2015. november 15. vasárnap, 20:10
MI 42. (Egy osztályfőnök feljegyzései)
(Csütörtökön megnéztük a Saul fiát.) A koruknál sokkal érettebben, okosabban reagáltak. Ezeket a gyerekeket helyenként már úgy megrángatta az élet, hogy nem sokkolták, hanem elgondolkodtatták őket a látottak. Nem omlottak össze, nem hisztériáztak, de gondolkodnak. És nagyon mélyen megérintette őket. Őszintén hiszem, hogy ez is erősíti őket abban, hogy a kirekesztés, az ellenségkép gyártás, a tömegek heccelése tragédiához vezet, amit ők semmiképp sem akarnának. Se maguknak, se másnak. (DZS)
Az OFOE Budapest Film Zrt-vel közösen szervezett Filmklubjának február 16-i vetítésén ismét egy magyar film kerül műsorra. A film rendezője, Gárdos Péter apja halála után, a hagyaték rendezése során talált rá szülei levelezésére, amelyből feltárult számára megismerkedésük és szerelmük története.
Mint azt már jeleztem, a múlt héten az egyik középiskola 10 percet gondolt a továbbtanulásunkra, azaz az intézményük bemutatására szánni. Ezt nem tudtam elfogadni, megegyeztünk, hogy újra jönnek, és akkor ránk érnek majd. Érkezés megtörtént, ránk érés nem teljesen. A múlt heti időmennyiségnek pont a kétszeresét, 20 teljes percet "pazarolt" ránk a hozzánk delegált tesitanár. Újra és újra: no comment! (DZS)
Az OFOE filmklub 2014 november 4-i vetítésén Pepe Danquart francia rendező németekkel és lengyelekkel koprodukcióban készített filmdrámáját nézhetjük meg. A film fő mondandója, hogy miként tud küzdeni egy nyolc-tíz éves gyerek az áldozattá válás ellen, a benne egyre erősebben megnyilvánuló élni akarás miként teszi már-már emberfelettien bátorrá, s hogyan válik sorsának irányítójává, ami végül is lehetőséget ad a megmenekülésre, a túlélésre. (Schüttler Tamás)