2018. június 10. vasárnap, 15:52
A tanári is ember, de nem az a dolga: Készülő Arc
Az utolsó két évben Készülő Arc már nagyon készül, szakállat növeszt, avagy démonira sminkeli magát, és készül a nagy beavatásra, úgyis mint Szalagavató, majd Ballagás. Mellesleg milyen szép magyar találmány ez, kár, hogy már népi lakodalmas lett belőle, mert még az ősök is kikelnek a sírból, hozni a szekérderék virágot, lufit, szárnyas majmot, s a szekérderék nagysága elnyomja a maturandus könnyeit, és már amúgy sem énekel, többnyire gépzenére jár körbe-körbe... (Vass Judit).
Ez a tanév most már lassan akkor is elmúlik magától, ha egyáltalán nem teszünk semmit. De ha nem vigyázunk, nem csak megkönnyebbülést fog maga után hagyni. Az űrt, ami a kényszerű karantén alatt, a megszokott rutinok és a szeretett-gyűlölt-idegesítő-inspiráló kapcsolatok elmaradásával keletkezett, egy még nagyobb űr válthatja fel. Az üresség érzése, hogy valami úgy múlt el csendesen, hogy nem lett vége. Jó lenne, ha nem hagynánk ezt, nehogy utóbb jöjjünk rá, hogy érzelmi lezárás nélkül nem tudunk szabadulni. (Földes Petra)
Ajándékok átadása. Erősen kezdünk. Z. bácsi, G. néni egy kis fatáblácskát kap a tündérkéimtől, köszönetük kifejezéseként. R. egy Mazsolát. Azért, ha nehéz, keserű pillanatok jönnek, ölelgesse meg és gondoljon arra, MI mindig ott vagyunk mögötte, támogatólag. Könnyek elmorzsolva, jöhet a csomagocskák cseréje. (DZS)
És már itt is van a hét legfontosabb napja. Ma veszünk könnyes búcsút az ofőtől, mert elengedjük babázni. Előkészületek hetek óta folyamatban, már csak a finom részletek maradtak. Kolléganővel megbeszélem, hogy az ajándékot ő hozza, öt perccel a becsöngő után. És azt mondja: Csomag érkezett! Mert ez egy szép, méretes doboz, amit átkötöttünk szalaggal, ráírtuk a születendő baba nevét címzettnek, feladónak meg a hetediket. (DZS)