2015. március 7. szombat, 16:51
MI 15. (Egy osztályfőnök feljegyzései)
Hétfőn délelőtt gyanútlanul megyek be. Ül a portán egy anyukának látszó felnőtt. Elmentem mellette vagy harminckétszer, amikor is érkezik N. Ő az egyik baba, aki az állam gondoskodását élvezi. Mondja, itt az anyukája és velem akar beszélni. Nahát! Most látom életemben először! A kislány legalább 10 évig nem látta az anyját. Édesapja egyedül nevelte, próbált neki mindent megadni erején felül is. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy kilátástalan helyzetbe került. A kislány hallani sem akart az anyjáról, mert nem tudta megbocsátani neki, hogy elhagyta. (DZS)
