2005. július 31. vasárnap, 23:59
Amikor furdal a lelkiismeret
„Ottó ma olyan messze állította le mopedjét a legközelebbi lámpától, hogy szinte teljesen sötétben állt. Henrik átment az utcán, hogy közelebbről megnézze. Magas kormánya volt, olyan magas, hogy aki vezette, az orrával egy magasságban kellett tartania a kezét. Pompás jószág volt. Vörös zománca csillogott. Henrik vigyázva megcsavarta a gázadagolót. Henrik már ment volna tovább, amikor megpillantott valamit. A kulcsot az indítóban. Egy pillanatig habozott. A támasztóvilla nagy kattanással ugrott fel, és Henrik ijedten pillantott körül. A legtöbb ablakban lehúzták a redőnyt. Senki sem látta, mire készülődik....” A novellarészletet tízéves kortól ajánljuk.
Milyen alapon várjuk el az őszinteséget, ha mi magunk sem vagyunk azok? Én állandóan kapok, mert kíméletlenül őszintén megmondom a tutit. Nem biztos, hogy igazam van, de azt hallják, amit gondolok. Szégyellem magam (vagy mégsem?), mert már megint azt az elvetemült kölyköt védem. De méltánytalanság érte, hazudtak neki. És nem érdekel, hogy milyen ocsmány hangnemben küldte el a kollégát melegebb éghajlatra. Az egy másik történet! (DZS)
„...Aztán az első szünetben eszembe jutott, hogy még jobb lenne az útépítőket nézni, mint itt üldögélni, hiába. Hiszen írni már tudtam. Egy lapot kitéptem a füzetemből, s a következőket írtam a lapra: Kedves tanítónéni kérem hogy engedje el fiamat mert ma van a születésnapja és azt akarjuk ünnepelni. És aláírtam az apám nevét. Szép, nyomtatott betűkkel...” Nádas Péter korai novelláját 10 évesnél idősebb gyerekeknek és osztályfőnöküknek ajánljuk közös beszélgetésre.