2018. február 14. szerda, 19:51
A csillag és a kisfiú
A zsebét teleszedte csillagokkal. Gondosan válogatott, nem ám csak úgy vaktában tömködte őket a zsebébe. Sietnie nem kellett, nem voltak sokan az égi mezőn. Sőt, nem volt ott rajta kívül senki. Nem sokat akart hazavinni, hanem a legszebbeket. Így is tele lett a zsebe, mire lemászott a létrán, amely, hogy, hogy nem, éppen az ágyánál ért véget. Arra ébredt, hogy valami szúrja az oldalát. Hát ahogy éjszaka forgolódott, a csillagok kipotyogtak a zsebéből és szétszóródtak az ágyában. Összeszedegette őket, és lemászott az ágyról (Szabó Anna).
