2005. július 31. vasárnap, 23:59
Titoktartás vagy jelentési kötelezettség gyermekek szexuális bántalmazása esetén
Bizonyított tény, hogy a szexuális bántalmazást elszenvedő gyerekek túlnyomó része a bizalmas információk továbbadásától való félelmében gyermekkorában senkivel, szakemberrel különösen nem osztja meg problémáit. Sajnos a rendőrségi és bírósági gyakorlat azt mutatja, hogy a gyerekek joggal félnek attól, hogy a hivatalos eljárás rendkívül fájdalmas élmény lesz számukra, melynek során elveszítik a lehetőségét annak, hogy bármiféle befolyással legyenek a további eseményekre. Annak érdekében, hogy kiderüljön, milyen bánásmódot igényelnének hasonló helyzetben a gyerekek, a szerző és munkatársai a DAPHNE Program segítségével 2000-ben négy ország részvételével akciókutatás végzett szakemberek (szociális munkás, pszichológus, védőnő, orvos, pedagógus, jogász, rendőr) és 12–14 éves gyermekek bevonásával. A tanulmány e kutatás tapasztalatait összegzi.
A hatékony, a gyermek mindenek felett álló érdekét szem előtt tartó és egyúttal az érintett szakemberek, így a pedagógusok munkáját is segítő együttműködés csak akkor jöhet létre, ha a tanárok tisztában vannak azzal, hogy milyen szerep- és felelősségvállalást vár el tőlük a „hivatalos”, professzionális gyermekvédelem.
Az iskola egy a nem gyermekvédelmi alapfeladatot ellátó, de a gyermekvédelemhez kapcsolódó szervek rendszerében, így jelzési és együttműködési kötelezettsége van, ha gyermek bántalmazását, elhanyagolását vagy egyéb veszélyeztetettségét észleli. Sorozatunk első részében e három alapfogalmat tekintjük át. 