2014. június 24. kedd, 10:47
„Bármit választok is, nagyon össze kell kapnom magam”
A leglázadóbb kamasz is túljut a serdülőkoron, és egyre intenzívebben kezdi foglalkoztatni a jövője. Szerencsés helyzetben van az, aki ehhez követhető mintát kap a szüleitől abban az esetben is, ha nem feltétlenül követi a kijelölt utat. Ez akkor is igaz, ha a szülők között sincs mindenben konszenzus. Az alternatívák lehetősége, a döntés szabadsága és felelőssége adja meg az interjúból megismert fiatalember biztonságérzetét. Annak alapján, amit itt megtudhattunk róla úgy vélem, minden esélye megvan arra, hogy boldoguljon. Szívből kívánom neki, hogy így legyen.
A Corvinus Egyetem idén nyáron felmérést végzett 16-20 éves, középiskolába járó fiatalok körében a továbbtanulási szándékokról. A kutatásból kiderült, hogy a diákok 83 százaléka tanulna egyetemen vagy főiskolán, a diplomaszerzést a szülők is támogatják; a többség önállóan dönt arról, hogy hova és milyen szakra jelentkezik. 
Az ünnep apropóján egy olyan csoportos interjút elevenítünk fel, amely a rendszerváltás idején (1990-ben) készült, és amelyben szolnoki nyolcadikosokkal beszélgetett Szabó Ildikó szociológus. Nagyon tanulságos visszagondolni arra, hogy milyen légkör uralkodott itt közel 30 évvel ezelőtt, hogyan gondolkodtak az iskolások az aktuális történésekről, a demokráciáról és a diktatúráról, a parlament vagy a köztársasági elnök szerepéről. Az interjú szövege annak idején az Új Pedagógiai Szemlében jelent meg, és 2003-ban az OFOE honlapján is olvasható volt (Szekszárdi Júlia).
Szabó Andrea két részes interjújából egy tipikus mai fiatal iskolai pályafutását ismerhetjük meg. Középosztálybeli, szerető családban nevelődő gyerekről van szó, aki mégis nehezen találja meg a helyét az iskolában. Története számos olyan tanulságot hordoz, amin érdemes lenne elgondolkodniuk leginkább a pedagógusoknak. Például azon, hogy általában miért fogadják el olyan nehezen a kamaszok másságát? Miért szorítják bele a problémásnak tekintett serdülők egy részét az osztály bohóca szerepébe? Miért nem veszik tudomásul, hogy egy kiskamasznak mindennél fontosabb a kortársai elismerése? És hogy mi lehet vajon a titka annak, hogy egyes (nem csupán alternatív) iskolák mégis képesek utat találni kezelhetetlennek ítélt gyerekekhez. 
Karácsonyra jelenik meg Tari Annamária új könyve ezúttal a Z generációról. A nagy sikerű Y generáció című kötet olvasói bizonyára kíváncsian várják a folytatást.