek, a helyzetek nagyon kimódoltak. A fiatalokkal kapcsolatos dolgokat, történéseket sokkal életszerűbbnek találták.

Hogyan tovább?

Már az idén szeretném használni a filmeket történelem órákon, és néhány kollégám érdeklődik, hogy természettudományos tantárgyakhoz kapcsolható-e. Szerintem még osztályfőnöki és társadalomismeret foglalkozások keretében is feldolgozható a téma. Természetesen először a pedagógusokat kell meggyőzni az innováció jelentőségéről és az innovatív gondolkodás fejleszthetőségéről.

A taneszköz bemutatásra kerül november 19-én délután az Innovatív Tanárok Fórumán is.

Török Ildikó