2016. március 6. vasárnap, 7:27
Jó portfólióm (avagy hétköznapi gyávaságaim) 2. rész
Slambuc készül kinn a bográcsban, a fűzfánk alatt. Szokatlanul hosszan nézegettem az egyenletesen lobogó tüzet. Szégyellem magam. A tanévnek gyakorlatilag vége, én pedig inkább érzek terméketlen szomorúságot, mint jófajta megkönnyebbülést. Nem tudom, hogy mire volt jó ez a tanév. Papírforma szerint meg kellett volna okosodnom: végigtekintettem a tanári pályámat, összegyűjtöttem szinte mindent, amit az etikatanítás kapcsán felhalmoztam az elmúlt évek során. Nem érzem magam okosabbnak, tudatosabbnak sem. (Imre Katalin)
A fenti mondást egy középiskolai tanárom szokta idézni, aki már nem él. Ő volt az igazgatója is az oroszlányi, akkor még Lengyel József Gimnáziumnak, ahol érettségiztem. Rég volt, azóta már én is középiskolai tanár vagyok, de nincs egyetlen olyan, tanítással töltött napom sem, amikor ne gondolnék rá. (Sulyok Blanka)
A tegnapi tanártüntetés az ország 11 városában nagyot szólt, szinte mindegyik médium hírt adott róla. Összeállításunkban – minden kommentár nélkül – sorra vesszük a különböző megnyilvánulásokat. Egy pillanatkép kivetítésére vállalkozunk csak, a jövőt ennek alapján nem prognosztizálhatjuk. De talán várható némi változás az oktatásügyben.... (SzJ)
Lelkes és szkeptikus hangok egyaránt övezik a "miskolciak" kezdeményezését. Ez az, végre történik valami, így tovább, veletek vagyunk - olvasható az optimisták internetes kommentjeiben. Na igen, egész csinos számok tűnnek fel a frissülő hírekben, főleg ahhoz képest, hogy mondjuk a pedagógusok etikai kódexének "demokratikus érvényre jutása" előtt mindössze hatvan pedagógus érezte úgy, hogy hozzá kell szólnia a dologhoz (Sulyok Blanka).
Az OFOE honlapon megjelent írások rangsorát a megjelenő lájkok száma alapján készítettük el. A "sikerlistára" azok a cikkek kerültek fel, amelyekre legalább 150 klikk érkezett. Az itt felbukkanó tartalmak első sorban látogatóink érdeklődési körére engednek következtetni. (SzJ)
Fáradt vagyok. Csak a novemberi túlóráim száma elérte a HETI kötelező óráim számát... (amúgy minden hónapban kb. egy hetet ráhúzok, már ami a tanítási órákat illeti). Tegnap dupla értekezlet volt, órák után. Egy szokásos havi munkaértekezlet, majd egy szakszervezeti. (Pfeifer Erzsébet)
Majd próbálom magam fényezni, mindent konfliktust elkerülni. Lesz, ami lesz! Ettől majd megnyugszanak a kedélyek, elkönyvelik a gyerekeket elvetemülteknek, ilyennek, olyannak. Én meg majd széttárom a kezem. Ez van, mit tehetnék? És miért nem leszek meglepve, ha az se lesz jó? (DZS)
A múlt héten kezdték játszani a mozik A lecke című, 2014-ben készült bolgár-görög filmet. A történet középpontjában egy tanárnő áll, de nem a szó szoros értelmében vett iskolafilmmel van dolgunk. Veszprémi Attila szerint a főhős foglalkozásának nincs különösebb jelentősége, hiszen az ábrázolt probléma messze túlmutat az iskola világán, a „reménytelenség körei” az egész társadalmat elborítják. Szabó Anna viszont éppen az iskola zárt világa által meghatározott pedagógusszerepben véli megtalálni a mondandó lényegét. Nézzétek meg a filmet, és döntsétek el, hogy számotokra mi a megfelelő olvasat! (SZJ)