2014. június 24. kedd, 10:47
„Bármit választok is, nagyon össze kell kapnom magam”
A leglázadóbb kamasz is túljut a serdülőkoron, és egyre intenzívebben kezdi foglalkoztatni a jövője. Szerencsés helyzetben van az, aki ehhez követhető mintát kap a szüleitől abban az esetben is, ha nem feltétlenül követi a kijelölt utat. Ez akkor is igaz, ha a szülők között sincs mindenben konszenzus. Az alternatívák lehetősége, a döntés szabadsága és felelőssége adja meg az interjúból megismert fiatalember biztonságérzetét. Annak alapján, amit itt megtudhattunk róla úgy vélem, minden esélye megvan arra, hogy boldoguljon. Szívből kívánom neki, hogy így legyen.
Mint azt már jeleztem, a múlt héten az egyik középiskola 10 percet gondolt a továbbtanulásunkra, azaz az intézményük bemutatására szánni. Ezt nem tudtam elfogadni, megegyeztünk, hogy újra jönnek, és akkor ránk érnek majd. Érkezés megtörtént, ránk érés nem teljesen. A múlt heti időmennyiségnek pont a kétszeresét, 20 teljes percet "pazarolt" ránk a hozzánk delegált tesitanár. Újra és újra: no comment! (DZS)
Szabó Andrea két részes interjújából egy tipikus mai fiatal iskolai pályafutását ismerhetjük meg. Középosztálybeli, szerető családban nevelődő gyerekről van szó, aki mégis nehezen találja meg a helyét az iskolában. Története számos olyan tanulságot hordoz, amin érdemes lenne elgondolkodniuk leginkább a pedagógusoknak. Például azon, hogy általában miért fogadják el olyan nehezen a kamaszok másságát? Miért szorítják bele a problémásnak tekintett serdülők egy részét az osztály bohóca szerepébe? Miért nem veszik tudomásul, hogy egy kiskamasznak mindennél fontosabb a kortársai elismerése? És hogy mi lehet vajon a titka annak, hogy egyes (nem csupán alternatív) iskolák mégis képesek utat találni kezelhetetlennek ítélt gyerekekhez. 
Megjelent a Kölöknet középiskolai kiadványa. A legfrissebb tények, információk, adatok a középiskolákról és a középfokú felvételiről: segítség a középiskola-választásban, segítség a felvételi eljárásban.