2016. március 6. vasárnap, 7:27
Jó portfólióm (avagy hétköznapi gyávaságaim) 2. rész
Slambuc készül kinn a bográcsban, a fűzfánk alatt. Szokatlanul hosszan nézegettem az egyenletesen lobogó tüzet. Szégyellem magam. A tanévnek gyakorlatilag vége, én pedig inkább érzek terméketlen szomorúságot, mint jófajta megkönnyebbülést. Nem tudom, hogy mire volt jó ez a tanév. Papírforma szerint meg kellett volna okosodnom: végigtekintettem a tanári pályámat, összegyűjtöttem szinte mindent, amit az etikatanítás kapcsán felhalmoztam az elmúlt évek során. Nem érzem magam okosabbnak, tudatosabbnak sem. (Imre Katalin)
A minősítési rendszerrel kapcsolatos tiltakozások miatt (túlzottan bürokratikusnak és a már bizonyított tanárok számára megalázónak tartják egyesek) két szakszervezet, a PSZ és a PDSZ is sztrájkbizottságot, az államtitkárság pedig egyeztetéseket kezdeményezett. Hoffmann szerint a portfóliók feltöltéssel kapcsolatban egyesek szándékosan félretájékoztatják, megtévesztik a közvéleményt a választások előtt, semmi olyat nem kérnek a pedagógusoktól, amit nem tudnának teljesíteni.
Gigantikus munka kezdődik az oktatás területén tavasszal, és nagy kérdés, hogy ezt hogy fogja bírni az amúgy is leterhelt államigazgatás. Huszonötezer tanár fog 70-100 oldalas portfóliót összeállítani a munkájáról, hogy megkapja a magasabb minősítést a magasabb fizetéshez. A beadott anyagokat 5 ezer szakértő fogja átnézni, az egész 10 milliárd forintba kerül.
Rendkívül időszerű, mindannyiunkat foglalkoztató kérdéseket feszeget a beszélgetés. Szó esik benne – többek között – a közoktatás centralizációjáról, a tankönyvpiac megszüntetéséről, a portfólió-készítés anomáliáiról, a különböző társadalmi rétegek, illetve a különböző generációk eltérő szükségleteiről, az irodalomoktatásban rejlő pedagógiai lehetőségekről. Abban a reményben közlünk néhány részletet a kiváló pécsi magyartanárral készült interjúból, hogy minél többen kedvet kapnak a teljes szöveg megismerésére. Ezt pedig nyomatékosan ajánljuk mindenkinek. (Szekszárdi Júlia) 