2022.01.29.
Nem hobbi, nem is játék, hanem a végső kétségbeesés eszköze – A tanársztrájkról szubjektíven
A diák frusztrált, mert érzi, hogy amit kap, annak túlnyomó része használhatatlan lesz későbbi életében, e helyett pedig számos sokkal izgalmasabb dolgot is tudna csinálni. (Nem, messze nem csak jutyúboznak és tiktokoznak, kedves \"jó generációsok\".) A tanár ideges, mert ha nem is ellenőrzik minden lépését, de megkötött kézzel kell beszélnie arról, aminek egy részéről ő sem érti, hogy miért kell. A szülő ideges, amiért a gyereke nem kap értelmezhető tudást, korrekt visszajelzést. Az intézményvezető többnyire nem mer vagy nem tud érdemben foglalkozni a tanárok, diákok és szülők panaszaival, mert a központosított rendszerben a feje fölé raknak valakit. Olyan valakit, akinek amúgy sokszor semmi motivációja ahhoz, hogy egy egész tankerület összes nyűgét a nyakába vegye, ezért csak számon kéri a kötelező adatokat és papírokat, és retteg, hogy fentről nehogy valami dorgálás érkezzen. \"Fent\" pedig jobbára csak elégedetlen, hálátlan és kezelhetetlen problémaként tekintenek a pedagógusra, akinek hiába emelik folyamatosan a fizetését (azért lessük meg, mihez mérve...), hiába kapja a szép, egységesített tankönyveket, az új, szuper adminisztrációs rendszert, folyamatosan csak panaszkodni tud, semmi nem jó neki.
(Forrás: Szeretlek, Magyarország)